Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Szelevény-Sweiger-tanya

vékonyra. Átmérőjét csak becsülhetjük 30—40 cm körülire. M: 8x7x3 cm. (44. kép 24) 3. ház (VI. szelvény, rajz: 1986. június 16.) A IV. szelvénytől — 1. és 2. ház, 1. és 2. gödör — északra, néhány m-re az erősen lejtős területrészen (a dőlésszög kb. 11°, ill. 24%) ástunk egy kutatóárkot az akácfák között. Ez észak—déli irányban helyezkedett el, s 8x1 m-es volt. Déli felén, keleti fala mellett csak épphogy jelentkezett az az elszíneződés, ami alapján kora Meroving-kori telepobjektumra lehetett gondolni. A rábontásnál a földút felé hozzávetőleg 5x4,2 m nagyságú szelvényt volt szükséges kialakítani ahhoz, hogy teljes egészében bontakozzon ki az archaeológiai jelenségegyüttes. A cca. 3,5 m oldalhosszúságú, négyszögletes flekk tisztán, világosan elvált a talaj C szintjétől (azaz a talajképző kőzettől), mely két ásónyomnyi mélységben — úgy 40 cm-nél — kezdett föltűnni. Mint a mélységadat is mutatja, ez a hely már kívül esett a gépi földmunka bolygatta felülettől, s a gyep érintetlen erdőtalaj felett nőtt. A beásásegyüttes „kultúrrétege" igen pernyés/hamus, kisebbnagyobb paticsdarabokkal teli, könnyen ásható, alaptónusában szürke kevert föld volt, benne tetemesebb mennyiségű tárgyi anyaggal (jóval többel, mint amennyit a másik két házból gyűjtöttünk). A kunyhó oly módon feküdt, hogy nyugati és keleti oldala 9—10°-kal tért el az északi fő világtájtól napnyugat felé. A szabályos, egyenesen futó falú, lekerekedő sarkú, négyzetes gödör nyugat—keleti tengelyénél pont 3,5 m, észak—déli axisánál pedig valamivel kevesebb, 3,4 m méretet mértem. Alapterülete így 11,5—12 m

2-t tett ki. (4,5—5 m

3-nyi földet emeltünk ki belőle.) A három gepida lakóépítmény között a legnagyobbnak számító objektum oldalfalai vertikálisan emelkedtek, s ívelten kapcsolódtak a padlóhoz. Eme utóbbi vízszintes, gödrök-mélyedések nélküli, söpréssel „fölporosodó", sárgás homok-agyag volt: a keleti részen 82 cm, a nyugatin 25 cm, az északin és 7 A halmaradványokról: cmc leletekhez — halpikkely — zömmel a Kengyel melletti telepásatásokból tudok-párhuzamokat említeni. Ezek az adatok valójában „amatőr" meghatározás eredményei. A pikkelydarabkákon (latinul squama piscis, másként találóan halpénz vagy halhéj) kívül — a halászzsákmányra fényt vető csontleletekként — gerincesigolyákról, szálkákról-bordákról és egyebekről van szó. A Kiss-tanyánál föltárt mindkét VI. századi házból gyűjtöttem halmaradványokat (Cseh 1993/B 144., továbbá 156. és uo. a 21. ábra). Baghy-homok V—

VI. századi települése nyolc objektumának feléből szedtem össze ilyen csontokat (Cseh 1991/B; Cseh 1993/A 12., 29., 35., 37. és 91. 28. kép, ezenkívül 40. és 92. 29. kép). A baghymajori Kcngyclpart I objektumai is tartalmaztak halmaradványokat (Cseh 1992/B; Cseh 1993/E), úgyszintén Kengyelpart III egyik fődbe mélyített háza (Cseh 1992 12. és 28. 12. kép). Az erdélyi gepidáknál pl. Gyulafehérvár (Álba Iulia-Monctáric) pecsételt kerámiával fémjelzett telepének kunyhóalapjaiból tudósítanak halcsontokról („Pesti sint rcprezentati de fragmcntul unui opcrcular de teleostean, attribuit cu multati probabilitatc unui ciprinid, cu lungimea de circa 30—40 cm." Pestilor le apartinc un singur fragment de la ciprinid, fára se putca preciza specia." Haimovici-Blájan 1989—1990 336. és 344.) 8 Az oszlophely nélküli háztípushoz: Azok a földbe ásott házak, amelyeknél sem belül, sem közvetlen közelükben kívül nem találhatók tetőszerkezetre utaló elemek, azaz oszlophclyck, a délin 50 cm mélyen húzódott a talaj C nívójának kezdetétől. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a gödör napnyugati fele lepusztult, erodálódott — jóval nagyobb mértékben, mint a 2. ház ugyanezen fertálya. A kunyhóalap délkeleti szögletében úgy 90—110 cm átmérőjű körben sötétes, erősen hamus, faszenes, paticsos réteget találtunk. A 2—3 cm vastag sztratúrából halpikkelyt (66. kép 1—2)

