Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Szelevény-Sweiger-tanya

gondosan, alaposan. A törésfelület homogén. A fenék valamicskét konkáv, az oldalfal ívelődő, letompított töréssel megy át a vállrészbe. Az edényke ebből következtethetően bikónikus forma volt. A rekonstruálható FÁ: kb. 4,5 cm. A legnagyobb Á: max. 10 cm. M: 6x4,5 cm. V: 1,1—0,3 cm. Az asztali keramika magassága cca. 6 cm-re tehető. (44. kép 25) 2. Bögre (ollula) vagy csésze fragmentuma. A díszedény gondosan iszapolt, finom agyagból sebesen forgó fazekaskorongon készített, barnásszürke tónusú. Belül a korongolás filigrán barázdái. A külső oldal matt felületű. Fölül szélesebb borda fut körös-körül, ez alatt besimított vízszintes-egyenes vonal. A — valószínűleg — vállrészt átlagos vastagságú, ferdén „sikált" vonalak díszítik. M: 4,8x2,3 cm. V: 0,4 cm. (44. kép 26). 3. Bögre vagy csésze, díszkeramika töredéke. Finom, jól ülepített nyersanyagból gyorsan forgó korongtányéron húzta föl a gepida fazekas. Barnásszürke színű. A belső oldalon a készítéstechnika apró barázdái figyelhetők meg jól. A szokványos falvastagságú edény vállrésze maradt meg. A matt felületre vertikálisan szélesebb sávokat políroztak, ül. simítottak be; fölül még megvan ezek lezárása. M: 2,9x1,7 cm. V: 0,4—0,3 cm. (44. kép 27) 4. Csészéből vagy bögréből kitörött darab. Jól iszapolt, kövér nyersanyagból (gyors)korongolt, szürkésbarna színű — inkább világosabb árnyalattal. Belül szépen mutatkoznak a készítés alkalmával keletkezett sűrű barázdák. A törésfelületnél középen szélesebb sötétszürke-fekete sáv, kétoldalt világos csíkok (ennél valamivel sötétebb maga a felszín). A külső felület simára eldolgozott, de tompán hagyott. A díszítésből három, függőleges „sikálás"-okból eredő szalag maradt meg. Ez nyilván a vállrészt ékítette, melyet alul finom horizontális árkok-bordák zárnak le. M: 3,2x2,5 cm. V: 0,5—0,3 cm. (44. kép 28) 5. Kiöntőcsöves edény töredéke. Tiszta, finom fazekasagyagból formált (korongolt?) kiöntőcső. Felülete fényes feketére polírozott. Pereme lekerekedő, ill. kissé szögletes. Külső átmérője 2,5—2 cm közötti volt, vastagsága 0,4 cm. Legalább 2,5 cm hosszúnak kellett lennie. M: 2,5x2 cm. (44. kép 29) 6. Fazéktöredék. Szemcsés anyagú, érdes tapintású, korongolt. Füsttől, ill. koromtól foltos, ezért eredeti színe nem állapítható meg. A perem közel vízszintesen kihajló, felül hornyolt — ún. fedőtartós —, szögletesen záródó. Átlagos, közepes falvastagságú. Rekonstruálható PA— SZÁ: 11 cm. M: —. V: 0,7—0,5 cm. (44. kép 30) 7. Fazéktöredék. Főként homok adalékkal átlagosan dúsított agyagból korongolt, sötétebb szürkésbarna színű (koromtól-füsttől színeződött?). Az erőteljesen kihajló perem duzzadt, kívül facettált-fazettált, azaz leélezett, belül konvex-konkáv, ún. fedőtartós. Az edény nyak-váll 9 A tclcpárokról: A szclevényi 3. ház mellett megfigyelt, bizonyosan gepida kori árokrészletckhcz az újabb ásatások közül pl. a Kengyel környéki Kcngyclpart I jelzésű lelőhelyről hozhatunk párhuzamot. Ez a kcngyclparti jelenség (1991. évi R objektum) ugyancsak egy ház gödréből indult ki, és a lejtő irányában, arra merőlegesen futott (Cseh 1993/1 25. 8. kép és 28. 