H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

FÜVESSY ANIKÓ: EGY KEVÉSBÉ ISMERT BÚTORFESTŐ STÍLUSRÓL

FÜVESSY ANIKÓ EGY KEVÉSBE ISMERT BUTORFESTO STÍLUSRÓL A tiszafüredi festett asztalosmunkák Csilléry Klára az 1949—1951 között a tiszaigari munkaközösségben végzett néprajzi gyüjtőútján egy sajátos díszítményű festett bútorcsoportra figyelt fel. A népi lakáskultúra terén végzett kutatómunkájáról az Ethnographia hasábjain már 1952-ben röviden be is számolt.

1 A hároméves tiszaigari alapos feltárómunka során olyan pontosabban datálható láda és ágy került elő, melynek készítését 1838—1839 közti évekhez lehetett kötni. Ebben az időszakban a jobbágyság szűkebb rétegénél igényesebb, képzett asztalosok által készített bútorok jelentek meg. A hozomány elengedhetetlen része lett a tulipános láda, esetleg a gombos nyoszolya. A tisztaszobában festett saroklóca, falitéka, fogas, támlás szék, a pitvarban korsólóca kapott helyet. Szembetűnő volt, hogy ezek a bútorok egységes díszítőstílusban készültek. Alapszínük fekete, virágos díszítményük piros, sárga, fehér, kék, elvétve zöld. Fő díszítményük három- vagy ötágra váló virágcsokor, mely stilizált vázában áll, vagy klasszicista jellegű szalagcsokor fogja egybe. A főmotívumot vésett vagy festett körmező övezi, mely bútortípusonként eltérő számú (téka: egy, tulipános láda, ágy, korsólóca: kettő, saroklóca: három). Egy esetben a körmezőt festett levélkoszorúból alakították ki. A kiegészítőmotívumok virág- és levélfüzérek, indák, kisebb csokrocskák.

2 A tiszaigari gyűjtés idején 18 ehhez a stílushoz sorolható bútort találtak. Jó adatolásunknak köszönhetően kiderült, hogy négy festett bútor ide férjhezmenő tiszafüredi és tiszaszőlősi lány hozományához tartozott, mely arra utalt, ez a stílus a környéken elterjedtebb lehetett. Csilléry Klára már ekkor megállapította, hogy ez a bútorfestő stílus mind a tárgyi, mind a szakirodalmi anyagban ismeretlen volt. Készítési helyéül Tiszafüredet jelölte meg.

3 1996-ban a Múzeumi Levelekben tért csak ismét vissza a tiszafüredi festett bútorok kérdéséhez. Kiemelte, hogy az egyedi megoldásokban bővelkedő, változatos és változékony stílus megérdemelné az alaposabb kutatást. Cikkét csak adaléknak tekintette, mégis jelentős összefüggésekre hívta fel a figyelmet. Megállapította, hogy a díszítés- és komponálási mód tanult asztalosra utal. A bútorvirágozási stílus távolabbi vidékek, köztük Komárom bútorfestő stílusának ismeretét jelzi. A karikába zárt virágcsokor mint legjellemzőbb elem az ismert köznépi stílusokból megnyugtató módon nem vezethető le. Legkorábbi párhuzamait a debreceni koraklasszicista polgári bútorokon lehet megtalálni, bár ez nem debreceni sajátosság, Európa más részein is előfordul. A 20. század közepén tanulmányozott, ehhez a stílushoz sorolható 18 bútorból hármat — egy ládát, egy ágyat és egy korsólócát — a Néprajzi Múzeum meg is vásárolt. A láda és a korsólóca fotóját 1996-ban Csilléri Klára publikálta. Mindkettő párját a tiszafüredi múzeumban is felleljük, ráadásul a füredi korsólóca datált, 1862-ban készült, és korábban Tiszaderzsen volt használatban.

5 Kardos László tiszaigari tanulmánykötetében négy korai tiszaigari festett bútor színes rajzát közölte: a láda és a korsólóca mellett egy falitékát és egy gombos nyoszolyát.

6 Ez utóbbi párját poroszlói gyűjtésként szintén megtaláljuk a Kiss Pál Múzeumban, igaz töredékesen, felső részét már más, márványozott alapú ágyról építették át.

7 A karcagi múzeumban Karcagról és Kunmadarasról több, ebbe a stílusba tartozó tulipános ládát gyűjtöttek be, Kunhegyesen pedig magánházaknál 1852-ben készült láda, illetve saroklóca található. A karcagi és tiszafüredi múzeum mellett a szolnoki gyűjteményben is több, ehhez a stílushoz tartozó ládát, falitékát őriznek. Ezek egyike 1853-ban készült, s a körmezőt virágkoszorú helyettesíti. A korai darabok alapszíne a barnára festett korsólócák kivételével fekete. A későbbiek feketével márványozott vörös, elvétve kék alapon készültek megőrizve közös vonásukat: a körrel övezett főmotívumot. Utolsó datált darabjuk 188l-es évszámot visel.

8 A jellegzetes stílus közel fél évszázadot ölel át. A korai 1 K. Csilléry K., 1952. 2 K. Csilléry K., 1952. 87—88. 3 K. Csilléry K., 1952. 88. 4 K. Csilléry K., 1996. 370—372. 5 Kiss Pál Múzeum (továbbiakban: KPM) Néprajzi Gyűjteménye. Leltári számai: 71.32.1. (láda), 71.38.1. (korsólóca). 6 Kardos L., 1997. 7 Leltári száma: 73.38.1—4.; eladója szerint a 19. század első harmadában került családjához. 8 Györffy István Nagykun Múzeum (ezután: GYINK) néprajzi gyűjteménye: 70.45.1.; karcagi gyűjtés. 225