H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

BAGI GÁBOR: BESENYSZÖG TÖRTÉNETI VÁZLATA A TÖRÖK HÓDÍTÁSTÓL A XVIII. SZÁZAD KÖZEPÉIG

e tájon. 1646. június 22-én Tokajon néhai Paksy György özvegye, Körössy Anna tiltakozott az erdélyi fejedelem és a császári biztos előtt, mivel a füleki császári katonaság elfoglalta Fokorú, Szög, Alcsi, Szászberek faluit. E birto­kos itteni megjelenésének körülményeiről nem sokat tudunk, csak annyi bizonyos, hogy a pakosi Paksy család tiszántúli ágából származott. 1660-ban Széky Péter szend­rői katona fokorúi jobbágyának, Cseh Jakabnak adta bérbe 20 tallérért, azaz 36 forintért két szentiváni és alcsi házhelyét. Noha pontos adatokkal nem rendelkezünk, de valószínű, hogy a Székyek itteni megjelenése a Wicz­mándyakkal való házassági kapcsolatuk nyomán követ­kezett be. Még kevesebbet tudunk az 1676-ban itt említett Bottyán Mihályról, akinek a leszármazottaival a későb­biekben is találkozunk. Ő előbb Fokorú falu határának használatától, főképp legeltetésétől tiltott el mindenkit, majd még a fokorúiakat is Alcsi pusztáról. Szentivánról sem sok adat maradt meg. Ezt állítólag csak 1672-ben szállták meg újra, de a tizedfizetésre még ekkoriban sem volt képes. Korábbi puszta jellegére mutat, hogy 1639-ben Wiczmándy András szentiváni pusztai részjószágát 200 tallérért adta el a fokorúi Szalóki és Czakó testvéreknek. Ez utóbbiakkal a következő évszá­zadban is gyakorta találkozunk, s nem elképzelhetetlen, hogy az 1548-tól kimutatható jobbágycsalád nemesített utódairól van szó. 1660-ban Széky Péter szendrői katona a (rész)birtokosa, akitől Cseh Jakab itt és Szögön nyert két telket. 1672-ben a püspöki tizedelők szerint a falut ekkor szállták meg, ezért tized alá nem vehető. Tiszaszögnek 1647-ben 1 1/2 portája volt, és a felszabadító háborúkig lakott volt. Tanúvallomások szerint 1688-ban hagyták el lakói, kik közül Sárosy Mihályt, Oláh Lukácsot és Pált, valamint Kristóf Balázst sorolták fel. 9 A felsorolt adatok mellett némiképp a Zrínyi—Wesse­lényi-féle felkelést követő 1670 körüli vagyonelkobzások alapján következtethetünk a folyamatosan változó birtok­viszonyokra, pontosabban a magyar birtokosokra. Egy 1670/73 tájáról másolatban megmaradt kamarai összeírás szerint a jószágvesztésre ítélt Recsky Györgynek Tisza­szögön, Bernáth Zsigmondnak Szentivánon, Fokorún, Ti­szaszögön és Szászberken, Széky Györgynek pedig Fo­korún voltak javai. Bernáth Zsigmondról egy másik kora­beli összeírásból megtudjuk, hogy Szentiván felét birtokolta, amelyen néhány egésztelkes jobbágy és egy zsellér lakott. Széky Györgynek Fokorún pár jobbágyát említették, míg Szuhay Mátyás Tiszaszög, Szentiván és Fokorú egykori birtokosaként szerepelt. 1680-ban Danka Pál ónodi provizor Szentiván (vagy egy része) 5 forintos jövedelméről számol be Külső-Szolnokban, mely eredeti­leg Szuhay Mátyásé volt. 10 Noha e személyek itteni birtoklásának kezdeteire és kö­rülményeire pillanatnyilag nincsenek adatok, a felsőva­dászi Rákóczi családnak a vidékkel való kapcsolata állan­dónak tűnik. 1679-ben a Szepesi Kamara a lefoglalt Thö­9 BALÁSSY F.—SZEDERKÉNYI N. i. m. III. köt. 23., BENE­DEK Gy., 1989. 