Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Kengyel-Baghymajor-Kengyelpart II

CSEH JÁNOS KENGYEL-BAGHYMAJOR-KENGYELPART II. A gepidák Meroving-kori anyagi kultúrája kezdeteinek kutatásához A) Tudnivalók a lelőhelyről és az ásatásról A kengyeli IV—

VI. századi teleplelőhelyek között kétségkívül szerényebb helyet foglal el az alábbiakban bemutatandó emlékanyag.

1 Az eddig eszközölt kutatásokból következően egy eleve kis kiterjedésű településsel állunk szemben, s maga a föltárás is kisebb méretű, leletmentő jellegű volt. A napfényre jutott kerámia sem túlságosan bőséges, mindazonáltal van egy tárgyegyüttes, mely némiképp különlegességgel bír — habár az utóbbi idők KözépTisza vidéki régészeti munkálatai, főként a Kengyel környékiek után ma már ezt is alig mondhatjuk. A szarvasagancs leletekre utalunk, melyek arról vallanak, hogy a szóban forgó telepen csontmegmunkálás folyt.

2 Eme kézműipari tevékenység azonban igazán a néhány száz méterre keletebbre fekvő településen (Kengyelpart I) volt intenzív. Minthogy ez utóbbi emlékanyag — Kengyel—Kora népvándorlás kor—B csoport — a hun kort követő és a bepecsételt díszítésű keramika időszakát megelőző évtizedekre keltezhető — talán nem csupán munkahipotézisként —, ily módon jelen kis leletanyagunk is erre a periódusra tehető.

3 Éppen ez, ti. hogy a gepidák Meroving-kori települési kultúrájának kezdeteit, kialakulását reprezentálja, Kengyelpart II valódi jelentősége. A lelőhelyet (mely részben Rákócziújfalu határához tartozik Kengyelpart III-hoz és Kengyel-part IV-hez hasonlóan) keletről Kengyelpart I és III, nyugatról pedig Kengyelpart IV lelőhelyei veszik közre (a topográfiára 1. az 1. kép A—B rajzot). Pontosabban úgy, hogy az előbb említettektől durván 300—500 m-re fekszik a kb. 88 m tengerszint fölötti magasságú, összességében tagolatlan partrészen. A nyomokból ítélve fönn, a legkiemelkedőbb terepsávon és lejjebb, igazán a lejtőn. A lelőhely méretét cca. 50x50 m-esnek tudtam meghatározni. A területen 1988 tavasza körül végzett csatornaépítés a gepida telep maradványainak jó részét elpusztította. Ugyanakkor viszont éppen ez tette lehetővé objektumfoltok észlelését és azoknak ásatással való kutatását, évekkel később. A régészeti-topográfiai pont „fölfedezése" az 199l-es esztendő első felében történt —júniusban kezdtem el a föltáró munkát. Éspedig két, ill. három objektumfolt nyomán, melyek a csatorna rézsűs partfalában látszódtak kora népvándorlás kori cserepekkel datálhatóan. Az egybeolvadva mutatkozó A és B objektumtól keletre néhány méter távolságra helyezkedett el egy további (C objektum), amelyről azonban semmi közelebbit nem sikerült megtudnom. A munkálatokat az említett év szeptemberében folytattam, majd 1992 márciusában, amikor a csatorna túlsó déli oldalán, fönn a magasparton terepbejárást és fölszíni gyűjtést is végeztem. (Úgy tucatnyi korongolt, szemcsés, szürke, néhány esetben barázdált edénytöredéket szedtem össze.) B) A telepjelenségek leírása (az illusztrációs anyag: 2. kép 1—2 és 3—6. kép) Az A és a B objektum még megmaradt részleteinek föltárása céljából egy megfelelő méretű kutatóárkot, ill. szelvényt (I. szelvény) nyitottam, mely közvetlenül a csatorna rézsűs — 40—60°-os dőlésszögű — partfala és a párhuzamosan futó földút között helyezkedett el, nyugat—keleti irányban. Hosszúsága 585—600 cm volt, minimális szélessége 85 cm, maximális szélessége pedig 185 cm. Később ezt az északkeleti részen a B objektum kutatása érdekében egy 260x245 cm-es rábontással kiterjesztettem. Az első, alig ásónyomnyi réteg (kevert sztrátum, talán a csatornaépítés földmunkálataival magyarázhatóan) eltávolítását követően, 15—20 cm mélységben a felületet megnyestem. Ennek során korongolt, szemcsés, szürkés gepida edénytöredékek (pl. peremek), besimított díszű fmomkeramika, fürészelt agancsdarabok, salak és 1 A dolgozat 1996 folyamán íródott. A lelőhelyről mind ez ideig semmiféle ismertetés nem jelent meg. A 2. kép 1 fotójával kapcsolatosan föltétlenül szükséges megjegyezni, hogy lehetséges, ez nem a gepida házat mutatja, hanem Kcngyelpart II lelőhely D objektumát (vaskori gödör), amely innen nyugatabbra került föltárásra. A fényképet nem tudtam egyértelműben azonosítani. A tanulmány rajzait és az angol fordítást magam készítettem a tárgyfotókkal együtt. 49