H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

GY. FEKETE ISTVÁN: SZOLNOK ÉS AZ 1956-OS MAGYARORSZÁGI FORRADALOM ÉS KATONAI INTERVENCIÓ

II. A szovjet katonai intervenció és Szolnok A Szovjetunió a magyar forradalom ellen két esetben (október 23. és november 4.) alkalmazta csapatait. Ebből a másodikat szokták katonai intervenciónak nevezni. Ez a KGB-katonai akció három fő részből állt, amelyek mindegyikének megvolt a maga Szolnokot érintő kapcso­lata, összefüggése. Az első mozzanat a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (FMPK) megalakítása (az akció politikai legalizálása), a második a magyar katonai felső vezetésnek a KGB és fegyveres eszközök kombinált alkal­mazásával történő kiiktatása, a „művelet" tömegkom­munikációs eszközökkel történő biztosítása volt. Vége­zetül harmadik a „VIHAR" (VIHR) 68 hadművelet végre­hajtása. H/l. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (FMPK) megalakítása (a katonai intervenció politikai „legalizálása") A rendszerváltás előtti tanulmányok legtöbbjében az olvasható, hogy „forradalmi központ alakult november 3-án, Szolnokon, és az ennek talaján létrejött Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány hozzáfogott a rend helyreállí­tásához ". A Tisza-parti városban a megyeháza épületében és a helyi rádióstúdió falán több évtizeden át emléktábla hirdette az FMPK itteni megalakulását. Az elmúlt évek kutatási eredményei, a titkos dokumentumok kutatás szá­mára történő megnyitása napjainkra már lehetővé teszi az igazság legalább egy részének felderítését. A katonai intervenció nemzetközi előkészítése során a szovjet vezetők ügyeltek arra, hogy ne tűnjön az akció egy szuverén ország belügyeibe történő beavatkozásnak, és ne váltsa ki a „nyugati világ" nyílt, határozott ellenszenvét, fellépését. Abban, hogy végül is ez nem következett be, — Európa jaltai felosztása mellett — a nemzetközi helyzet szovjet szempontból kedvező alakulása és a „maximális fordulatra" kapcsolt szovjet külpolitika eredményessége volt az oka. A nyugati világot ebben az időszakban lekö­tötte, illetve megosztotta a szuezi válság. 69 A. Dulles kül­ügyminiszter az „üggyel" kapcsolatban kijeletette, hogy: „az Egyesült Államok továbbra is tiszteletben tartja a jal­tai érdekszférákat. ". 70 Ez tulajdonképpen a diplomácia nyelvén fogalmazva azt jelentette, hogy az USA a Szov­jetunió „belügyének" tekinti a magyar kérdés rendezését. A szovjet agresszió másik fontos politikai eleme a belügyekbe történő beavatkozás látszatának elkerülése volt. Ehhez egy „szovjetbarát" magyar kormányt kellett megalakítani. Tulajdonképpen a Nagy Imre által bejelen­tett kormányprogram bejelentésével kezdődött a szovjet 68 A szovjet katonai intervenció hadműveleti tervének neve „VIHAR" (VIHR), jelszava, „Mennydörgés 444" (oroszul GROM) Horváth M. i. m. 69 Nasszer egyiptomi elnök 1956. július 26-án bejelentette a Szu­ezi-csatorna Társaság államosítását. Erre Izrael október 29-én támadást indított Egyiptom ellen, s másnap brit-francia ultimátumot adnak át Egyiptomnak, csapatai szuezi övezetből történő kivonására. Többnapos bombázás után angol-francia csa­„elidegenedés" a forradalomtól. Október 31-én került sor az MDP feloszlatására, és az új kommunista párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) megalakítá­sára. Ez az esemény nem csupán egyszerű névcserét jelen­tett, valóban gyökeres megújulásról volt szó. Bizonyítja ezt a párt élére választott Ideiglenes Intézőbizottság névsora is: Kádár János, Nagy Imre, Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Szántó Zoltán, Lukács György és Kopácsi Sándor. A pártalapítás jogosultságát bizonyítja, hogy Moszkvában sem emeltek kifogást ellene, sőt támogatták azt. 71 November 1-én Nagy Imre jóváhagyásával és Király Béla vezetésével megalakult a „Forradalmi Karhatalmi Bizottság", amely egységes irányítás alá akarta vonta a hadsereget, a rendőrséget és a nemzetőrséget, valamint a forradalom fegyveres erőit. Ebben a bizottságban 20—25%-ban a hadsereg és a rendőrség, 50%-ban pedig a forradalmi osztagok képviselői kaptak helyet. Annak elle­nére, hogy az egységes fegyveres erő létrehozása volt a cél, ezt a honvédségi alakulatok (és a rendőrségi erők) bizottságból történő kívül maradása miatt nem sikerült megvalósítani. Ez azt jelentette, hogy a katonaság és fegy­verzete, valamint harci technikája többsége fölött a bi­zottság nem rendelkezhetett. Ezért a kritikus napokban a fegyveres harcban zömmel csak a különböző forradalmi csoportok vettek részt, akik semmilyen tekintetben sem voltak komoly ellenfelei a világ akkori legnagyobb had­erejének. 72 Október 30-án a belpolitikai események hatására Miko­jánék azt jelentették, hogy „a fegyveres felkelés felszámo­lása békés úton lehetetlen... fordulópont várható Magyar­ország nemzetközi politikájában ", tehát „ úgy gondoljuk, Konyevnek haladéktalanul Magyarországra kell jönnie ". Ilyen információk birtokában ült össze 30-án az SZKP Elnöksége, hogy megtárgyalja a magyarországi helyzetet. Hruscsov ekkor még nem támogatta a katonai beavat­kozást, másnapra azonban véleményét megváltoztatta. Az október 31-i döntés nyomán megkezdődött az akció konkrét előkészítése, kiosztották a szerepeket. Kijelölték a felállítandó magyar kormány tagjait, létrehozták azt a bizottságot, amely elkészíti a különböző dokumentumo­kat, a hadseregnek biztosították a felkészülésre igényelt három napot. Hruscsov vállalta, hogy tájékoztatja a test­vérpártok vezetőit, és megszerzi a leginkább bizonytalan és a leginkább szükséges lengyel és jugoszláv beleegye­zést. A Moszkvában tartózkodó kínai vezetők már korábban (október 30-án délután) a magyar válság fegyve­res megoldását javasolták. Kérdés, hogy mi volt a 31-i szovjet döntés igazi oka? patok szállnak partra Port Szaidban. A Szovjetunió november 5-én erélyes diplomáciai fellépésére december 22-én a francia-brit csa­patok elhagyják Port Szaidot. 70 56-os Intézet anyaga. Internet, hasonló nevű honlap. Szabad Nép c fejezet. 174—175. 71 Uo. 2006. márc. 11. 72 Magyarország hadtörténete. 5 60—5 61. 193

Next

/
Thumbnails
Contents