Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Cseh János: Szelevény-Sweiger-tanya
mok és mélyebben behúzott egy-két vízszintes/egyenes linea látható. A nagyobb edényrész összesen 11 cserépből lett ragasztva. A fazék helyreállítható SZÁ/PÁ: cca. 12 cm. A legnagyobb kiszélesedés (hasasodás): kb. 17—18 cm. M: 15,5x12 cm. V: 0,9—0,4 cm. (Az edény 18—22 cm közötti magasságú volt.) (60. kép 171) 54. Fazéktöredék. Apróbb és durvább homokszemcsékkel átlagos mértékben soványított fazekasagyagból korongolt. Barnásszürke színű, foltos. Belül halványabb korongolásnyomok. A külső felszín érdekessége, hogy az kisebb részen (alul) síkozott. Az ívelődő oldalfalhoz éllel kissé konkáv aljrész kapcsolódik. A töredék méreteiből és arányaiból, formájából úgy tűnik, hogy magasabb/nyúlánkabb, hordó vagy tojás alakú készítmény lehetett. Helyreállítható FÁ: 7—7,5 cm. V: 1,2—0,4 cm. (60. kép 172) 55. Szövőszéknehezék. Kisebb-nagyobb szennyeződésdarabokat tartalmazó agyagból készült. Színe világos, élénkebb barnás, foltos. Formája szabályos kúp, valamelyest töredékes. Úgy felemagasságban 0,8—1 cm átmérőjű lyuk töri vízszintesen át. Magassága: 12 cm. Alapja (mely kissé ovális) 7—7,5—8 cm. (60. kép 173) 56. Tál (patina, ül. lanx) töredéke. Homokkal-kaviccsal közel átlagos sűrűségben soványított agyagból fazekaskorongon formázott — markáns, egyenletes, szabályszerű korongnyomok elsősorban a külső oldalon. A szín világosabb, ül. közepes árnyalatú szürkésbarna/barnásszürke. A szájrész határozottan kifelé hajló, duzzadt, legömbölyített (belül síkozott benyomást keltő). A meredek lefutású oldalfal nagy ívben húzódik a nyakszöglettől a legnagyobb kiszélesedés alatti zónáig. Itt vízszintes, lazán bekarcolt linea megy körül. A töredék három cserépből lett összeragasztva. A tál helyreállítható SZÁ—PA: max. 22 cm. M: 13,5x5,5 cm. V: 0,8—0,5 cm. (Megjegyzés: magasságát 9—11 cm-re tehetjük.) (61. kép 174) 57. Tál darabja. Az anyag, melyből készült, durvább és apróbb homokszemeket tartalmaz, közepes sűrűségben. A gepida fazekas lábbal hajtott korongon alakította ki. A kifelé görbülő perem megvastagodó, fölül vízszintes síkkal. Az oldalfal igen meredeken fut lefelé. A helyreállítható PÁ—SZÁ: kb. 22—23 cm. M: —. V: 0,9—0,4 cm. (61. kép 175) 58. Asztali használatú tál fragmentuma. Szemcsés, érdes anyagú, korongolt, világosabb szürkésbarna színű. A karima kihajló, duzzadt, lekerekedő, felül síkozott. Ehhez a váll szögben kapcsolódik — kis bordával. A rekonstruálható SZÁ/PÁ: cca. 22 cm. M: —. V: 0,9—0,4 cm. (61. kép 176) 59. Táltöredék. Heterogén színű és méretű szemcsékkel kevert agyagból lábbal hajtott fazekaskorongon készített. Szürkésbarna színűre égetett, leginkább közepesnek mondható keménységűre. Az oldalfal megtörésénél behúzott vízszintes vonal fut körös-körül. Az edény helyreállítható HÁ: kb. 18—20 cm. Ebből egy hozzávetőlegesen 9 cm (8—10 cm) magas, 7 cm (±0,5—1 cm) fenékátmérőjű szervírozó keramikára következtethetünk. M: 8x5,5 cm. V: 0,8—0,5 cm. (61. kép 177) 60. Tálból kitörött darab. Finomabb szemcsenagyságú ásványi anyaggal, valamint kavicsadalékkal átlagosan dúsított matériából korongolt. Szokványos keménységű, faktúrájú, közepes tónusú barnásszürke színű. A