H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

SZERAFINNÉ SZABOLCSI ÁGNES: GRÓF KLEBELSBERG KUNÓ ÉS HÓMAN BÁLINT KÖNYTÁRPOLITIKÁJA

sítésére, ésszerűsítésére született, hisz korábban a különböző iskolatípusok eltérő felügyelet alá tartoztak. A harmincas években Hóman oktatáspolitikáját a húszas évekre jellemző valláserkölcsi neveléssel szemben a nemzetté nevelés gondolata hatotta át. „Egyetlen magyar iskolának sem lehet célja a puszta szakismeretközlés. Valamennyiünknek elsőrendű feladata a magyar életre való céltudatos előkészítés, az ijjúság erkölcsi nevelése, jellemének szilárdítása, kötelességtudatának fejlesztése, valláserkölcsi és nemzeti alapon nyugvó egészséges magyar világszemléletének kialakítása." — írta Hóman az 1942-ben megjelent Magyar sors — magyar hivatás c. müvében.

36 Hóman Bálint az 1930-as évektől politikai nézeteivel támogatta a németbarát orientációt, egyre nagyobb teret engedett a jobboldali törekvéseknek. 1944 végén családjával együtt Nyugatra távozott. 1945-ben az amerikai hatóságok kiadták Magyarországnak. 1946-ban életfogytig tartó fegyházra és vagyonelkobzásra ítélte a Népbíróság. A váci börtönbe került, ahol 1951. június 2-án meghalt. Hóman történészi munkásságának gazdaságtörténeti, historiográfiai, filológiai müvei mai napig alapműveknek számítanak. Munkáiban a pozitivizmus, majd a szellemtörténet szemléletét és módszereit alkalmazta. Kiváló könyvtári és gyűjteményi szakembernek tartották, hisz pályafutását nagyhírű közgyűjteményekben kezdte (Egyetemi Könyvtár, Országos Széchényi Könyvtár, Nemzeti Múzeum). Munkásságának könyvtárpolitikai területét kevésbé vizsgálták, érdemes ezért megismernünk. A gyűjteményi szakember Hómant családi indíttatása, tanulmányai és pályakezdő tapasztalatai a közgyűjteményekért felelősséget érző szakemberré tették. Magyary Zoltán szerkesztésében 1927-ben egy művelődéspolitikai javaslatgyüjtemény kiadására került sor, A magyar tudománypolitika alapvetése címmel. Az ország legjobb szakembereit kérték fel a kulturális élet különböző szakterületeiről, hogy fogalmazzák meg a legfontosabb terveket, feladatokat. A közgyűjteményekkel kapcsolatos teendőket, elképzeléseket a kor két neves történésze foglalta össze. Hóman Bálint a múzeumokkal és a könyvtárakkal, Szekfű Gyula a levéltárakkal foglalkozott. Hóman A magyar könyvtárak rendszere a húszas évek közepén és tervek a jövőre címmel érdekes, tanulságos és mai napig meglehetősen modernnek számító állásfoglalást készített.

37 A Közgyűjtemények fejezetben két szerkezeti egységben foglalkozott a múzeumokat és a könyvtárakat érintő kérdésekkel. A fejezet első részében a közgyűjtemények történeti fejlődését mutatta be a kezdetektől a korabeli jellemzőkig. Nyomon követhetjük így a magángyűjtemények ókori, középkori jelesebb megvalósulásait, eljutva 35 PUKÁNSZKY Béla—NÉMETH András: Neveléstörténet. Iskolaügy és pedagógia Magyarországon 1919—1945 között. 36 HÓMAN Bálint 1942. Idézi Romsics 2001. 181. 37 HÓMAN Bálint 1927. 50.; 295—345.; 1993. 13—19.; 1993. 3—11. egészen a gyűjtemények nyilvánossá válásáig. Mondanivalóit az adott korszak egyetemes és magyar történeti eseményeivel összefüggésben tárgyalta. A könyvtártörténeti ismeretekkel együtt végigkísérte a múzeumok és a levéltárak korabeli helyzetét. Az igen részletesen bemutatott történeti tudnivalók olvasása után vizsgáljuk meg a fejezet második részét, melyben Hóman Bálint könyvtárpolitikai elgondolásait, nézeteit, véleményét ismerhetjük meg. Ebben a fejezetben Hóman a közgyűjtemények rendszerével és a jövő feladataival foglalkozott. „A gyakorlati tapasztalatokból leszűrt könyvtárkezelési és használati szabályokat elvi rendszerbe foglaló, s e rendszert önálló könyvtártudománnyá fejlesztő XIX. század a könyvtári anyag tökéletes rendszerezésével és használatának megkönnyítésével a tudományos anyag rendszeres gyűjteményeivé, a tudományos kutatás és közművelődés jól berendezett és mindenki által nehézség nélkül igénybevezető műhelyeivé fejlesztette a közkönyvtárakat. " — állapította meg Hóman Bálint.

38 A közgyűjtemények fejlődésével a korábbi megőrző funkció, a rendszeres gyűjtés kiegészült a kutatóintézeti feladatokkal. „Feladatuk a gyűjtési körökbe tartozó anyagnak a ... teljességre törekvő, céltudatos összegyűjtése, megőrzése, meghatározása, rendszerezése, ... közhasználatra bocsátása, publikációk és előadások utján való megismertetése... Megváltozott ezáltal a könyvtárosi munkakör is, sokkal összetettebb, nehezebb lett. A körültekintő állománygyarapítás is szakértelmet igényel, hiszen, ezt a tevékenységet, ahogy Hóman is írta „bibliográfiák, üzleti és aukciókatalógusok, szakfolyóiratok" rendszeres tanulmányozása előzi meg.

40 Tudományos igényességgel kell az olvasótermi anyagot kiválasztani, elhelyezni, útbaigazításokkal és katalógusokkal kiegészíteni. Hóman felhívja olvasói figyelmét, hogy a könyvtári feldolgozás során felmerülő könyvészeti, könyvtörténeti, tudományos kérdésekkel is foglalkoznia kell a könyvtárosoknak, s eredményeikről speciális katalógusokban, publikációkban adnak számot. A feladatok differenciálódása miatt alakult ki a technikai és a tudományos tisztviselők csoportja. A könyvtárosi feladatok ismertetése után Hóman Bálint kitért az intézmények közötti együttműködés fontosságára. Megítélése szerint az egyetemek kiváló tanítványai a közgyűjtemények tisztviselőivé válhatnak, míg a kögyűjtemények tudósai egyetemi katedrára juthatnak. Az Országos Magyar Gyűjtemény egy etem tanácsának összetételét épp ezért tartotta nagyon eredményesen működőnek. A közgyűjtemények közművelődési funkciót is betöltenek. Hóman szerint „ ... csak a (közművelődési célt is szolgáló) tudományos és a (tudományos alapon rendezett és fejlesztett) közművelődési közgyűjteményeknek van létjogosultsága ".

41 Megállapítása szerint a magyar könyvtárügy fejlődése megfelelt az európai követelményeknek. Hiányolta vi38 HÓMAN Bálint 1938. 381. 39 HÓMAN Bálint 1938. 382. 40 HÓMAN Bálint 1938. 383. 41 HÓMAN Bálint 1938. 387. 161