Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Egri Mária: Jüri Arrak az „Üzenethozó" - Jüri Arrak the „Messenger"
5. Maszk — Mask politikai helyzet is egyengette a kétoldalú közeledést, amelyből csereprogramok, gyakori, főként csoportos látogatások, szoros barátságok is kerekedtek. A képző- és iparművészeti kapcsolatok szervezője a szolnoki Damjanich János Múzeum volt. A hatvanas-nyolcvanas évek kiállítási programjában szinte permanensen jelen volt az észt művészet, egyéni kiállítások, közös észt bemutatkozások, Balti összbemutatók formájában. Sőt 1972—78 között Szolnok múzeumában állandó észt kiállításon is ismerkedhettek az érdeklődők Esztonia kultúrtörténetével. A többféle forrásból múzeumba került, jelentős észt grafikai gyűjteménnyé fejlődött anyagból pedig a 70—80-as években számos kiállítást rendeztek Budapesten s az ország különböző múzeumaiban; Debrecenben, Nyíregyházán, Szekszárdon, Tihanyban. A testvérvárosi kapcsolatnak köszönhetően ma értékes észt grafikai gyűjteményt mondhat magáénak a szolnoki mellett a miskolci Hermán Ottó Múzeum, valamint a budapesti Szépművészeti Múzeum. Az ötvösként végzett Jüri Arrak az 1969-es „Észt Ötvösművészeti Kiállítás"-on húszegynéhány darabból álló ékszerkollekcióval mutatkozott be. De ezen az első ismerkedésen is feltűntek medáljain sajátos, hullámzó hajú, festett figurái. A személyes találkozásra 1971 -ben került sor, amikor műtermében első ízben döbbentett meg a legújabb technikákat is ötvöző korszerű kompozícióival, egyedi kifejezési formációival. Amellett, hogy művei mind a Tallinnból transzportált, az észt képzőművészetet reprezentáló összeállításokban, mind pedig a múzeum szervezésében Magyarországon bemutatott anyagokban szerepeltek, munkáiból 1974-ben Szolnokon, Budapesten és Hódmezővásárhelyen egyéni kiállítást is rendezett. 1995-ben pedig a szolnoki Nemzeti—Tallinn Étterem falára megfestette élete első megbízásos faliképét: egy jelképes Úrvacsorát, Tószt 1 címen. Az Art 9 Galéria kiállításán láthattunk néhány korai lapot amely megmagyarázza, hogy a hetvenes években miért 7. Kereső — Searcher "brother towns" it was the Szolnok-Tallinn link that worked the most effectively. The main connection between the two settlements was organised by the local (communist) party and local council, which provided a greater self-determination over the heavily controlled central administration. This meant a rejoiceful freedom especially in cultural relations. Next to the common Finno-Ugrian origin, it was the similarities in political situations that made the bilateral approximation easier, which resulted in exchange programmes, group visíts and in tight friendships. The organiser of the fine and applied árts connections was the János Damjanich Museum of Szolnok. Estonian artists, individual exhibitions, collective Estonian and Baltic entries were almost permanently present in the exhibition programmes between the 1960's and the 1980's. What is more, between 1972 and 1978therewasa permanent Estonian cultural exhibition. The considerable Estonian graphics collections were exhibited in Budapest and in various other museums and galleries, in Debrecen, Nyíregyháza, Szekszárd and Tihany. Due to the "brother town" connections, next to the Szolnok museum, the Ottó Hermann Museum of Miskolc, and the Museum of Fine Árts alsó own a valuable collection of Estonian graphics. Jüri Arrak, who was trained a goldsmith, made his debut in the 1969 the exhibition of "Estonian Goldsmith's Work" with a collection of twenty-plus pieces of jewellery. But evén then, his characteristic, waving-haired painted figures appeared on his pieces. We fist met in person in 1971, when in his studio his most up-to-date technique compositions and his unique rangé of expression astonished me. Next to the fact that his works appeared both in representative Estonian fine árts groupings transported from Tallinn, and in collections shown in Hungary organised by the Museum, in 1974 he had individual exhibitions in Budapest, and Hódmezővásárhely. In 1995, he painted his first accredited 6. Bohóc — Clown 7. Kereső — Searcher 520