H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
TÖRŐCSIK ISTVÁN: A JÁSZAPÁTI TEMPLOM KERÍTÉSFALA
//. kép Lőrések a DNy-i falszakasz belső oldalán 12. kép Jó állapotban megmaradt gótikus bordatag az ÉK-i szakasz külső oldalán Talapzata még a barokk feliratot viseli, de a szent szobrát a közelmúltban újra faragtatták; az eredeti több darabban a templomkert nyugati sarkában hever. Az ÉK-i sarkon mindkét irányban (4,5 illetve 10,5 m hosszan) rózsaszínű terméskőből van a fal, a teteje pedig kavicsbetonnal van fedve (10. kép). így jól megfigyelhetők az elválások a korábbi falszakaszoktól. Ezt az újjáépítést az 1710-ben épült, két szobás plébániaépületnek (az alaprajzon szaggatott vonallal jelölve) az 1940-es években történt lebontásával hozhatjuk kapcsolatba. Ez ugyanis nagyrészt belül esett a kerítésfalon, az új falak így a második világháború alatt zajló bontás után keletkező rést voltak hivatottak lezárni. Kisebb foldozások, kiegészítések ezen kívül is megfigyelhetők, miként a régi Központi Iskola udvarára vezető, utólag elfalazott kapu nyoma is. A kerítésfal legrégebbi foltjaiban látható a faragott kváderkövek vésőnyomos oldala, köztük megmunkálatlan kövek és pelyvás tégla darabjai is láthatók. A legrégebbi részek kötőanyaga sárgás színű, puha, könnyen porrá morzsolható habarcs. Különböző kőanyagok figyelhetők meg, a legutolsó javításoknál a már említett rózsaszín terméskövet használtak. Szembetűnő a falszövet eltérő jellege, különösen az ÉK-i és a DNy-i hosszanti falszakaszok kőanyaga között szembetűnő a különbség; az előbbit szabá21 VÁNDORFY 1895. 51. 22 KISS 1979. 74. lyos kváderkövek, másodlagosan beépített kőfaragványok jellemzik, míg az utóbbi esetében kizárólag szabálytalan, sokszor meglehetősen nagy méretű kövekből áll a fal. Ennek lehetséges okára a köveken látható betűjelzések értelmezési kísérlete során próbálok választ keresni. A funkció kérdése, párhuzamok A lőrések már a 18. századi falon is anakronisztikusak, de következetes megjelenésük a 19. századi falszakaszokon egyenesen „historizáló" jellegű, sajátos jelenség — miként az egész körítőfal is (11. kép). Miért volt erre szükség? A szerződés szerint ugyanis 340 forintot, valamint 16 kila búzát kellett érte fizetni, és nyilvánvalóan a községet terhelte a kövek kibányászásának és szállításának munkája (és talán költsége is), ezen kívül a napszámosokat is a „kommunitas" bocsátotta a kőműves rendelkezésére. Miért nem a templom kibővítéséhez használják fel a kőanyagot és a pénzbeli tőkét? Hiszen a 18. század közepén a nagy volumenű párhuzamos kiadások (a redempció, a templomépítés, Hevesivány megváltása) egyébként is megterhelik a lakosság gazdálkodását. Vándorfynak igaza lehet, amikor arra gyanakszik, hogy a „portyázó törökök, ráczok, kuruczok (!)" pusztításaira emlékező idősebbek javaslatára építtette a város a falat lőrésekkel, melyek az érdemi védekezés lehetőségét kínálják. 21 Számos szomorú emlék táplálta a kiszolgáltatottság érzését. 1706-ban a kurucokat segítő Jászság keleti részét feldúlták Rabutin átvonuló császári csapatai, a lakosság nagy része elmenekült. 22 1709 augusztusában Thekely rác csapatai támadnak a jász településekre, kihasználva azt, hogy a kerület ezrede szétszórtan máshol állomásozott. A 13. kép Román stílusú ablaknyílás szemöldökköve a főkapu és az északi sarok között, a belső oldalon. támadások kiemelt célpontjai voltak az egyházi épületek, tudjuk, hogy a szerbek magukkal vitték a jászsági templomok „különleges értékű" kelyheit is, amelyek visszaszolgáltatására a jászok és kunok megnyerésében érdekelt Herberstein szegedi várparancsnok utasítja őket. 23 Ekkoriban a templomokat nemcsak az ellenséges, hanem az elvileg 23 KISS 1971.69—70. 138
