H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
BAGDI RÓBERT-DEMETER GÁBOR: A FÖLDRAJZI ADOTTSÁGOK SZEREPE A KÖZÖSSÉGEK KÖZÖTTI KAPCSOLATTARTÁSBAN ÉS A PEREMVIDÉKEK ASSZIMILÁCIÓJÁBAN SÁROS MEGYE PÉLDÁJÁN
ben Komlóspatak identitást váltott, de Bélavézse és Biharó nem. Ami a távolsági népmozgalmakat illeti, Sáros megyében 1772-ben 30 község lakosai vallották, hogy gazdasági-társadalmi kapcsolatban vannak Galíciával. Sáros egyébként is a Szepesség gabonaellátó körzete volt. Biharó és Cigelka lakosai árut fuvaroztak „Lengyelország" felé. Télen a befagyott folyón könnyű volt a közlekedés, nyáron tutajjal, vagy a rossz hegyi utakon át közlekedtek. Lipnik (Hársas), Újlak, Matisova lakosai sót szállítottak a lengyel Új-Szandecbe. Kurimka lakói a Hegyaljára jártak kapálni és aratni, azaz a faluból dél felé vezető út igen forgalmas lehetett. Nagyiadna, Szuhadolina lakosai szintén szőlőt műveltek a Hegyalján, Szedlice és Szentistván lakosai pedig bort fuvaroztak. Tapolybisztra, Gyülvész lakossága sót szállított Tokajból a közeli lerakatokba, raktárakba, vagy a környéken, Sóvár vidékén főzte a sót. 12 A Tapoly és az Ondava völgye tehát forgalmas volt. A kurimkai utat egyébként is preferálta a ruszinság: Sápony és Olysó lakosai például fafuvarozással foglalkoztak. Település Telepítés Lakosságszám változása Év Bartosfalva gőzfűrész +62 fő 1901—1910 Kőtclcp livóhutai üveggyár áttelepült +61 1901 1910 Főnikszhuta vasúti napszámosok elköltöznek 396-ról 126-ra csökken 1869—1910 Kiskohány parcellázás, visszatelepülés 142-ről 189-rc nő 1901—1910 K.Keresztes parcellázás, visszatelepülés 317-ről 410-rc nő 1901—1910 T. Hermány fűrésztelep 531-ről654-re 1901—1910 Margonya több uradalmi cseléd 384-ről 475-rc 1901—1910 2. táblázat. Telepítések hatása néhány Sáros megyei falu lélekszámára (saját szerk. a Magyar Statisztikai Közlemények, 42. és 46. kötet alapján) Odor, Felső- és Alsóhímes és Dobroszló esetében, ahol 1880-ra a szlovákság szigetszerűen jelentkezett a vízközi járás ruszin falvai tömege között, ott felmerül a gyanú, hogy ez nem telepítés következménye-e. Kétségtelen, hogy a Tizsény környéki szlovák falvak felszaporodása részben bányák nyitásának, részben a szlovák Sztropkó kulturális kihatásának, a görög katolikus egyház oktatási hátrányának és a paphiánynak volt köszönhető. Csakhogy az előbb említett települések lakossága nem növekedett jelentősen, sőt, éppenhogy csökkenés volt megfigyelhető. A szervezett telepítésekre jellemző, hogy míg Bihar megyében 1880—1910 között 100 felett volt a jelentősebb 12 Udvari István 1994. 308. A sót Tokajból Sóvárra, onnan Kassára, a Szepességbc, vagy a lengyel Szandecbc vitték (Bajor, Izsép, Lubóc, Nagyiadna). Más falvak a sófőzéshez szükséges faszállítás 218 mezőgazdasági vagy ipari telepítések száma, addig Sárosban a következő szomorú helyzet volt a jellemző (2. táblázat). A felsővízközi, héthársi és kisszebeni járásokban számottevő ipari vagy mezőgazdasági telepítés nem történt! A telepítések elmaradása miatt a taszító tényezők nyomása fokozódott, és Zemplén mellett Sáros is intenzív kiáramlás helyszínévé vált. 1880—1910 között a megye északi része szinte kiürült, amit a Palocsa környéki falvak példája bizonyít (3. táblázat). A csökkenés sok településen a 30—40%-ot is elérte, holott a természetes szaporulat nagysága alapján közel 20—30%-os növekedés lett volna várható. Település 1880 1910 lakosságszám 1880-hoz képest (%) csökkenés Alsószalók 1300 1071 82 229 Bajorvágás 718 608 85 110 Bcrzeviczc 1652 1206 73 446 Cseres 1024 821 80 203 Feketckút 1018 846 83 172 Hajtóka 288 207 72 81 Hámbor 566 399 70 167 Héthárs 1415 1422 100 -7 Hosszúvágás 523 437 84 86 Kijó 729 534 73 195 Kishárs 892 687 77 205 Lubotény 756 626 83 130 Olysó 263 160 61 103 Orló 974 750 77 224 Palocsa 1487 1177 79 310 Paloncza 1525 1059 69 466 Sárosújlak 680 490 72 190 Szulin 278 289 104 -11 Tarcza 723 576 80 147 Összesen 28197 23733 84 4464 3. táblázat. A héthársi járás falvankénti lélekszámának alakulása 1880—1910 között (saját szerk. Magyar Statisztikai Közlemények, 42. és 46. kötet alapján) Ezek alapján elmondható, hogy az északon előforduló identitásváltások nem szervezett telepítés következményei. Az utak mentén bekövetkező nyelv vagy öntudatváltás akkor is növekvő gazdasági-népmozgalmi jelenségekre utal, ha maga a lakosság ténylegesen nem cserélődik ki, (sőt a falvak lakossága csökken, mert a központba miatt voltak igen mobilisak (Kakasfalva, Kellemes, Keczerkosztolány, Keczerpcklin). De sólerekat volt Palocsán és Bártfán is.
