H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

BAGDI RÓBERT-DEMETER GÁBOR: A FÖLDRAJZI ADOTTSÁGOK SZEREPE A KÖZÖSSÉGEK KÖZÖTTI KAPCSOLATTARTÁSBAN ÉS A PEREMVIDÉKEK ASSZIMILÁCIÓJÁBAN SÁROS MEGYE PÉLDÁJÁN

3.2 ábra. Kelet-Sáros etnikai viszonyai 1880-ban (saját szerk.) közötti útvonalról szinte eltűntek a magukat ruszinnak vallók. Hanusfalvától északra viszont a kis ruszin települések ellenállónak bizonyultak, igaz lélekszámuk alaposan megcsappant (3.2. ábra). Mindent összevetve itt, a délre forduló Tapoly völgyében volt a legnagyobb változás, azaz itt a korábbiakhoz képest nagyobb nép- és árumozgással kell számolni. Nyilvánvalóan nem vethető ez össze a Tárca és Hernád migrációs és kereskedelmi volumenével, hiszen az egyrészt sokkal nagyobb volt, másrészt szlovák többségű lévén, a jelentőségtöbbletet és időbeli változását ott csak a népességszám és a zsidóság arányának növekedése mutatja térképeinken. Viszont ugyanazon völgy népmozgásainak és forgalmának vizsgálatára alkalmas az asszimiláció különböző időhorizontokban mért sebessége. A szlovákká vált korábban ruszin településekkel tarkított mellékutak gazdasági szerepének növekedésére utal, hogy megnőtt a zsidóság aránya a központokban: Ladomérvágásán 45%, Kurimán 40%, Hanusfalván 25% volt arányuk. A lélekszám növekedése ugyan a gyorsuló bevándorlás számlájára írható s alapvetően az egész megye északi részén jellemző, de a határszéltől eltekintve (a 216