Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Szelevény-Sweiger-tanya

állapítható meg. A száj, ill. a karima kihajló, tölcséres formájú, kissé megvastagodó és lekerekített, belül nagyon lágy barázdával. A perem alatt szinte nyakrész nélkül indul a váll, mely hullámosra korongolt. A rekonstruálható SZÁ—PÁ: 9 cm. M: 8x4 cm. V: 0,7—0,3 cm. (45. kép 37) 14. Tűz körül használatos edény darabja. Szemcsés, érdes anyagú/tapintású, korongolt, füsttől színeződött, koromlerakódásos — a fazekaskemence megbontása után középszürke volt? Falvastagsága eléggé változó. Törésfelületénél belül sötétebb szürke réteg. A perem majdhogynem vízszintesen kihajló, rövid, duzzadt, belül éllel. Csaknem nyak nélküli. A felületen barázdák futnak körbe, zömmel kötegekben. A készítményből három töredék került elő. Helyreállítható SZÁ—PÁ: 11 cm. M: 9x6,5 cm (ragasztva). V: 0,7—0,2 cm. (45. kép 38) 15. Fazéktöredék. Homok és kavics adalékkal átlagosan, közepesen soványított agyagból korongolt. Konyhai használata előtt valószínűleg középszürke színű volt. Koromtól és füsttől színeződött, lerakódások főként a külső oldalon figyelhetők meg. A kihúzott perem lekerekedő, ún. fedőtartós (konvex-konkáv) kialakítású — az egész száj rész tölcséres. A nyak érezhető töréssel megy át a vállrészbe, mely hullámzó felületű. A fal külső oldalán barnás csík található. Jól égetett áru. A rekonstruálható SZÁ/PÁ: 13 cm (legnagyobb átmérő). M: 8x5 cm. V: 0,6—0,4 cm. (45. kép 39) 16. Fazéktöredék. Szemcséket átlagos sűrűségben magában foglaló agyagból korongolt, szürkésbarna színű, kissé foltos. A törésfelületnél megfigyelhető, hogy a belső sötét sávot csak kívül határolja világos árnyalatú csík. A vállrészen széles zónában erőteljesen bekarcolt vízszintes vonalak futnak körül. M: 5,5x4 cm. V: 0,6—0,2 cm. (45. kép 40) 17. Fazékrész. Soványított/szemcsés anyagú, középszürke színű, korongolt. A szájrész tölcséres, a perem kihajló, kissé szögletes, belül ún. fedőtartós kialakítású. Alatta bordacska húzódik. A felület teljesen sima, csak korongolásnyomok látszódnak. Jó minőségű fazekasáru. Helyreállítható SZÁ—PÁ: 12 cm. M: 6x4,5 cm. V: 0,5—0,3 cm. (45. kép 41) 18. Főzőedény darabja. Apró kavicsszemekkel (homokkal) közepes mennyiségben soványított agyagból korongolt. Színe kívül-belül sötétebb árnyalatú szürke. A törésfelület hármasán tagolt: középen széles sötétes sáv, kétoldalt úgy mm-es világosabb csík, s megint más a felület maga. A perem hosszú, lendületesen, derékszögben kihajló, lekerekített. A szájrész és a váll szögletében enyhe borda megy körül vízszintesen (gyakori jelenségként mind a szelevényi anyagban, mind általában a gepida telepek keramikájában). Az oldalfal valamelyest hullámzó. M: 5x4,5 cm. V: 0,6—0,4 cm. (45. kép 42) 19. Fazéktöredék. Érdes tapintású, homokkal-kaviccsal átlagosan kevert agyagból korongtányéron fölhúzott, középszürke színű, füsttől-koromtól foltos. A perem, ill. a szájrész szögben kifelé törő, enyhén szögletes, az oldalfallal azonos vastagságú. Belül hornyolt, fedő elhelyezésére kialakított. A törésfelületnél a belső részen világosabb árnyalatú csík figyelhető meg. A felület teljesen sima. Rekonstruálható SZÁ/PÁ: 13 cm. M: 4,5x3,5 