11. kép). Formájában és méretében teljesen megfelel a szclcvcnyinck, csupán egy néhány évtizeddel korábbi időszakot reprezentál — nagy valószínűséggel. Legkézenfekvőbbnek az látszik, hogy ezen találkozása lágy törésű. A fal magja homogén. A helyreállítható SZÁ—PÁ: 11 cm. M: 5,5x4 cm. V: 0,8—0,5 cm. (44. kép 31) 8. Konyhai edény része. Homok-kavics szemcséket (melyek folyóvízi vagy szélhordta eredetűek) átlagos sűrűségben tartalmazó agyagból korongolt, világosabb szürke tónusú. Rajta a használat korom-/füstfoltokat hagyott. A törésfelületnél belül sötétes sáv látszik. A szájrész éles szögben kifelé hajló, lekerekített-élezett, ferdén „vágott". A nyakrész enyhe töréssel megy át a vállba. Helyreállítható SZÁ—PÁ: kb. 10 cm. M: 6,5x2,5 cm. V: 0,6—0,4 cm. (44. kép 32) 9. Fazéktöredék. Szemcsés anyagú, néhány nagyobb kavicsszemcsével. Korongolt, eredetileg középszürke színű, kívül füsttől-koromtól feketés. A törésfelület középen sötétebb. A perem közel vízszintesen kihajló, lekerekített, belül-fölül horony fut körbe. A közepes vastagságú nyakrész függőleges, a váll zónájába való átmenetnél törik. A rekonstruálható SZÁ—PÁ: 12 cm. M: 6,5x4 cm. V: 0,6—0,4 cm. (44. kép 33) 10. Fazék darabja. Érdes tapintású, kaviccsal/homokkal átlagosan dúsított agyagból korongozott, világosabb, ill. középszürke színű. A perem majd' horizontálisan kifelé húzott, szögletesen lezárt — vastagsága az oldalfaléval egyező. A csaknem vertikális nyak töréssel megy át a vállrészbe. A fal magja sötétes árnyalatú. Rekonstruálható SZÁ—PÁ: 10 cm. M: 7,5x3,5 cm. V: 0,6—0,5 cm. (44. kép 34) 11. Fazékrész. Homok és apró, gömbölyű — futóhomok eredetű? —, fehéres-drappos kavicsszemekkel soványított, érdesített agyagból korongolt. Eredetileg középszürke színű lehetett. A külső oldalon füsttől-koromtól származó feketés foltok. A törésfelület magja sötétes tónusú. A szájrész tölcséres, a perem kihajló, megvastagodó és lekerekedő, belül enyhe horonnyal. A közepes falvastagságú edény legnagyobb kiszélesedése elég magasan helyezkedett el, kvázi tojás formájú volt. A fazekaskészítményből biztosan két cserepet tudtam azonosítani. A helyreállítható PÁ—SZÁ: 11 cm. M: 7x5,5 cm. V: 0,7—0,4 cm. Magassága 15 cm körüli lehetett (vagy néhány cm-rel több). (45. kép 35) 12. Fazéktöredék. Kaviccsal és homokkal soványított fazekasagyagból korongozott, így érdes tapintású, füsttől foltos. Az égetőkemencében középszürke árnyalatot nyerhetett. A perem csaknem vízszintesen kihajlik, az oldalfallal megegyező vastagságú. A fal magja sötétes tónusú. Kiszerkeszthető SZÁ—PÁ: 10 cm. M: 5,5x2,5 cm. V: 0,8—0,5 cm. (45. kép 36) 13. Fazéktöredék. Az adott korszakban szokásos, átlagos mértékben soványított nyersanyagból készült korongtányéron. Igen kormos és füstös, ezért eredeti színe nem is esetekben az árkok víz (esővíz) elvezetésére szolgáltak, de más funkciójuk sem zárható ki. Az eddigi gepida tclcpfóltárásoknál alig egy-két helyen figyeltek meg ilyen objektumot, így pl. Eperjes határában (Csikós tábla). Itt egy VI. századi cserepeket tartalmazó árok került kibontásra, mely szuperpozícióban volt egy ugyanilyen korú veremházzal (Bálint 1978 43.) Rövid széttekintésünk zárásaként West Stow angolszász településére utalunk még, ahol a szelevényirc kísértetiesen emlékeztető ház-árok együttesre van példa (West 1978—1979 400. Abb. 5.) 78