H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

BAGDI RÓBERT-DEMETER GÁBOR: A FÖLDRAJZI ADOTTSÁGOK SZEREPE A KÖZÖSSÉGEK KÖZÖTTI KAPCSOLATTARTÁSBAN ÉS A PEREMVIDÉKEK ASSZIMILÁCIÓJÁBAN SÁROS MEGYE PÉLDÁJÁN

2.1. ábra. Sáros nyugati részének etnikai viszonyai a XIX. század elején (saját szerk. Fényes E. adatai alapján) E folyamat 1715—1773 között zajlott le, s két generáció alatt a sárosi, a Hernád és a Tárca, illetve a Tapoly völgyében élő, egymástól is elszigetelt magyarság beolvadt a szlovákságba (a fennmaradt csekély számú családnév ezt szintén alátámasztja). Ettől kezdve Sáros megyében számottevő magyarajkú lakossággal nem lehet találkozni. Az etnikai háttér tehát más, mint Zemplén megyében. A későbbi eredmények megelőlegzéseképpen elmondható, hogy a XVIII. században az etnikai viszonyok sokkal instabilabbak voltak, a nyelvhatár sokkal gyorsabban változott, mint 1830—1910 között. 2. Az etnikai viszonyok a XVIII. század végétől a XIX. század elejéig Sáros megyében az etnikai viszonyokat döntő mértékben a domborzat és az ehhez kapcsolódó völgyirányok, mint fő közlekedési útvonalak határozták meg. A megye déli részén ugyanúgy az észak-déli közlekedési irány volt meghatározó, mint Zemplénben, a nyugati részén azonban a nyugat-keleti közlekedési irány dominált, s ez megakadályozta a peremvidéki ruszin lakosság déli irányú előretörését, s ugyanakkor a fővölgyeket szlovákok ülték meg. A megye keleti részén viszont a fő közlekedési útvonal megint az É—D-i irányhoz közelített. E természetföldrajzi okoknál fogva mi is három részletben tárgyaljuk a megye etnikai viszonyait. A Szepességgel határos részeken a Tapoly és a Poprád völgye határozta meg a legfontosabb közlekedési útvonalakat, melyek egyben a gazdasági élet ütőereinek is számítottak, s ugyanakkor az egyes közösségek érintkezési lehetőségeit is behatárolták. A két megye közt a hajózható Poprád biztosította a kapcsolatot. A Tapolytól délre a másik jelentősebb vízi és szárazföldi út a Tárca mentén húzódott. A Tárca Pécsújfalunál fordult délnek, addig a Tapollyal és a Popráddal párhuzamosan folyt, de a két folyó sürün lakott részeit a Mincsol és a Csergő NY—K-i irányú néptelen vonulatai választották el. A nyugat-sárosi ruszinok elhelyezkedését alapvetően a peremi helyzet határozta meg. A 2.l-es ábrán jól látszik, hogy a Csergő déli peremén a völgyek felső szakaszán a 210