Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Szelevény-Sweiger-tanya

Az edény helyreállítható SZÁ/PÁ: kb. 11 (—12) cm. M: 10x8,5 cm. V: 0,7—0,3 cm. (59. kép 161) 44. Fedő (operculum) töredéke. Homokszemeket és ún. nem kívánatos anyagot tartalmazó szürke színű. Korongos fogórésze 7,5 cm átmérőjű és majd' 1 cm vastagságú. Belül a fal ívelődő. Eléggé hevenyészett, gondatlanabbul készített alkalmatosság, mely kónikus lehetett és 10—13 cm körüli átmérőjű az alsó részen. (A méretadat egybe is esik a fazekak szájátmérőjével — a legtöbb valóban ilyenféle.) M: 7,5x4,5 cm. V: 1,8—0,7 cm. (59. kép 162) 45. Fazék lebontására szolgáló fedő darabja. Döntően kvarc-csillám-földpát ásványi anyaggal átlagosan kevert agyagból korongolt. Közepes árnyalatú szürkésbarna színű. A törésfelületnél rétegek figyelhetők meg: szürke, kétoldalt barnás. A fogógomb korongos, teteje egyenes, pereme rézsútosan „csapott". Ebből a kónikus fedőtest ívelten szélesedik. A fogó rekonstruálható A: kb. 5,5—6 cm. A fal vastagsága: 0,8 cm. M: 6,5x4,5 cm. (59. kép 163)

