H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

BAGDI RÓBERT-DEMETER GÁBOR: A FÖLDRAJZI ADOTTSÁGOK SZEREPE A KÖZÖSSÉGEK KÖZÖTTI KAPCSOLATTARTÁSBAN ÉS A PEREMVIDÉKEK ASSZIMILÁCIÓJÁBAN SÁROS MEGYE PÉLDÁJÁN

McrédélwPriara Ladáéi 2.3 ábra. Sáros keleti részének etnikai viszonyai a XIX. század elején (saját szerk. Fényes E. adatai alapján) vagy délre szlovák települések érintésévei. Kedvezőtlenebb helyzetben volt viszont néhány Tapoly-melléki patak ruszin lakossága: Fricske, Czigelka és Végpetri lakossága csak a szlovák Galbatő településen keresztül tudott közlekedni (vagy a hegyeken át Galícia felé). Ugyanez igaz a Poprád-menti Hajtóka, Máté, Újlak és Orló ruszin lakosságára: a fővölgybe települt Paloncza és Palocsa települések ugyanis stabilan szlováknak vallották magukat 1773-tól. Ráadásul fontos közlekedési csomópontban helyezkedtek el: a tapoly-poprádi és tarcai ruszinokat a Csergő ugyan elszakította egymástól, de Feketekút és Bajorvágás ruszin lakossága felé vezetett egy hegyi út, igaz, ehhez a két említett szlovák településen kellett keresztülmenni. A Felső-Tarca menti ruszin Balázsvágás és Csendespataka felé viszont Feketekútról sem lehetett eljutni, így az előbbi lakosok kénytelenek voltak a szlovák Berzevice felé kerülni, s onnan a ruszin Kijó-Felsőkánya vagy Pusztamező felé menni — s aztán útjuk ugyanúgy a 6 Udvari István 1994. 290. 212