H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
BAGDI RÓBERT-DEMETER GÁBOR: A FÖLDRAJZI ADOTTSÁGOK SZEREPE A KÖZÖSSÉGEK KÖZÖTTI KAPCSOLATTARTÁSBAN ÉS A PEREMVIDÉKEK ASSZIMILÁCIÓJÁBAN SÁROS MEGYE PÉLDÁJÁN
| p 0 p r ad F.répás- Lazonpatar W_\ 2.2. ábra. Szepes megye északi részének etnikai viszonyai 1820 körül (saját szerk. Fényes E. adatai alapján) XIX. század első évtizedeiben ruszin falvak sorjáznak — Som, Honig, Olajpatak, Litinye, Jákórésze illetve Livóhuta, Kavicsos, K. Kereszt, északon — viszont a fő völgyek felé a falvakban erősödik a szlovák elem — a Tapoly völgyében Malczó, Lenártó, Lubotény településeken, illetve délen a Tárca mentén ugyanez érvényes Héthárs és Kisszeben vidékén. Ennek ellenére Sáros északi határán beszélhetünk összefüggő ruszin településterületről, hiszen a Poprád-vidéki és Tapoly-vidéki ruszinság között az összeköttetést a ruszin Cséres, Poprádökrös és Abroncsos jelentette, de az első jelentősebb Tapoly-menti falu, Lenártó szlovák volt. Északon a Poprád és a Tapoly-völgye Galbatő—Bártfa vidékéig ruszin többséget mutatott. A kereskedelmi utak léte biztosította a tényleges kapcsolatot a hágókon keresztül nyugat, a Szepesség felé is (2.2. ábra), és az alacsony hegyeken át a Dunajec és Poprád völgyén át a már galíciai Muszyna vidéke felé, ahol a lengyel, német, szlovák és a ruszin nép közötti kelet-nyugati irányú keskeny, de hosszan elnyúló etnikai választóvonal húzódott. A Szepességben a Poprád felső folyásán a német Gnézdáig és a német-lengyel Ólublóig nagy méretű, népes ruszin falvak ültek meg a fővölgy szélén (Kövesfalva, Litmanova, Berkenyéd, Szepesjakabfalva), a peremeken pedig szlovák kisfalvak sorakoztak (Újlubló, Kalács, Mnissek); éppen fordított volt a helyzet, mint Sárosban. Gnézdától Felkáig, Nagyszalókig és Poprádig tartott a szepesi német településterület, s a Tátraalján a forrásvidéken ismét szlovák falvak ültek a völgyekben. A sárosi Balázsvágásról pedig el lehetett jutni Tarcafő, Sz.Jakabfalva és Nagyolysva ruszin falvaiba (Feketekútról viszont nem), itt tehát a hegység nem jelentett éles választóvonalat, inkább összekötött, mint elválasztott: a nyugat-sárosi ruszinok kapcsolatokkal rendelkeztek a szepesi ruszinság felé is. Ugyanúgy a Tapoly vízgyűjtőjébe tartozó Kövesfaluból is át lehetett jutni Nagyhársasra és Nagymajorra, a Dunajec-vízgyűjtő menti, legnyugatabbi ruszin településekre. A Dunajec azonban zömmel már szlovák lakosságú volt (2.2. ábra). A szepesi ruszin falvak többségében a XIX. sz. elején már volt népiskola. Ez szellemi támaszt jelentett a felsősárosi ruszinságnak is. 6 így a Poprád és a Tapoly vidékén élő ruszinság hátországának, magterületének Szepes számított, jóllehet Szepesben a ruszinság aránya alatta maradt a Sárosban tapasztalható értéknek. Sárosban Szulin és Kishárs lakossága egyaránt kommunikálhatott nyugati, keleti és északi irányba ruszin településeken keresztül, 211
