H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

BAGDI RÓBERT-DEMETER GÁBOR: A FÖLDRAJZI ADOTTSÁGOK SZEREPE A KÖZÖSSÉGEK KÖZÖTTI KAPCSOLATTARTÁSBAN ÉS A PEREMVIDÉKEK ASSZIMILÁCIÓJÁBAN SÁROS MEGYE PÉLDÁJÁN

3.1. ábra. Nyugat-Sáros etnikai viszonyai 1880-ban (saját szerk.) annál nagyobb az útirány kereskedelmi-mobilitási (valamint asszimilációs) jelentősége. A következőkben erre keresünk példákat az 1880-as népszámlálás adatai alapján. Nyugat-Sárosban Palocsa és Paloncza szomszédságában, illetve Berzevicze környékén Bajorvágás és Hajtóka ruszinból szlovákká vált. Feketekútból immár csak szlovák településre lehetett eljutni a megyében —jóllehet a nyelvi különbségek kicsinysége miatt ez aligha jelentett akadályt. Héthárs környékén a Csergő déli oldalán fekvő Honig, Litinye, Olajpatak és Jákórésze is szlovák többséget mutatott, egyedül F.Som őrizte meg ruszinságát. A délkeleti lejtőkön Zsetek és Gellért vált szlovákká. A Csergő északi részén Lenártó immár szlovák többséget mutatott a Tapoly völgyében, Gerlahó szintén. Galbatő továbbra is szlovák maradt, és elvágta a Fricske—Czigelka térségében élő ruszinokat a Geréb—Szánkó környéki ruszinoktól, de Galbatőtől délre vegyes településből Kuró ruszinná vált. Nyugat-Sárosban alapvetően nem változott a helyzet, bár a Tapolyon megfigyelhető volt a szlovákság felhúzódása és a szlovák Palocsa központi elhelyezkedésének hatása Szepesre is kisugárzott (3.1. ábra). Kelet-Sárosban még jelentősebb változások figyelhetők meg: Sztebnek, Sztebnekhuta és Komlóspatak Zborótól északra szlovákká vált, ami jól mutatja, hogy az észak-déli szlovák-ruszin kölcsönhatás sokkal erősebb volt, mint a kelet-nyugati kapcsolat a ruszinok között. A Zborótól északra lévő Szemelnye hatása a szlovákká vált Alsópagonyra is kihatott, így az Ondavafőről kiinduló Csarnóra és Felsővízközre vezető út immár nemcsak ruszin településeken vezetett. Hazslin környékén Berezóka és Sasó vált szlovákká. Különösen nagy változások játszódtak le az Ondava felső folyásán, Radoma környékén: Sósfüred, Benedekvágás és Felsőrákóc szlováknak vallotta magát, így a vízközi ruszin tömb összeköttetése megszakadt a déli, Tapoly melléki csoporttal. Györgyfölde, Gyertyánpatak és Róna, illetve Tapolylippó szintén szlovákként lett feltüntetve 1880-ban, ezzel a vízközi és a Csernye-Kurimka vidéki ruszinság már csak Csarnó irányában tudott az ondavai ruszinsággal érintkezni. Tizsény környékén Olysó, Vajszló, Viskó és Körösény is szlováknak vallotta magát, azaz az Ondava völgyében is a szlovákság előretörése vált megfigyelhetővé. Ez részben a települések kiürülésének volt köszönhető: Mérges vágása, Patak és Körösény lélekszáma is a felére zuhant. Radomától délre Kerekrét, Vajkvágása, Szobos, Mátévágása és Fiass is szlovákká vált, ezzel a Schavnik—Kurima 215