profil lágyan ívelődik, sem pereme, sem törése nem hangsúlyos. Előbbi élben záródik és háromszög átmetszetű. Két fragmentumból ragasztott. A tál helyreállítható SZÁ—PÁ: kb. 21—22 cm. (62. kép 178) 61. Táltöredék. Durvább homokkal (kaviccsal) szórványosabban soványított agyagból gyorskorongolt, közepes árnyalatú szürkésbarna színű. A perem kifelé forduló, telt, lekerekedő. A váll meredeken tart lefelé, a profil irányváltásánál karcolt horizontális vonal húzódik. Rekonstruálható SZÁ—PÁ: kb. 22—24 cm. M: 8,5x4 cm. V: 0,8—0,5 cm. (Megjegyzés: lehetséges, hogy a lelet a 174-es számnál leírt edényhez tartozik.) (62. kép 179) 62. Tálalóedény darabja. A soványító anyag változatos szemcsenagyságú homok és apróbb kavics (de egy-két durva törmelékdarabka is van benne). Ezt azonban nem nagy mennyiségben keverték a masszához. Gyorsan forgó korongon kialakított, kívül-belül közepes tónusú szürkésbarna színű. Pereme oly módon vastagszik meg, hogy alsó éle lekerekített, teteje pedig ferdén lapított. A nyak-/vállrész meredeken fut, majd ívelten hajlik az edény öble irányába. A legnagyobb kiszélesedés magasságában barázda látható. A leletet öt fragmentumból állítottam össze. Rekonstruálható SZÁ/PÁ: 20—21 cm. M: adatot nem vettem föl. V: 0,8—0,3 cm. (Magassága az analógiák után 9—10 cm körülire tehető.) (62. kép 180) 63. Táltöredék. Durvább homok- és egyéb szemcséket nem nagy mennyiségben tartalmazó nyersanyagból korongolta a gölöncsér. (Ennek finom barázdái belül és kívül a felső részen figyelhetők meg.) Színe sötétebb barnásszürke, kissé foltos. Az oldalfal magja világosabb árnyalatú. Az edény ránkmaradt 2/3—3/4 részének profilja lágyan S-ívelődésű. A perem valamicskét vastagodó és lekerekített. A leletet öt cserépből volt lehetséges összehozni. Helyreállítható SZÁ/PÁ: 23 cm. M: —. V: 0,8—0,6 cm. (A magasságot úgy 10,5—11,5 cm-re, a fenékátmérőt pedig 8—9 cm-re becsülhetjük.) (63. kép 181) 64. Tál. Kavics, homok és egyéb szemcséket átlagos sűrűségben tartalmazó nyersanyagból lábbal hajtott korongszerkezeten formázott. Színe kívül-belül azonos, közepes nüanszú szürkésbarna. Az edény alja közelében eldolgozás, pontosabban síkozás nyomai vehetők ki. A tál szája úgy 45°-os szögben hajlik kifelé, a perem lekerekedő. A meredek váll ívelten „bukik át" a csekély mértékben domborodó alsó profilrészletbe. A fal és az alj éllel találkozik, maga a fenék enyhén homorú. Két nagyobb darabból ragasztva és kiegészítve. (Az edénynek kb. negyede maradt meg.) SZÁ—PÁ: 21 cm. Magasság: 9 cm. TÁ—FÁ: 9,5 cm. V: —. (63. kép 182) 65. Tál. Az anyag, amelyből gyorsan forgó korongtányéron készült, átlagosan mixelt kisebb-nagyobb homokos kavicsszemcsékkel (ezenkívül ún. nem kívánatos anyagot is tartalmazhat). Színe világosabb árnyalatú barnásszürke. Belül halványan omfalosz-"köldök" ismerhető föl az aljrészen, az oldalfalon pedig bordák-árkok. Az edény formája durván (csonka)kúp, a fenék egyenes. A perem kihajló és lekerekedő, a váll kissé élezett töréssel fordul. (Az angol szakirodalomban hozzávetőleg a „carinated" kifejezés fedi ezt a jelenséget.) Itt bekarcolt vonal fut körbe. Az agyagkészítmény nyolc töredékből került összeállításra és kiegészítésre. (A rekonstrukció négyötöd ré92
