H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

BAGDI RÓBERT-DEMETER GÁBOR: A FÖLDRAJZI ADOTTSÁGOK SZEREPE A KÖZÖSSÉGEK KÖZÖTTI KAPCSOLATTARTÁSBAN ÉS A PEREMVIDÉKEK ASSZIMILÁCIÓJÁBAN SÁROS MEGYE PÉLDÁJÁN

4.3. ábra. Dél-Sáros etnikai viszonyai (saját szerk. a Magyar Statisztikai Közlemények, 42. és 46. kötet alapján) Benedekvágása vonal maradt szlovák — mellesleg elvágva a Tapoly és Ondava menti ruszinokat, a többi település esetében azonban a ruszinság előretörése volt megfigyelhető. A Kurimára vezető úton Fiass, Vajkvágása, Szobos, Istvánd és Kozsány ismét ruszinná vált. Tapolylippó, Györgyfolde, Gyertyánpatak ugyanígy, de Róna szlovák maradt, viszont az 1830 táján is szlovák Szorocsány enyhe ruszin többségre tett szert. Hazslin környékén Berezóka a szlovák többség mellett jelentős ruszin kisebbséget is felvonultatott, de Sasó szlovák maradt. Mivel Alsópagony ismét ruszinnak vallotta magát, így Ondavafőről ismét el lehetett jutni Zboró és Kurima megkerülésével Csarnón és Csernyén át Vízközre. Olysó, Körösény és Viskó is „visszaváltozott" ruszinná, de Vajszló nem. így az Ondava-vögy ezen szakasza továbbra is multietnikus térségnek számított Tizsényig és a vegyes lakosságú Radomáig. Sztropkó és Kurima között ismét megszakadt az összefüggő szlovák terület. Schavniktól délre Reménye és Györgyös is ruszin többséget mutatott, és Mikevágása is ruszinná vált. Kurimáig ruszin c

alvakon keresztül lehetett közlekedni a megye keleti határán. Összességében a nemzetiséget váltott települések mintegy harmada tudta tartósan megtartani új identitását, zömmel a Zemplén és Sáros központi részeit összekötő utak mentén (Radoma, Tizsény), ami ennek a területnek a fontosságát jelzi. A vízközi járás szórvány szlovák falvai ugyanígy eltűntek. Ami a zsidóságot illeti, északon továbbra is németnek vallották magukat, délen pedig magyarnak. Az utóbbira jó példa Eperjes, az átmenetet képviselő településre SebesKellemes. A magyar nyelvhatár továbbra sem lépte át a megye területét, viszont a magyarság relatív többségbe került Eperjesen és Bártfa városában, illetve meghaladta a 30%-ot Hanusfalván és Girálton, a keleti részek „mezővárosi" centrumaiban. Az a tény, hogy a magyarság nem volt jelen a megyében nagy számban, nem jelenti azt, hogy a magyar nyelvet nem használták, mi több, a magyar nyelv elterjedtsége, hivatalos nyelv volta miatt, egy-egy település központi szerepkörének megítélésére is alkalmas. A megye északi részében nem vártunk magas számokat, de a központi településeken itt is sokan értettek és beszéltek magyarul, jóllehet lakói ruszinok, szlovákok, vagy magukat német anyanyelvüként definiáló izraeliták voltak. Délen viszont a kisebb településeken is gyakori volt, hogy a lakosság 20-30%-a beszélte a magyart (4. táblázat). magyarul beszél % lakosságszám Bártfai járás Geréb 139 31 449 Kolossó 103 15 629 Bérczalja 32 10 302 A.Fricskc 7 2 381 Sasó 0 0 176 Zboró 544 (80 magyar) 25 2202 221