293., NAGY I. i. m. VI. köt. 450., Uo. IX. köt. 19., SIH, Fokorú (MOL Dézsmajcgyzckek. 9693-9694. számú mikrofilm, Heves Megyei Levéltár, Közgyűlési jegyzőkönyvek , köly és Rákóczi birtokok között egyebek mellett felsorolta Fokorút, „Tisza Szágy" (így!) és Szentiván ingatlanokat, továbbá a Zákányi Istvántól elvett „Tisza Szögh" helyet is. Zákányiról ugyan semmit nem tudunk, az azonban bizo­nyos, hogy az elkövetkező években e falut többször is felsorolták az ónodi fiskális uradalom (eredetileg Rákóczi birtok) összeírásakor. Ezt később ugyan a Rákócziak visz­szakapták, ám annak nem minden alkotórészével együtt. Erre utalnak a Rákóczi javakról 1719/20 körül felvett összeírások, amelyek csak Fokorút és a közeli Szászberket említették, mint a kuruc fejedelem egykori birtokát. Elnéptelenedés és újratelepülés a török után A török kiűzésével megindult az elpusztult település­szerkezet újraalakulása és a birtokjog rendezése. Alcsin és Szentivánon 1700-ban Czakó Tamás, János és Mihály vol­tak a birtokosok, majd utóbb még Fokorún Bertóthy Ist­vánt és a Czakókat, Szögön Almásy Jánost és Baráth Istvánt említették. Különösen a Czakók kapcsán gyanús, hogy ezeket inkább csak mint nemes személyeket sorolták fel a földesurak között. (II. Rákóczi Ferencet — a bonyo­lult, és nem tisztázott birtokjogi kérdések mellett — bizon­nyal azért sem említették, mivel 1701-ben felségárulásért birtokait elkobozták.) 1703-ban még mindhárom települé­sen volt lakosság, Fokorún 5, Szentivánon 2, míg Szögön 8 telket említettek a hadiváltság kirovásakor. A kitörő Rákóczi szabadságharc azonban megállította az újratelepülést. Rabutin de Bussy császári tábornagy 1706 szeptemberében Szolnok elfoglalása után a Jászság keleti felén (Jászalsószentgyörgy—Jászladány—Jászki­sér—Jászapáti) át mintegy 15—20.000 fős haderővel vo­nult Kassára, s út közben nemcsak a megnevezett települé­seket, hanem a környéket is feldúlta. Pár hónappal később újra Szolnoknál vonultak át csapatai. Emellett a határőr szerbek (rácok) portyái is rendre érintették a vidéket. 1705. augusztus 10. táján Eszterházi Antal kuruc tábornok mé­nesét a Szolnok alatti szentiváni pusztáról hajtották el a portyázó rác határőrök. Komolyabban azonban 1708 őszén (a trencséni csatavesztés után), és a következő év elején élénkült meg a tevékenységük, amikor az elnéptelenedett Tiszántúl helyett támadásaik célpontja a még népes Jász­ság lett. Portyáiknak nem is annyira a kuruc haderő, mint inkább az 1709/1710. évi nagy pestisjárvány vetett véget, mely állítólag az ország lakosságának legalább egytizedét elvitte. 1710 tavaszán II. Rákóczi Ferenc is a szögi pusztán szállt meg néhány hétre udvari hadaival, s innen felügyelte a szolnoki vár újjáépítését. Táborhelye kiválasztásában Szolnok közelsége, a pestis, illetve a huszárság lovainak fűigénye egyaránt közrejátszott. 12 IV/l-a-5. 172.p., uo. XI.l. 1676. 1717b.), SZAKÁLY F., 1981. 304—305., 319., Uő. 1997. 270., VARGA J. J. i. m. 499. 10 FÜLÖP É. i. m. U et C 9:52., 90:57., 96:24., 157:73., 157:73. számú összeírások. 11 Uo. U et C 25:44., 25:45., 51:51., 51:52. számú összeírások. 127

Next

/
Thumbnails
Contents