H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

BAGDI RÓBERT-DEMETER GÁBOR: A FÖLDRAJZI ADOTTSÁGOK SZEREPE A KÖZÖSSÉGEK KÖZÖTTI KAPCSOLATTARTÁSBAN ÉS A PEREMVIDÉKEK ASSZIMILÁCIÓJÁBAN SÁROS MEGYE PÉLDÁJÁN

3.3. ábra. Dél-Sáros etnikai viszonyai 1880-ban (saját szerk.) határátkelők környékén természetesen a zsidóság száma mindig magas) területi koncentráció már az egyes települések gazdasági jelentőségtöbblet-növekedését támasztja alá. Az, hogy a vizsgált területeken a ruszin falvak szlovákká váltak, egyaránt jelentheti a lakosság tényleges kicserélődését, a szlovákság benyomulását, illetve az identitás megváltozását. Elképzelhető, hogy itt a benyomuló szlovákság gazdaságilag és kulturálisan fölényben volt a szintén munkát kereső ruszinokkal szemben, s asszimilálta őket, avagy a ruszinok egyáltalán nem voltak mobilisak, s a beérkező szlovák migránsok hamar asszimilálták az utánpótlás nélkül maradt ruszinokat. Ez utóbbi lehetőséget azonban kizárhatjuk. A ruszinok ugyanis mobilisak voltak, Sáros megyében különösen: míg Szepesben átlagosan 8 falu jutott egy vásárra, Sárosban ugyanez az érték 24.

10 A XVIII. században Sárosban 55 vásárhely volt, ezek egyharmada ruszin településeken (Pl. Újlak, Feketekút, Balázsvágása, Bajorvágás, tehát a szepesi és sárosi ruszinságot elválasztó vidéken, továbbá Komlóspatak, A. Polyánka, Bélavézse, stb.). De vásáros központ volt a szlovák Kerekrét, Kurima ?s Hazslin, ahová ruszin falvakból jártak vásárba. Vizsgálandó tehát, hogy a ruszin telepesek inkább ruszin vagy szlovák vásárközpontokat látogattak, továbbá, hogy milyen gyakorisággal és milyen irányokban tették. A települések elszigeteltségi indexe megállapítható úgy is, hogy összeszámoljuk, egy település lakossága hány helyre és milyen messzire járt vásárba. A témával részletesen foglalkozott Udvari István és Viga Gyula, igaz, ők etnikai szempontból nem tettek különbséget a vizsgálat során. 13 település nem rendelkezett vásáros hellyel kutatásaik szerint, s többek között Szobos, Ladomér, Felsőkomárnok, Hunkóc ruszin telpülések voltak. Közülük egyedül Szobos identitása volt bizonytalan. Ugyanakkor Bajorvágásáról 4 helyre jártak vásárba, igaz, a legtávolabbi 6 órára volt. A kettő vagy ennél több vásározó hellyel, s így nagy mobilitással rendelkező települések közé sorolható a ruszin Balázsvágás, Cséres, Szulin, Lucska, Meszticskó-Kishely, Schavnik, Uják-Újlak, Biharó, Honig, Kijó. Közülük Szulin és Honig változtatta 1880-ra szlovákra identitását. Egyes falusias kereskedelmi központok szorosan összeforrtak: így például Pécsújfalu Litinyével és Olajpatakkal.

11 Ebben az esetben a szlovák központ ideiglenesen asszimilálta a két ruszin falut. Olyan szlovák települések, mint az amúgy is központi helyen fekvő Berzevice a maga évi 6 vásárával komoly vonzó tényezőt jelentett a környékbeli ruszin falvak lakosságának, de Balázsvágás és Csendespataka lakossága mégsem asszimilálódott, mert maguk a ruszin falvak egyébként inkább a szepességi piacközpontokat részesítették előnyben. így Lublóra jártak Bajorvágásról, Kijóból, Orló, Újlak és Feketekút településekről, Iglóra (!) Hönigről, Muszynára Cséres, Sztarina, Orló, Obrucsnó-Abroncsos, Szulin településekről. Egyes szlovák központokba is jártak ruszinok, így Kurimába Sáponyról, Bélavézséről, Ortutóról, de itt nem következett be asszimiláció, Zboró eseté10 Viga Gy. 1990, Ethnica, 137. 11 Udvari I.—Viga Gy., 167— 170. 217