Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Egri Mária: „Non-Objective Painting"

pirosakkal bolydított fekete szélek, mind a sárgás alapú, okkerekkel variált alapforma négyzetráccsal borított. A fekete kontúrokat kísérő szaggatott vörösek, valamint lilák, kis világosabb foltok áttűnnek az oldalmezők sötétjén. A háló festett és karcolt, ez is több helyen a festett rétegekhez hasonlóan néhol a fehérig koptatott. Cselényi Árpád másik három sorozatát ez alkalommal nem követhetjük hasonló teljességgel. Úgy véljük, a Zsákok minden lapját érintve valamelyest megközelítettük a művész főbb kifejezésbeli sajátosságait. A Gömöri eklektika valamint a Trapéz és korlát sorozatok is a színformák, a vonalak kölcsönhatásában léteznek. Itt azonban több engedményt tesz számunkra, felismerhetőbb motívumokkal, részlettel kapcsolva be a valós világot, utalva ösztönző emlékeire. A Gömöri eklektika darabjait láthatóan reális, átélt világ inspirálta. Kopjafa, malomkő, napraforgó, madár, földvár. A művész nem akart konkrét címeket adni képeinek, nem akarta megkötni a fogalmakhoz tartozó egyéni élményeket. Átírt, színnel alátámasztott formái azonban visszaforgathatok az eredeti élményre. Itt is megtaláljuk a festettkaristolt rácsozatot. Van, ahol játékosabbak, másutt erőteljesebbek, agresszívebbek a vonalak, szinte belevési őket a felületbe, egészen az alapig visszakarcolja. Sokszor szemérmesen rács mögé rejtőznek a konkrétumok, függöny szerűen takarnak. „Ez inkább egy olyan ablakrácsozat! — mondja — Vagy nyitunk valami felé, vagy nem" A művész vonalaiban, sűrű festékpászmáiban sokszor érzékelhető ez a valami felé „nyitás", illetve a „zárkózás" valamitől. A „kint és bent" elválasztódása. A formák, vonalak vonzódása és távolodása például a legutóbbi képein többször megjelenő, összehajló szarv motívumban. Cselényi ecsettel, festőkéssel egyaránt dolgozik. A rajzos részeken sok grafitceruzát használ. Maga az ecsetkezelés, illetve a festék-felrakás, a szín megjelenése változatos. Spriccel, folyat, egymásra fest, illetve áttetszően üresen hagy. Színkezelésében egyszerre használja az egymásba olvadó valőröket, és a lazúrosán feltett vagy egymást fedő lokálszíneket. Általában alulról építkezik, csak a vonalkarcolásokkal megy vissza az alsó rétegekig. Másik sorozata a Pilinszky ihlette Trapéz és korlát. Négyoldalas zárt forma, négy kép, négy versszak. Sötéten hátat fordítasz, kisikló homlokodra a csillagöves éjszakát kezem hiába fonja. Nyakad köré ezüst pihék szelíd pilléi gyűlnek, bizalmasan belém tapadsz, nevetsz, — vadul megütlek! Sugárzó párkányon futunk, elgáncsolom a lábad, fölugrasz és szemembe kapsz, sebezhetetlen állat! Elszűkül arcod, hátra buksz, vadul zuhanni kezdesz, az éjszaka trapézain röpülsz tovább, emelkedsz a rebbenő való fölé! Kegyetlen, néma torna, mégcsak nem is kiálthatok, követlek szívdobogva, merészen ellököm magam, megkaplak és ledoblak, elterülünk hálóiban a rengő csillagoknak! Emlékek rabságából — bűvköréből fogant asszociatív színek, formák. „A korlát zártság. A trapéz is, de lehet, hogy a belenyúló korlátsor fogja oldani a négyszög zártságát" — mondja. Sok irányban lövellő festékhúzások. Lezárt ívek, hajló ívek — összemosott színek a formán belül és kívül. Egymást kereső és távolodó alakzatok. Itt is felmerülnek a kétértelműségek; mi van belül és mi kívül? Mivel nyitható a zárt tér? Hol a szabadság, a biztonság, a zárt terén belül, vagy kívül? Az említett sorozatok mellett a művész most újabb, kifejezetten erre a kiállításra festett képeket hozott. A hagyományos festészethez szoktatott szemünk a „letett" formában a már tapasztalt hasonlóságokat keresi, akár a természeti, akár a művi világban megélt azonosságokat. A 515