H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

BAGI GÁBOR: BESENYSZÖG TÖRTÉNETI VÁZLATA A TÖRÖK HÓDÍTÁSTÓL A XVIII. SZÁZAD KÖZEPÉIG

A település agrártermelése a defterek alapján 1550 1570 kapuk száma 18 = 900akcse 35 1750 akcse búzatized 122 kila = 1220 akcsc 135 kila = 1620 akcse keverttized 74 kila = 370 akcse 55 kila = 330 akcse báránytized 400 akcse 30 db = 450 akcsc lencse — 75 akcse borsó- és babtized — 35 akcsc káposzta ós rópatized — 45 akcsc hagymatized — 25 akcse méhkastized 35 akcse 137 akcsc len- és kendertized — 120 akcsc tűzifa- és szénaadó 60 akcsc 875 akcsc menyasszonyadó — 96 akcsc csősztartási adó — 70 akcsc hordóadó — 85 akcse sertésadó 20 akcsc 475 akcsc szárazmalom — 1 kerekű 25 akcse birtoklási adó — 30 akcsc bírságpénzek fele — 135 akcsc nijabet 6 akcsc — haltized és ketted 200 akcsc — Összesen: 3055 akcsc 6378 akcse 8 Noha a korabeli magyar és török források pontosságát napjainkig könyvtárnyi szerző és publikáció vitatja, a besenyszögi határ településeinél ezek egy lassú elszegényedési folyamatra utalnak a XVI. század második felében. Ugyanakkor — már ha ez a tendencia valós —, nem lehetetlen, hogy ennek okai a szolnoki török végvár közelségében is kereshetők. Külön figyelmet érdemel az 1578 körül több településen is kimutatható népességcsökkenés, aminek okai pillanatnyilag ismeretlenek. A XVII. század megpróbáltatásai A török hódítás kapcsán a magyar köztudatban máig élő hatalmas pusztulás valójában a tizenötéves háború (1591—1606) során következett be. 1595-ben Miksa főherceg Szolnok elleni támadása, majd a következő évi nagy török hadjárat a vidéket sem kímélte. Állandósultak a portyázások, a törökök pedig rendszeresen nagyobb csapattesteket, köztük krími tatárokat teleltettek Szolnok környékén, amelyek felélték a falvakat. Ennek ellenére 1597ben Szögön az egri tizedszedők még 2 szegénynél 15 boglya őszi gabonát vettek számba s 11 dénár kereszténypénzt, a következő évben pedig még 100 juhot. 1600-ra a falvak zöme elnéptelenedetett, bár a népesség eltűnése nem jelentette annak teljes pusztulását. 1601-ben Fokorút még említik az egyházi tized fizetése kapcsán, az azonban kérdéses, hogy valóban lakott volt-e. A háború végeztével a lakosság csak részben tért viszsza, és a korábbi gazdasági szerkezet is módosulva, egyszerűsödve szerveződött újjá. Főképp a földművelés veszí8 BALÁSSY F.—SZEDERKÉNYI N. i. m. II. köt. 450., 453., 458., 460., III. köt. 391—393.; BAYERLE G. i. m. 97—100., BÁN P., 1981. 133—136.; Uő. 1988. 117—119., 309., Uő. 1996. 264., BÁRTFAI SZABÓ L., 1938. 402.; BENEDEK Gy., 1993. 255.; FEKETE L. i. m. 13-15., N. KISS I. i. m. 103., 136., 349., 126 tett jelentőségéből, mivel az állatállományt könnyebb volt menekíteni, ugyanakkor újra megnőtt a vízi haszonvételek szerepe is. Az itteni falvak „elértéktelenedésére" utal, hogy 1611-ben Wiczmándy Kristóf összes alföldi birtokai (közte Szög, Fokorú, Szentiván) gondviselőjének Körös Lukács nevű jobbágyát tette meg azzal, hogy „szép halakat szerezzen, és énnekem azokat felszolgáltassa... " A hanyatlást csak súlyosbították a magyar végvári őrségek mind kegyetlenebb portyázásai. A Habsburg uralkodók ugyan lehetővé tették a hódoltsági megyék lakosainak önvédelmi szervezetek, parasztvármegyék létrehozását, azonban ez csak mérsékelt eredményeket hozott. Nem ismert, hogy a XVI. századi reformációnak az itteni településeken volt-e valamiféle hatása. Egyes, közvetett adatok azt látszanak igazolni, hogy a lakosság talán végig kitartott a katolicizmus mellett. 1670-ben a szögiek Szegedi Ferenc egri püspöknél panaszolták egyházuk nyomorúságos állapotát: „ ...eddig semmit sem építhettünk az Egyházunkon az maga költségébül, mivel azon volt igyekezetünk, hogy gyűjtegessünk, azután épétünk rajta és ruházzuk Volna is szüksége az Egyházunknak, mivel az hajazása (ti. teteje — B.G.) igen meg lyukadozott, az tolvajok igen meg fosztották az oltári keszkenőibül, azon túl az Apparamentombúl. Még az kelyhet (ti. úrasztali kehely — B.G.) is el vitték. Méltóztasson az szegény Egyházunkra adni inkább árendánkatpénzért, hogysem valami kufárkodóknak, azkik világi mód szerint kereskednének vele, hanem inkább maradjon Isten tisztességére... " A templomra mindazonáltal a lakosok korábban is gondot viseltek, egyik harangjukat 1651-ben Eperjesen öntötték. Annyi ismeretes még, hogy amikor Korompay Péter egri püspök 1685-ben keresetet nyújtott be a dézsmát nem fizető falvakkal szemben, felsorolták Tiszaszöget és Szentivánt is. A török uralom végnapjai 1685. októberétől számíthatók. 18-a táján a keresztény csapatok bevették Szolnokot, majd Eger és Hatvan blokádjával is megpróbálkoztak. A következő évben Budával együtt elfoglalták Hatvant, majd 1687-ben Eger vára is kapitulált. A fő hadszíntér az Al-Duna vidékére tevődött át. A török ugyan még 1697ben is végigdúlta a Tiszántúlt, a szolnoki vár közvetlen közelében lévő Zagyva menti falvakig azonban feltehetően már nem jutottak el. Fokorún a XVII. századi jegyzékek szerint gabona- és báránydézsmát 1621-ben 26/?, 1672-ben pedig 11/2 fő fizetett. A dézsmát utóbb bérbe is adták. (Ennek összege 1674-ben, 1692/94-ben egyaránt 20 forintot tett ki, a negyed pedig utóbbi alkalommal évi 25 forintot.) A vármegyei összeírások 1635-ben 1/2, 1647-ben 1 1/2, 1675-ben 4 3/4 (?), 1686-ban 3/4 portát vettek itt számba, ami a település fejlődéséről tanúskodik, egészen a felszabadító háborúk idején történő visszaesésig. A településen a század folyamán már kisnemesek is megjelentek, bár nem mindig derül ki, hogy tényleges birtokosok voltak-e a jelzett helyeken, vagy inkább csak valamiféle „igényük" volt 561-562., 603., P. KOVÁCS M.—SZABÓ J. i. m. 166-167., 205-206.; SIH. Szentiván címszó (MOL Dézsmajegyzékek, 9686., 9688-9691. számú mikrofilm.); VELICS A.—KAMMERER E. i. m. II. 178.