H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

FÜVESSY ANIKÓ: EGY KEVÉSBÉ ISMERT BÚTORFESTŐ STÍLUSRÓL

falitéka esetében belsejében nem festett virágcsokor, hanem vésett-színezett körcikkek képezik a díszítményt (4. /. kép Láda szegfűs kiegészítő motívummal (Kiss Pál Múzeum) 2. kép Láda gránátalmás-tulipános motívummal (Kiss Pál Múzeum) bútorok két, magasabb művészi vonásokat felsorakoztató személyhez köthetők. Egyik esetben tulipánok, másik esetben szegfűk és gyöngyvirágok vagy bogyós ágak egészítik ki a gránátalmás csokrot (1-2. kép). A két festőstílus ládák esetében a kulcspajzs alatti álló virágkompozíciót is másképpen fogalmazta meg. A szegfűs kiegészítőmotívumnál füles vázában helyezte el az elhajló levelekkel övezett központi virágot, a szegfűt. A gránátalmástulipános ornamentika esetében a kulcspajzs alatt a csokor csúcsán tulipán ül, két oldalán erősen stilizált gránátalma. Apró, szalaggal övezett körként jelenik meg a váza. Mindkét esetben ívelt, sűrű, színes levélzet teszi tetszetősebbé a bútort. Az ágyon a támlát szegélyezi, és két oldaláról a körmezős motívum felé nyúlik be, ágainak végén piros tulipánok ülnek, a támla szegélyén a levélsort gránátalmák szakítják meg (3. kép). A ládák mindkét típusánál az álfiókon ívelt levélsor fut végig, melyet esetleg gránátalmákkal kombinálnak. A széldeszkán függőlegesen két-három elhajló levelekkel övezett gránátalma díszlik. Több szegfűs ládán is fellelhető részben a kulcspajzs alatti kompozíció alján, részben a ládák sarkain a tulipánnal övezett levélzet. Egy Tiszaszőlősön gyűjtött fekete kisláda előlapjának négy sarkából nyúlik le a vörös tulipánnal záródó sűrű levélsor.

9 Általában a legkorábbinak tartott bútorokon található meg a körmező munkaigényesebb, vésett változata. Egy kép). A Szolnok megye népművészete c. kötet 496. képe egy olyan tulipános ládát ábrázol, ahol a vésett körmezők alján hasonló technikájú hosszú levélzetek találhatók. Széldeszkája hornyolt, díszítetlen; álfiókján kétágra váló, díszes szalagcsokorral összefogott virágbokor. Az alapstílustól eltérő, Madarason és Karcagon előkerült bútorok között is előfordul a vésett körmező, jelezve, hogy más műhelyek, más festők is alkalmazták a térségben. Láb- és álfiók nélküliek, ornamentikájuk gyakran igénytelenebb. Sötét alapú, de piros alapon feketével flóderezett alapon egyaránt előfordulnak. Fő díszítményükben ugyan a tulipán előfordul, de gránátalmák helyett kinyílt vagy bimbós virágok társaságában. Széldeszkájukon gránátalmák helyett sűrű levélsor díszlik, illetve csak hornyoltak. A körmezős bútorok legigényesebb alkotásai a gránátalmás típus tulipános és szegfűs változataihoz kapcso3. kép Reformkori gombos nyoszolya Tiszaigarról (Néprajzi Múzeum) 4. kép Tiszaszőlősi falitéka vésett körcikkekkel (Kiss Pál Múzeum) lódnak. Míg a szegfűs változat csak sötét alapon maradt fenn, a tulipános variáns feketével flóderezett piros, elvétve kék alapon is fellelhető gyűjteményeinkben. Az 1860-as évek végéhez köthető korai, piros alapú változata még szorosabban kapcsolódik az alaptípushoz, kompozíciós elrendezése változatlan, csupán motívumai egyszerűsödtek kissé." Álfiók nélküli későbbi változatán — melyet 9 Damjanich János Múzeum Néprajzi Gy. 65.329.1. 10 KPM 74.131.1. 11 KPM68.1.1. 226