cm. V: 0,7—0,3 cm. (45. kép 43) 20. Fazéktöredék. Főként homok szemcsenagyságú anyaggal soványított, világos barnásszürke színű, korongolt. Oldaltöredék (vállrész), melyen határozott bordák és hornyok húzódtak. Vékonyabb falvastagságú. M: 5,5x3,5 cm. V: 0,5—0,3 cm. (45. kép 44) 21. Konyhai használatú fazék részlete. Több homokkal, kevesebb kaviccsal átlagosan dúsított agyagtömbből fölhúzott. Füsttől/koromtól foltos, fekete. A törésfelületnél a belső oldalon van egy széles szürke sáv (nem pregnáns). Az edény meglehetősen vékony falú volt, méretéhez viszonyítva. Nagy ívben kihajló, valamicskét duzzadt, legömbölyített peremmel készült, horonnyal. A vállon széles bordák és árkok mennek körös-körül, kvázi a gyorskorongolás jeleiként. A rekonstruálható PÁ—SZÁ: 13 cm. M: 5,5x4,5 cm. V: 0,5—0,3 cm. (45. kép 45) 22. Főzéshez, melegítéshez/forraláshoz használatos edény része. Kavics (és homok) szemekkel közepes mennyiségben kevert agyagból korongozott, középszürke színű. Oldaltöredék, válldarab, felületén bekarcolt egyes vonalakkal díszített. Közepes falvastagságú. M: 4x3,5 cm. V: 0,5—0,4 cm. (45. kép 46) 23. Fazék (olla) töredéke. Homokkal-kaviccsal átlagosan soványított agyagmasszából korongolt, középszürke tónusú. A törésfelület világosabb árnyalatú. A szájrész kónikus, maga a perem elvékonyodó, hegyesedő. A felület sima. A helyreállítható PÁ—SZÁ: 15 cm (max.!). M: 6,5x5,5 cm. V: 0,7—0,5 cm. (46. kép 47) 24. Fazéktöredék. Homokkal soványított agyagból korongolt, barnás színű, belül koromtól/füsttől foltos. Oldaltöredék, közelebbről váll-/hasrész, széles pasztában befésült vízszintes vonalakkal. M: 3,5x2,5 cm. V: 0,5—0,4 cm. (46. kép 48) 25. Fazékdarab. Inkább csak barnás és fehéres szennyeződés-szemcséket tartalmazó agyagból készült, korongolt. Kívül barnásszürke, foltos, belül világosabb, ill. drapp színű. A törésfelületnél középen széles sötétebb sáv. A kihajló perem szögletes, srégen „vágott" zárófelületén hornyolt (ritkább jelenség az V—

VI. századi főzőedények sorában). Fedő tartására szolgáló árokkal korongozott. A perem alatt két élesebb borda húzódik. A „nyak nélküli" edény válla erőteljesen kiszélesedik. A rekonstruálható PÁ—SZÁ: 11 cm. M: 9x5 cm. V: 0,7—0,3 cm. (Az edényből két összeillő darab maradt ránk.) (46. kép 49) 26. Bögre vagy fazék töredéke. Szemcséket nem tartalmazó (jól iszapolt?) agyagból korongozott, világos barnás színű, kissé foltos. A fal magja sötétes. A vállon három, hat-hét fogú eszközzel karcolt, lágyan ívelődő, nem túl mély hullámvonalköteg látható. Helyreállítható HÁ: kb. 11 cm. M: 4,5x4 cm. V: 0,4—0,3 cm. (46. kép 50) 27. Fazéktöredék. Kavics- és homokszemekkel átlagosan kevert agyagból korongolt, középbarna színű. Koromtól, füsttől színeződött, vált foltossá. A külső felületen lepattogzások láthatók. A perem, mely kihajló, tölcséres, kívül kissé síkozott, belül hornyolt. A nyak-váll ívelten fut le. A törésfelületnél középen sötétebb sáv konstatálható. A rekonstruálható SZÁ—PÁ: 14 cm. M: 10,5x6,5 cm. V: 0,8—0,5 cm. (46. kép 51) 28. Fazéktöredék. Aprószemű, finom adalékanyaggal, homokkal kevert gyuradékból korongolt. Eredetileg barnás színű lehetett, ám füsttől foltosodott. Belül korom79