H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

SZABÓ LÁSZLÓ: A NÁD FELHASZNÁLÁSA A KÖZÉP-TISZA VIDÉK FALVAINAK ÉPÍTKEZÉSÉBEN

kegyúri segítség miatt néhány évized elteltével nagyobb alapterületű, tartósabb anyagból új templomokat emeltek. A nád építkezésben betöltött szerepe hosszú időn át a Tisza vidéken igen jelentős volt, s csak a jobbágyfelszaba­dítás után, főként pedig a kiegyezést követő évtizedekben csökkentjelentősége, amikor az úrbéri pátens már érezteti hatását, s a polgári korszakban a helyi rendeletalkotás a tűzveszélyes építőanyagok alkalmazását mindenütt vissza­szorítja, s előtérbe lép a szakember (kőműves, ács, tető­fedő, burkoló, stb) munkája, visszaszorítva az egykori specialisták (tetőfedés, különböző sárfalakat építő, faragó emberek) munkáját. Elmondható azonban, hogy egészen napjainkig bizo­nyos építményeknél ma is szerepe van, s bizonyos kiegé­szítő anyagként s melléképületeknél nélkülözhetetlen anyag. A következőkben röviden összefoglaljuk azt a re­cens anyagot, amely megmaradt a gyakorlatban, illetve régi építményeken vagy házbontásoknál feltárható, s kihü­velyezhető az emlékezetből. 3.1. Nádkerítés, nádpalló, nádfal. Minden nádfalat földbeszúrt, levert vagy leásott cölöpök, karók tartanak. Ez adja a szilárd vázukat. Önmagukban nem állnának meg, ezért nem tekinthetők önálló szerkezeti elemnek. A nádfal legegyszerűbb változata a nádkerítés. A legkezdetlege­sebb megoldás az, hogy a vázként szolgáló földbevert ka­rók közét pár centiméternyi korcolt náddal töltik ki. A fal alsó része vagy a föld felszínén támaszkodik meg, vagy a falnál valamivel szélesebb, csekély mélységű (8—15 cm) árokba fektetik, és tövénél körbe döngölik. Árkot akkor nem ásnak a fal aljának, ha mozgatható falazatot akarnak (pl. a szél járásának megfelelően állított szárnyék, félig döntött tető.). A korcolás legegyszerűbb módja a nádfal két oldalán egymással párhuzamosan szemben futó karók és lécek, deszkák közé fogatás (alul — középen — felül). A vízszintesen futó párhuzamos léceket gúzzsal (gyékény, vessző, drót) szorítják össze. Előfordul, hogy léc nélküli gúzsolással is erősítik a falat (főként ha helyéből mozdí­tani akarják), de enélkül is szilárd a kerítés, főként ha az alját földbe mélyítik. A nádpallókat (a lésza névvel a Tisza mentén nem találkoztam) a földön gúzsolták. Ha rögtön a helyére került, akkor állítva. Ez utóbbinál legalább két ember kellett a művelethez. Ők a nádfal két oldalán he­lyezkedtek el. A nádvarrótűt egyik átdugta, a másik áthúz­ta, illetve beleillesztette a gyékény vagy vesszőgúzst, meg­csavarta, a másik visszahúzta. Ha a két karót fogatták össze, akkor is használták a nádvarrótűt hasonló módon. Az „iparilag" készített nádpallók varrásához néhol bakot is alkalmaztak (tsz-üzemek). A leggazdaságosabb munka­megosztás az volt, ha hárman végezték a munkát: kettő varrta, egy harmadik személy meg kiszolgálta őket anyag­gal. A jó gúzsolás meghosszabbította a nádkerítés és bár­milyen nádfal életét. A jó fal, nádpalló egyenletes, tömör, 16 Tóth D., 1942. 273. — DAMNA 2091-83. 17 Bcllon T., 2003. 