H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

SZABÓ LÁSZLÓ: A NÁD FELHASZNÁLÁSA A KÖZÉP-TISZA VIDÉK FALVAINAK ÉPÍTKEZÉSÉBEN

szűkében volt még a földesúr is az erdőnek, a jobbágy fa járandóságát náddal egyenlítették ki. 1771-ben — a korábbi gyakorlatra is hivatkozva — erdőrészt nem kapnak a jobbágyok, helyette „az Urbáriális öli fának helyében, minden egy ház negyven kéve nádat... " kap. Nagyivánban 1756-ban a plébánossal kötött konvenció szerint tüzelőnek — fa nem lévén — a plébános is nádat és füzet kap.

8 Bellon Tibor a Tisza mentéről számos helyről emlékezik meg, ahol hasonlóan kötötték meg az urbáriumot (Tiszafüred, Nagyrév, Ug, Sas, Földvár). Több helyen kikötötték, hogy a nádat vágó jobbágyok a földesúr számára mennyi nádat kötelesek levágni. Ezt kellett a javából először kévébe kötve beadni, aztán a birtokos szabad nádvágást engedélyezett. Bellon Tibor 1848-ból idézi egy 77 éves tiszafüredi jobbágy vallomását, mely szerint „régibb időben a nád gyakorlatában (?) volt a Füredi lakosságnak olly formán, hogy egy fél helyes vágott urának 20 kévét, s azon túl magának amennyi kellett..."

9 1728-ban T. Mályerfy Károly nagyrévi birtokos ellen a jobbágyok hosszú panaszlevelet írnak, melyben felróják a birtokosnak, hogy „A kegyes Urbárium szerint minket illető nádlást sem a múlt, sem az az előtti esztendőben nem nyerhettük meg. " Tiszaföldváron egy jómódú jobbágy hagyatéki leltárában az ingóságok között 325 kéve nádat és két nádtoló kaszát említenek.

10 S tudjuk, hogy ezidőben még jócskán voltak nádfalú épületek Nagyréven is, nem is beszélve a héjazatról." A nádasok arányát a határ művelési ágai között a statisztika a XIX. század közepétől tünteti fel rendszeresebben, addig csupán a Vályi Andrástól és Fényes Elektől már közölt módon utalnak rá („elegendő van ", „szükségükhöz képest vagyon ", „nádassá elégedő"). Ha a csak nádasnak mondott területek mennyiségét nézzük, meglepően alacsony számokkal találkozunk, noha tudjuk, hogy vízjárta területek, pangó vizek, fenekek, fertők, laposok jellemzik az egész Tisza mentét. A tiszazugi Nagyréven a nádas területe 1895-ben jelentős: az 5170 kh határú helységben 565 kh. Ez a szám 1962-ben 62 kh-ra apad. A 4575 kh határú Tiszasason 1895-ben 19 kh, ami — bár a község határa növekedett — 1962-ben már csak 6 kh. Tiszaderzsen — ahol az urbárium szerint még fa helyett is nádat kaptak a jobbágyok — az 5565 kh-ból 1895-ben 3 kh a nádas, ami 1962-re 14 kh-ra nő. Érdekes még idéznünk a tiszazugi Cibakháza adatait. Itt a 7944 kh határból 1895ben 10 kh a nádas, ám ez 1962-re, noha a falu határa mintegy 2000 kh-al csökkent, a nádas ugyanakkor 180 kh-ra növekedett. Ez azzal magyarázható, hogy itt vágták le a Tisza egyik leghosszabb kanyarulatát (15,5 km) elszakítva a községmagot az élő Tiszától, s ez időközben benádasodott. A Cibakházával és Nagyrévvel határos Tiszainokán a 4568 kh-ból 1895-ben 85 kh a nádas, ám az 1950-es határrendezés miatt 1962-ben egyáltalán nincs nádasa a falunak.

