H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

BAGDI RÓBERT-DEMETER GÁBOR: A FÖLDRAJZI ADOTTSÁGOK SZEREPE A KÖZÖSSÉGEK KÖZÖTTI KAPCSOLATTARTÁSBAN ÉS A PEREMVIDÉKEK ASSZIMILÁCIÓJÁBAN SÁROS MEGYE PÉLDÁJÁN

2.4 ábra. Sáros déli részének etnikai viszonyai a XIX. század elején (saját szerk. Fényes E. adatai alapján) szlovák Palocsa vagy Lubotény településen végződött immár a Tapoly völgyében (2.1. és 3.1. ábra). Vagy választhatták, hogy a Szepességen keresztül jutnak a Poprád völgyébe, de Palocsát elkerülni akkor is lehetetlen volt. Feketekútól eljutni a Szepességbe ugyancsak Palonczán keresztül lehetett.

7 A vámjoggal rendelkező települések, mint Palocsa, Zboró és Gáboltó-Galbatő gyakorlatilag kikerülhetetlenek voltak — éppen ezért kaptak vámjogot — és szlovák jelleget mutattak a ruszin lakosságú vidéken. A Csergő-vidéki ruszinság nem tudott érintkezni egymással, a hegységen keresztül ugyanis nem vezetett jelentősebb út. A Csergő déli részén élő ruszinok nem tudták kikerülni a szlovák észak felé Lubotényt vagy déli irányban Tarkőt. A hegység délkeleti részén fekvő ruszin kistelepülések — Gellért, Zsetek, Csergőzávod és Radoskó — enkláveként ékelődtek a hegység keleti peremén meghúzódó szlovák falvak közé. A megyében a ruszinok lakta sáv kelet felé szélesedett. A szlovák Zborótól északra lévő falvak (Sztebnekhuta, Regető, Biharó, Komlóspatak) nem álltak kapcsolatban a nyugati ruszinsággal, Felsotarócz és Czigelka felé ugyanis nem vezetett nagyobb út, viszont az Ondava vízgyűjtőjébe, Ondavafő érintésével volt lehetőség az átjárásra. A megye keleti részén viszont stabil ruszin közösség élt mintegy 50—60 településen a Felsővízközi járás területén, amelynek Zemplén felé voltak kapcsolatai, igaz, az első jelentősebb város, Sztropkó, ugyancsak szlovák volt. A járás déli peremén kevert lakosságú, inkább szlovák többségű települések sorakoztak: Tizsény, Meszticska—Kishely, Duplin és Szorocsány, melyek viszont elválasztották a Kurimka—Sasó—Benedekvágása—Sósfüred vonal ruszin sávját a vízközi járás falvaitól. E falvak a Tapoly mellékvölgyeiben, illetve az Ondava és a Tapoly vízválasztóján települtek, a fővölgyben viszont ismét nagyobb szlovák települések ültek, mint Kurima, valamint a Csarnó, Endrevágása, Bélavézse ruszin települések között elhelyezkedő Hazslin. Részben a mellékvölgyekben is találkozhatunk szlovák településekkel: ilyen volt a már említett Tizsény—Szorocsány vonal mellett Radoma, amely egy jelentősebb déli ruszin sávot (Vajkvágása, Szobos, Mátévágása, Fiass, Schavnik) választott el a többi ruszin falutól. A két zóna keveredése Zemplénben Sztropkó környékén történt meg: Boksa, Sandái, Radoma vegyes lakosságú területein. A Vajkvágása—Schavnik ruszin tömb ráadásul nem volt egységes, több kis részvízgyüjtőn helyezkedett el, és a szlovák Girált és Hanusfalva volt a két legközelebbi nagy település, amelynek érintésével bekapcsolódhattak a Tapoly menti jelentősebb áruforgalomba (2.3. és 2.4. ábra). E ruszin falvak a Felsővízköz—Girált—Hanusfalva út mentén vagy közelében feküdtek, így asszimilációnak való kitettségük nagyobb volt. Reményéről a Zemplén megyei Tapolymogyorósra, Kisszabados— Schavnikról pedig a szintén zempléni Felsökrucsóra is át 7 ZentaiL. 2001.5—6. 213