H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

SZATHMÁRY ISTVÁN: ROVÁSJELES CÍMER EGY RÉGI KARDON

SZATHMÁRY ISTVÁN ROVASJELES CÍMER EGY REGI KARDON Kunszentmárton mellett 1967-ben agyagkitermelés közben magányos sírra bukkantak, melynek leleteit beszállították a szolnoki Damjanich János Múzeumba. Kaposvári Gyula megyei múzeumigazgató megtalálásukkor hitelesítette őket, Selmeczi László régész pedig helyszíni szemle után kiegészítette a sírra vonatkozó adatokat és publikálta azokat.

1

" A leletet kun lovassírként írták le a benne talált szinte kizárólag keleti típusú mellékletek és földrajzi elhelyezkedése alapján, ugyanis a lelőhely egykori kun szállásterületen fekszik. Ez a megállapítás egyöntetű elfogadást is nyert. A leletanyag leírása több munkában megjelent, darabjai számos kiállításon szerepeltek, majd az együttes végső helyre talált a Damjanich János Múzeum állandó régészeti kiállításán.

2 A sírban nyugvó férficsontváz mellett nyolc tárgyat találtak. Ebből hat tárgy keleti típusú, egy ismeretlen származású, és egy másfélkezes

3 kétélű egyenes kard, melynek alapján a lelet kormeghatározását is végezték, magyarországi, vagy nyugat-európai típusú. (1. kép) Az utóbbi tárgy alapján az itt eltemetett férfi a kunok betelepedés utáni második generációjához tartozott, a XIII. század utolsó negyedében, illetve a XIV. század első negyedében élt. Ez volt az az időszak, amikor megindult Köten népének alkalmazkodása a magyarországi körülményekhez. Harcosaik már teljesen betagozódtak a magyar hadrendbe, és felszerelésükben kezdtek feltünedezni a nyugati fegyverzet elleni hatásosabb fegyvertípusok is. Ezt a változást temetkezéseik leletanyaga is mutatja. A továbbiakban ez a nyugati típusú fegyver képezi jelen írás tárgyát, mivel heraldikai szempontból érdekes üzenetet hordoz. A 114,6 cm hosszú, széles keresztvasú, lapos, kerek markolatgombbal szerelt kard a csontváz bal oldalán feküdt. Erősen korrodált állapotban került a felszínre, fából készült markolata és tokja elenyészett, de formáját teljesen megőrizte. Készítési helyére utaló jelzést a pengén nem sikerült felfedezni. rT53

;

C^Xv*j>noo6«y>-r*»<x 1. kép. A kunszentmárton-Jaksorérpart területén talált kard rajza (Pálóczi Horváth András után) 1 SELMECZI László 1973. 105—115. 2 DJM.Ltsz.: 66.8.1.5. 3 Másfélkczesnek azt a kardot nevezzük, amely eléggé könnyű ahhoz, hogy egy kézzel használják, de markolatának hossza lehetővé teszi a kétkezes használatot is. 4 Köten, a kunok kánja (e név máig fennmaradt magyarországi alakja Kötöny) vezetésével jöttek be a tatárok elől menekülő kunok hazánkba. IV. Béla 1239 őszén befogadta őket az országba, de a megtelepült magyarság és az újonnan érkezett nomád állattartó kunok között mindennapos volt a viszálykodás, ami oda vezetett, hogy 1241 márciusában a tatár veszély miatt felizgatott tömeg meggyilkolta Köten kánt. Ekkor a kunok fejedelmük vérét megbosszulva elhagyták az országot, az útjukba eső magyar lakosságot irtva, pusztítva, a tatárjárás után azonban a meggyérült lakosságú országnak ismét szüksége volt rájuk, ezért a király visszahívta őket a Balkánról. 99