7 és csontszilánkot gyűjtöttünk. Alatta a padló nem volt megégve, következésképp tűzhelyről nemigen lehet szó. (Analóg jelenség fordult elő Tiszafüred-Morotvaparton két ház, a 11/1. és a II/4. jelzésű esetében.) Az építmény ugyanezen sarkánál, a déli falhoz kapcsolódóan egy megközelítőleg háromszög formájú, kb. 100x50 cm-es beásást figyeltünk meg. Oldala rézsútos volt, alja pedig 30 cm-re a megnyesett felülettől számítva. Úgy tűnt, szorosan összetartozik a házzal — s nem az alábbiakban leírásra kerülő árok folyatódása. Lehetséges, hogy az „ajtó" nyoma jutott itt napfényre?

8 A szemben lévő északkeleti szögletnél, az északi oldalfalból kiindulóan egy sekély árokrészietet bontottunk ki. Az északnyugati irányban tovamenő jelenség 55—60 cm széles volt és csupán 3—5 cm mély. Körülbelül méter hosszúságban tudtuk csak „megfogni", minthogy a szelvényfal alá futott. Kitöltésében egyetlen gepida cserepet leltünk. Nem kizárt, hogy összefügg a 3. gödör megjelöléssel szereplő archaeológiai jelenséggel. Ily módon körvonalazódna egy ívelődő, a mélyebb terepszint felé menő árok, „csatorna". Ennek értelmezésénél a legnagyobb súllyal esik a latba egyfajta csapadék-/esővíz összegyűjtő-elvezető funkció. Lehetett egykorú, korábbi és későbbi is a lakóháznál. (13. kép 2. 14. kép 1—2 és 15—16. kép)

9 A házgödör leleteinek statisztikai táblázata: 38. kép 1. Csésze (patera), ill. tálka (patella) töredéke. Jól iszapolt-flotált vagy egyszerűen csak finom agyagból korongolt, sötétebb szürke színű. Az átlagos falvastagságú aljtöredék külső felülete fényezett — azonban nem nagyon sajátos kört alkotnak az V—

VI. századi gepida építmények sorában. így a Közép-Tisza vidéken is. Tiszafüred-Morotvaparton egyetlen ilyen egyszerű, kisebb kunyhóalap (2,6x2,8 m kb.) került elő, habár nem sikerült teljes terjedelmében föltárni (Cseh 199 l/A 177. 9. ábra és 175.) Kcngyel-Vígh-tanyánál is napfényre jutott egy 3x2,9 m méretű, bizonyosan oszlophely nélküli ház (Cseh 1993/C 20. 11. kép). Ebbe a körbe kell sorolni azt a tclcpjclenséget (3,1x2,5 m nagyságú gödörház), amelyet a kutatás Kisgalambfalván (Porumbcnii Mici-Galath) tárt föl (Székely 1962 29. Fig. 7. és 28.; Székely 1992/B Pl. XXXIX.) Úgy tűnik, ehhez a típushoz tartoznak a mezőszopori (Soporul de Címpie—Cuntenit 1959 426. Fig. 2. és 431.; Protase 1962 534—535. közötti Fig. 8.) Csak érintőlegesen említem Malomfalva (Morcsti) gepida telepét (Horedt 1979 90. Abb. 39 3, 7 és 11). A leírás és a házrajzok alapján zömmel ilyenek voltak a Dipsén (Dipsa-Fundoaic) nemrégiben kiásott és publikált VI. századi gepida telepépítmények (Gaiu 1993 91—93. és 97. Fig. 2.) — Térben messzebbi analógia az angolszász West Stow Suffolk-ban, a Lark folyó mellett. Az V—

VI. századi régészeti komplexum számos oszlophely nélküli, 3—4 méter méretű földbe mélyített aljú házra nyújt példát (West 1978—1979 400. Abb. 5. és a vonatkozó szövegrész). A típus előzménycinek köréből jelen esetben csupán két lelőhelyre hivatkozom: Jászvásár (Iasi-Fabrica de cárámizi és -Nicolina) IV. századi nyugati gót településeinek gödörházaira (Ionita 1972 270. Fig. 3. és 268.; Ionita 1982 577. Abb. 5. fönn). 77