12 8 HML Tiszadcrs Hclységhnck Urbáriuma..., 1771. —Nagyiváni rk. Plébánia irattára. Prot. I. 1756.. aug. 6. Convcntio Parochi cum Parochianis. 9 Bellon T., 2003. 55. — Saját gyűjtés: Poroszló, Tiszadorogma, Tiszabábolna, Tiszakürt. 10 BagiG., 2003. 147. 11 Major B., 1897. 47. 236 Nem szűkölködtek a Közép-Tisza vidékének Tisza menti községei nádban, „szükségükre elegendő" mennyiség volt, s az összefüggő nádasokon kívül csatornák, árkok, kisebb vízállások partjain — ezekét leginkább a terméketlen terület statisztikai adataiba olvasztják — hitványabb, tüzelőnek való nád is a falu népességének használatára volt. A nád minőségére természetesen vigyáztak, a nádast gondozni is kellett. Bár ez eléggé egyszerű volt. A megmaradt, le nem vágott vagy hitvány nádat felgyújtották, hogy helyette a következő évben erősebb, vastagabb szálú és magasabb nád növekedjék. A nád égetését azonban meg kellett szervezni. Csapatostól mentek ki az emberek, vödrökkel, horgokkal, ásóval, kapával és nádvágó eszközökkel. A hirtelen belobbanó nád, szinte „...durrant, ahogy begyulladt és a láng az egekig szaladt fel... " De a megtisztított, felásott vagy szántott terület a tovaterjedő lángot megállította és itt voltak az emberek is, akik egyéb eszközökkel megállították a láng elharapódzását. 2. A nád kitűnő fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, s ezért az építkezésben széles körű a felhasználása. Szilárdsága, teherbíró képessége, ha megfelelően van összekötve, korcolva, fal és födém készítésére egyaránt alkalmas. Ha náddal fedett padlásra lépünk, észrevesszük, mert a deszkafödémnél ruganyosabb, de épp úgy terhelhető.

13 A nádfal tartós, szilárd, földbe mélyített alsó része, ha kap is vizet, nehezen rothad el, a vizet pedig — szemben a sárfallal —nem vezeti, nem vizesedik fel. A XVIII. század elején az Alföldre visszatérő lakosok elpusztult templomukat sok helyen nádból építették fel, s ezeket csak később váltotta fel a ritkábban vályog, de leginkább kő- és téglafalú templom. Tiszainokáról írják: „Az Inokaiaknak már a Török világban is volt Fa Sövényből épült templomuk, mellynek maradványai a Kurutz Világ után lett ujboli meg Szállásukkor is még látszottak. A' mint hogy ugyanazon helyre építettek osztán a Futásból való visszajövetelkor Nádból... egy templomot." A templom „istálló formán" épült, s mellette egy harangláb állt. 1787-ben épült fel az új kőtemplom.

1 Tiszasason sövény falú templomot építettek 1716-ban, amelyet nád fedett. 1765-ben vályogból emeltek újat, szintén nád tetővel.

15 Tiszaugon 1846 táján épült nád- és sárfalú, istálló vagy pajta formájú nádtetős templom (melyet közben bővítettek is) 1797-ig szolgált. Hasonló lehetett a nagyrévi templom is, amely 1721 táján épült, s ezt vályogfalú, nádtetős templom váltotta fel 1772-ben.

16 Bellon Tibor az öcsödi reformátusok 1714ben épült nádfalú templomáról tesz említést.

17 Igaz, hogy ezeknek a templomoknak (csűrszerű építményeknek) nem volt nagy az alapterülete, kis létszámú — éppen vissza- és újra telepedő közösségek lévén — mégis a jobbágy házak méreteit jóval meghaladták. A közösség lélekszámának emelkedése, a jobb anyagi helyzetbe kerülés, illetve a 12 Adatok Szolnok megye történetéből. I—II. Szolnok, 1980—1989. 13 Bellon T., 2003. 55. —Mindegy ötven településen végeztem népi müemlékfelmérést Magyarországon 1965—1966-ban, s számos nádfÖdémü padlást láttam jól megterhelve gabonával, kukoricával. 14 Tóth D, 1942. II. 76—77. 15 EÉL Archívum Vetus 685.