14 46. Fazéktöredék. Homok, kavics és mészkőszerű soványító anyagot szórványosabban/átlagosan — ugyanakkor nem egyenletes eloszlásban — tartalmazó. Korongolt. Galambszürke, ill. annál talán kissé sötétebb színű. A lendületesen kifelé görbülő perem vastagabb — ti. az oldalfalnál —, szögletesen záródó. A csaknem függőleges, elvékonyodó falú nyakrészhez elég hasas edénynek megfelelő szögben lefutó váll kapcsolódik. A fazék helyreállítható SZÁ—PÁ: 11 cm (kívül) és 8—8,5 cm (belül). M: 8x5 cm. V: 0,8—0,3 cm. (59. kép 164) 47. Edénytöredék. Apró kavicsdarabocskákkal, homokkal soványított agyagból korongon készített. Originális színe szinte megállapíthatatlan; főként belül foltosodott füsttől/koromtól. Ugyanitt a fenékszegnél lévő pregnánsabb korongnyomok az alj közelségére utalnak. Kívül a jellegzetes facettálásra lehet ismerni. Az edénytöredék két darabból ragasztott. A helyreállítható max. A; 15—16 cm. M: 14x8,5 cm. V: 0,7—0,3 cm. (59. kép 165) 48. A szemcsés anyagú, korongolt fazékalj-töredék nem került leírásra. (59. kép 166) 49. Fazékból való cserép (testa). Fehéres és barnás szí14 Az agyagfedőkhöz: Lclctanyagunk ritkább leletei közé sorolandók a fedők, hiszen mindössze két ilyenből származó fragmentum került napfényre. Más gepida településen sem tartoznak a számosabb kerámia-készítményck/-formák közé, jó eset, ha egy kunyhó gödrében legalább egy „Topfdeckel" előfordul. A tclcpanyagok jellegzetessége mint a tüz körüli háztartási munkák eszköze, szorosan kötődve a fazekakhoz. Ez többek között abból is következik, hogy méretük általában a főzőedények szájátmérőjével egyezik. Tipikus részük a kónikus vagy ahhoz közelálló testen ülő fogógomb. Korongoltak és kézzel formáltak egyaránt lehetnek. Utóbbiakhoz sorolódnak a battonyai (Vörös Október Tsz homokbányája) gepida telep fedői (Szabó 1978 77. IV. tábla 6—7 és 73., valamint 82. IX. tábla 16—17 és 67.). Koruk a IV. század utolsó negyede és az V. század első fele (vagy az V. század első és utolsó negyede közötti időszak). Már a következő évszázad világát reprezentálják a malomfalvi (Morcsti) leletek. Valójában ezekkel a korongolt szemcsés és kézzel formált, kúp, vagy harang alakú (kcgcl-, ill. glockenförmig), átlagosan 12 cm körüli átmérőjű fedőkkel tűnt föl a kutatás előtt a tárgytípus — az 1950-es évek első felében — a kora Meroving-kori Kelet-Kárpát-medencében (Horedt 1979 126. Abb. 61. 1—15, 127. Abb. 62. 1—6, valamint 125). A Dipse, románul Dip§a melletti házakat lakó keleti germánok is használtak ilyet a VI. század középső nű homokszemeket szokványos mennyiségben tartalmazó nyersanyagból korongolt. Szürkésbarna árnyalatú (nyilván a használat során színeződött). A belső részen meglehetősen durván hagyott, eldolgozatlan agyagcsomók stb. láthatók. A fal is hol vastagabb, hol vékonyabb. Az alj egyenes, az oldal ehhez éllel, lágyan ívelődően csatlakozik. A lelet két fragmentumból összeállított. Az edény TÁ/FÁ: 8 cm. M: 13x9 cm. V: 1,1—0,7 cm. (59. kép 167) 50. Fazéktöredék. Szemcsés-érdes masszából korongolt, mélyebb tónusú szürke. A fenék sík, a falcsonk finom ívelődéssel emelkedik, a korszakra jellemző szögben. Alul markánsak a facettálás nyomai: eltolt-eltolódott, kipotyogott szemcsék, ill. azok helyei figyelhetők meg, s az, hogy a fazekaseszközt (lapszerü tárgyat) föl-fölemelték húzás közben. A helyreállítható FÁ: kb. 8,5—9 cm. M: 10,5x8 cm. V: 1—0,5 cm. (59. kép 168) 51. Fazéktöredék. Az edény méretével adekvát módon, ahhoz igazodóan zömmel nagyobb szemcsenagyságú homokkal, kaviccsal átlagos sűrűségben soványított agyagból fazekaskorongon formázott. Színe közepes/sötétes árnyalatú szürkésbarna, ill. foltos. A váll-, hasrészen széles felületen barázdált. A profil kontúrjából arányosan gömbös testű konyhai edény sejthető. A lelet nyolc töredékből lett összeillesztve. M: 17,5x17,5 cm. V: 0,9—0,3 cm. (Olyan 24—28 cm magas, 15—17 cm szájátmérőjű és 10—12 cm talpátmérőjű nagyobb fazékra lehet gondolni. (60. kép 169) 52. Fazéktöredék. Szemcsésített (de szennyeződésdarabocskákat is magában foglaló) agyagból korongolt, szürkésbarna színű, kívül-belül flekkes. Kívül itt-ott likacsok vannak, nyilvánvalóan szemcsék helyei. Hasonló az egyenes fenékrész is. Az oldalfal ívelődően fut fölfelé. Négy cserepet volt lehetséges összeragasztani. Az edény FÁ/TÁ: 7 cm. M: 13,5x10,5 cm. V: 0,7—0,5 cm. (60. kép 170) 53. Főzőedényből származó töredék. A nyersanyag, amelyből gyorskorongolt, különböző méretű homok- (ill. kavics-) adalékkal soványított. Néhány kísérőanyag-darabocskát is tartalmaz. Tónusa világosabb szürkésbarna. A törésfelület sávos. A felszínen pregnáns korongolásnyoévtizedeiben (Gaiu 1993 99. Fig. 4. 7). A Kengyel határában található lelőhelyek körül eddig csupán egyről (Hamira-, ill. Mamera-tanya) került publikálásra korongolt, szemcsés, szürke fedőrészlet (Cseh 1986 199. 11. kép 10 és 202. — Az újabb Kengyel környéki ásatások fedőire jelen alkalommal nem térünk ki.) — A Gepida Királyság területén kívül most kizárólag az Al-Duna vidéki késő antik leleteket említem, főként limes-erődökből. Ezek az alábbiak: Aquis (Prahovo), Castrum Novac (Cczava), Iatrus (Krivina) és Viminacium (Kostolac) (Jankovic 1981 137. 53 A-6, 146. 59 és 235. U. I. 17; Vasié 1984 104. Fig. 10. 11; Böttger 1982 Taf. 49. 217, 510—514, valamint 137.; Popovic 1987—1988 20. Fig. 16, 12—13). Korongoltak, szemcsés anyagúak és általában szürke színűek, különböző formájú fogógombbal és zömmel kónikus „palást"-tal. Ezek közül néhány bizonyára egykorú a mi tiszazugi településünkkel. Az V—

VI. századi gepida fedők megjelenése a közvetlenebb szomszédság folytán leginkább a késői császárkori alfödi szarmata és erdélyi gót miliő (Marosszentanna-Cscrnyahov kultúra) inspirációjára vezethető vissza, a háttérben a dunai római határtartományok háztartásainak anyagi kultúrájával. (Egy gót vagy gepida fedőtöredék a SegesvárSighisoara környéki Fehéregyházáról — Albesti-"Cetate" —: 1. Baltag 1979 Pl. LXII. 7 vagy 10 101.) 91