Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Egri Mária: „Non-Objective Painting"

régi sorozatoknál a képek terei egyformán működtek, jobbára mindegyik műre jellemző volt a vonalakkal, színformákkal érvényesített kifejezés. A 33 ablak képeinek esetében viszont van a képtéren belül egy meghatározott közép, ahol helyet kapnak a tárgyias, magyarázó motívumok. Kiemelve, egyértelműsítve azt a gondolatot, amely köré a kompozíció szerveződik: „íme erről fogok beszélni". Mint amikor a narrátor összefoglalja a színpadi függöny előtt a következő jelenetet. Szándékait jól példázza a 4. ablak. A középrész okkeres-sárgás háttere előtt, szürkés talajon két akvarellszerűen megfestett tyúk kapirgál. A felső harmadot karcolásokkal felhorzsolt sárga fekete fehéres, vízszintesen húzott síkok telítik, amit széles feketéspiros sáv zár le. Ezt követi a fehér alapon kékes-feketésfehéres nagyrészt függőleges irányban folyatott festék, benne lilás, barnásvörös foltokkal, lazúros kékekkel, szürkékkel, karcolásokkal. A középrész alatt sötétkékes horizontális sávon folynak át a festékcsíkok. A jobb oldal sötétkékje sűrű, széles fehéres síkokkal van kifehérítve. Cselényit nagyanyjához kapcsolódó emlékei indították ennek a képnek a megfestésére. Nyilvánvaló a baromfiak emlékeiben betöltött konkrét szerepe, amit vizuálisan számunkra is közvetít. A szárnyasok köré épülő festett-karcolt tér, horizontális és vertikális rendezésű festékfoltok és folyamok színnel közelítik a régmúltból fel-feltörő emlékeket. A művész asszociációit megindító konkrét „képközép" keretei női formát, épületelemet, növényt, állatot, tárgyiasult emlékfoszlányokat zárnak be. Sokszor felmerülő töredékként bukkan fel domináns formaként vagy csupán alig észlelhető rajzként képein a gyerekkoridéző kosfej, csavarodott szarvak, tölgylevél, női torzó. A művész régi emlékeinek sokszor csak érintőlegesen felszínre kerülő áramlását az egymással békülékeny vagy konfrontáló színek is érzékeltetik. Új képein sok a geometrikus megoldás, a főként négyzetesen osztott mezők. A stúdiumként „kiszerkesztett tér", meghosszabbított egyeneseire feszített tárgyakkal. Cselényi gépészeti tanulmányainak kapcsolódására utaló feltevéseinket megerősíti a sorozat 10-es vásznán egymásba kapaszkodó két fogaskerék. A művész legutóbbi képeinek variált képterei arra utalnak, hogy izgatja az új dimenziók létrehozása. Találunk köztük gyermekraj zszerüen kiterített naiv szemléletű, illetve összetartó vonalakkal jelzett reneszánsz perspektívát. Klisé-mintákkal megfestett dekoratív, rajzolt négyzetes terekkel osztott, illetve gazdag színű festékszövettel borított háttereket. Széles ecsetjének vízszintes vagy ferdén húzott irányával is képes távolságok érzékeltetésére. Sőt a mozgást, s ezzel az időt is kifejezési körébe vonja. „Egyik álmát" idéző képének felső harmadában sötét-világosabb szürke és fekete színsíkok „vonulnak" érzékelhetően balról jobbra. Mintha vonatablakból nézve úszna el mellettünk a táj, az éjszakai felhők. A 17-es „ablak" sötétből lüktető apró piros-kék-sárga színvillanásai éjszakai város távoli képét, némi szinesztéziával; zsongását keltik. „Érezzük" a metropolis jelenlétét mindenféle konkrét utalás nélkül is. Még egy képről szeretnénk beszélni, ami felfogásában eltér az eddigiek közül. Olyan, mint egy nosztalgikus gesztus a huszadik század elejének erjedő modern művészete iránt. A 20. ablak egyszerű, kancsós csendélet, ám letagadhatatlanul benne van a 20. század összes festői, rajzi eredménye. A könnyedségében, a dekorativitásában, az ecsetkezelés gesztusában, az expresszivitásában. A festői merészségében, felszabadultságában. A művész ezt a képét is rengeteg előzmény után, de egyszerre, viszonylag rövid idő alatt festette. Ez a vásznon ceruzával körülhatárolt belső tér vonalaiból, a motívumok ívelő kontúrjaiból, a redukált mégis nagyon festői színek futtatásából egyaránt kitűnik. Cselényi sorozatai előtti elmélkedéseinkhez némi igazolásul szolgált a művész jelenléte, egyetértése. Próbáltunk a képeken keresztül behatolni az emlékmezők sűrűjébe, érzelmi-érzéki tartamába. Egy-egy előttünk alakuló formához, mozgó színszövethez, sötétülő vagy világosodó színfolyamhoz asszociációkat kapcsolni. Ám minden próbálkozásunk mellett is ez csak körvonalaiban lehet eredményes. Teljes gondolati-érzelmi azonosság nem létezik. Mint ahogy a szavak jelentése sem teljesen azonos mindannyiunk számára, sokkal gazdagabb az az állomány, amiről jelzéseket közvetítenek. Ezeket a szimbólumokat aztán mindenki a saját tapasztalatai szerint oldja fel. A nyelvi közlés csupán jel — jelentés viszonyban áll a sokkal bővebb érzelmi-érzéki-gondolati tartalommal. Mint ahogy Cselényi müvei is csak vizuális jelzések mindarról, amit eddigi életében megélt, s amelyben müvei gyökereznek. S amelyhez kiállított sorozatain képről képre visszanyúl. 516