55. — Itt jegyezzük meg, hogy a rendszer­változáskor, amidőn a szabad vallásgyakorlást (várhatóan) már nem korlátozta semmi, a községek tcmplomépítési tervekkel fog­lalkoztak. Több, az 1950-cs években községi rangra emelt tanya­központban nem épült templom. Ám pénz sem volt. Ekkor vetet­tük fel a Szolnok Megyei Tervező Iroda néhány munkatársával alakját tartó (azaz téglalap alakja nem mozdítható el rom­boidba) volt. Ritkán alkalmazott, ideiglenes megoldás — általában kerítések hézagainak kitöltésére vagy aprójószág összetar­tására épített alacsony kerítésként fordul elő — az, hogy két—két levert, leszúrt és felül összegúzsolt karó közé víz­szintesen raknak 4—5 cm vastagságú nádat. Ez gyorsan el­készíthető, felszedhető, arrébb rakható, ideiglenes, de cél­szerű megoldás. A nád helyett szőlőkben venyigét, udva­rokban kukoricaszárat, leveles gallyat, vesszőkötegeket is tehetnek. A nádpallóból a szabadban éjszakázó, néhány estét kint töltő földművesek (pl. aratáskor, szénakaszáláskor), vásá­rozók, egyéb kocsival úton járók szélfogót készítettek. A nádpallót vagy a szekér oldalának támasztották rézsútosan vagy alul kis rákot ásva, hogy megtámaszkodhassék, egy vagy két földbevert karóval erősítették meg. Utóbb a vasu­tak mellett a MÁV hófogókat is készíttetett nádpallóból. Ezeket üzemileg, drótvarrással állították elő. Önálló építmény volt a szintén pallókból emelt seggen­ülő-, csősz-, dinnyésház vagy —gunyhó, kunyhó. A guny­hónál 20—40 cm alapot ástak, tehát a ház alja földbe volt mélyítve. A mélyítés két hosszanti oldala fogta a pallót, esetleg kétsorosán egymásra tett pallót, vagy a vastagabb (20—30 cm) korcolt, lécekkel, karókkal is lefogatott nádtetőt. Hasonló gunyhók, csak nagyobb méretben, belől sárbútorokkal (fekhely, ülőpadka) szőlőbeli gunyhó is készült. 18 Ismerik a kerek alaprajzú nádkunyhót, amit a közeli Nagykunságban kontyos kunyhónak neveznek, de a Tisza menti falvak határában ilyet emberemlékezet óta nem készítettek. Nádvágó munkások megkötözött nádkévékből hirtelen jött rossz idő ellen, s holmijuk védelmére raknak össze ideiglenes nádkunyhót, amelyben két ember kényel­mesen elfér ülve vagy zsugorított lábbal oldalt fekve. A tartós kontyos kunyhót a tiszamentiek a Nagykunsághoz és a pásztorokhoz kötik egész vizsgált területünkön. 3.2. A nádház, nádfal, házvég, vértelek, födém, stuka­túr. Jobbágyi, paraszti szinten ez a legkomplexebb épít­mény, amely az alaptól a héjazatig, közfalak emeléséig mindent tartalmaz. 19 Ha még állna ilyen lakóház, a náddal való építkezés állatorvosi lovának is tekinthetnénk. Nád­ház építkezését jómagam már nem láthattam, s ezért el­beszélés alapján tudom csak rekonstruálni; meglévő rész­letekből az egészet. A különböző építmények bontásának megörökítésére vadásztam, illetve romlóban lévő házak megmutatkozó belső szerkezetét (leomlott falrész alatti fonás, karó, korcolás, csapolások, stb.) igyekeztem doku­mentálni, s ezek alapján kérdezni az építés folyamatára, a megoldási lehetőségekre és pontosan feljegyezni a vele kapcsolatos elnevezéseket, nyelvi formákat. A napjaink­ban vagy közelmúltban több ház javításánál, illetve egy­közösen (Nagy István, Pár Nándor), hogy a XVIII. század eleji gyakorlatot követve átmenetileg lehetne gyülekezeti házakat építeni nádfallal. Az idő túlhaladta ezt az elképzelést. 18 V.ö: Szabó L., 1991. 253—269. — U.ő: 1992. II. 679—692. 19 Szűcs S., 1943. A szerző részletesen írja le az általa még látott nádház szerkezetét és a benne folyó életet a Sárrét vidékéről. Ez az első és máig legrészletesebb hiteles közlés a nádházról. 237

Next

/
Thumbnails
Contents