H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

BAGDI RÓBERT-DEMETER GÁBOR: A FÖLDRAJZI ADOTTSÁGOK SZEREPE A KÖZÖSSÉGEK KÖZÖTTI KAPCSOLATTARTÁSBAN ÉS A PEREMVIDÉKEK ASSZIMILÁCIÓJÁBAN SÁROS MEGYE PÉLDÁJÁN

4.1. ábra. Nyugat-Sáros etnikai viszonyai 1910-ben (saját szerk. Magyar Statisztikai Közlemények, 42. és 46. kötet alapján) húzódik a népesség) csak az öntudata változik (gyakoribb ideiglenes migráció, megélénkülő kereskedelem). Ruszin-szlovák viszonylatban Dél-Sáros etnikai viszonyainak változásáról már esett szó. De említést kell tenni az újonnan megjelent etnikai csoportokról is. Magyarok 1820 tájékán alig akadtak a megyében. 1880-ban a magukat magyarnak vallók a megye északi részén izraeliták voltak (Bártfa, Kisszeben), de délen Eperjes környékén katolikus és protestáns magyarokkal és németekkel is találkozhatunk. Míg Zboróban a zsidóság nagy része a szlováksághoz asszimilálódott, Eperjes kivételével a többi településen zömmel németnek vallották magukat. Említést érdemel, hogy Kassa és Eperjes között nem volt nagyobb izraelita közösség, — s ez híven kirajzolja délre vándorlásuk ütemét. Elvétve zsidó többségű településsel is lehet találkozni 1880-ban, ilyen volt Sebes-Kellemes. Ez ugyan ritka, de korántsem egyedülálló: hasonló volt 1830 körül Hunsdorf-Hunfalva is a Szepességben. 4. Az etnikai térszerkezet módosulása Sárosban 1910-ig A legfontosabb, amit le kell szögezni, hogy a ruszinság és szlovákság viszonyában — részben a népösszeírásbeli különbségek miatt is — fordított tendenciák figyelhetők meg, mint 1820—1880 között. Ugyanúgy a ruszinság előretörése figyelhető meg, mint Zemplénben, ez tehát nem egyedi, lokális jelenség. Szintén hasonló jelenség, hogy 1910-re Nyugat-Sáros szinte kiürült. Ez sok változást eredményezett: Lenártó után Lukó is szlovákká vált, így a Felső-Tapoly mentén végérvényesen megszakadt az összeköttetés a mellékvölgyek ruszin települései között. Palocsa és Paloncza szerepének halványulása miatt viszont ismét ruszinná váltak olyan 1880-ban magukat szlováknak valló bizonytalan identitású települések, mint Hajtóka, Szulin és Bajorvágás a Tárca és a Poprád vízválasztójának keskeny hegyi útjai mentén. Sok esetben egész települések nemzetiséget váltottak. A Csergő déli oldalán Olajpatak kivételével az összes korábban magát ruszinnak 219