Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Kengyel-Baghymajor-Kengyelpart II

vassalak jött elő. Az oszteológiai anyagban (amelyben néhány kalcinált csont is található) előfordult egy nagyobb méretű halcsigolya. Mindezt kőanyag egészítette ki, úgymint malomkövek, valamint könnyen morzsálódó apróbb, „tarka" törmelék — kb. féltucatnyi —, továbbá szövőszéknehezékek^) kisebb, jellegtelenebb töredékei. Őskori és római kori cserepek is előfordultak, ahogyan a későbbiekben úgyszintén. A tisztázott, megnyesett felületen az alábbi jelenségeket lehetett megfigyelni. A szelvény nyugati végében bolygatatlan sárga agyag altalaj tűnt elő. Ebben világosan, egyértelműen húzódott az A objektum (ház) oldal- és sarokrészlete 180—200 cm hosszúságban, mely alapján már elképzelhető volt annak fekvése. Tovább kelet felé viszont összefüggő elszíneződés mutatkozott, amelynek földje humuszos kevert volt. Az objektum felületén, a déli szelvényfalnál hamusabb, lazább flekk helyezkedett el — miként később kiderült, több lelettel, mint máshol. Azzal folytattam a B objektum felé eső szelvényrész kutatását, hogy azt 50—55 cm mélységig kiástam. Igazán markáns, értékelhető kontúr valójában sehol sem rajzolódott, nagyon halvány nyomoktól eltekintve. Leletek szórványosan mindenütt akadtak, valamelyes koncentrációt a csatorna partfala közelében lehetett észlelni — tehát ott, ahol a föltételezett B objektumnak feküdnie kellett. Továbbra is jellegzetesek voltak az agancsleletek (vágott ágrészek, faragott lemez, forgács). Napvilágra került egy-két díszkerámia töredéke. A konyhai keramika között akadt néhány barázdált díszítésű. Az emlékanyag többi része kő (malomkő is?), salak három-négy helyen, patics és állatcsont (eme utóbbi viszonylag számosabban). Az A objektumnak — V—

VI. századi gödörház — északi, kb. egyharmad részét tudtam föltárni. Nyugati falából cca. 140 cm-es, a keletiből úgy 40 cm-es szakasz maradt meg, míg északi oldalának hossza 270—280 cm volt. Eme utóbbi kissé ívelődve került kibontásra. Az eredetileg lekerekedő sarkú négyszögletes házgödör nyugatészaknyugat—kelet-délkeleti fekvésű volt — amit fokokban nemigen lehetséges megadni. Az oldalfalak függőlegesen mélyedtek. A földbesüllyesztett kunyhó járószintje 30—35 cm mélyen húzódott a megnyesett felülettől mérve. Eme padló nagyon enyhén teknős formát mutatott, azaz középfelé süllyedt. Itt keményebb állagú, „letaposott", világossárga, ül. drapp színű talaj jelentkezett, „rozsdafoltokkal" (ún. glejes foltok?). Kerek, A—7 cm átmérőjű, hamus betöltődésű állatjárásokon — krotóvinákon — kívül semmi egyéb régészeti jelenséget nem figyeltem meg. Érdemes néhány szót szentelni a déli tanúfalnak, már csak azért is, mivel itt derült ki később, hogy a ház 20—30 cm-rel keletebbre csúsztatandó (azaz kissé el lett ásva). A metszetfalban meglehetősen sok leletet, cserepet, követ, állatcsontot lehetett látni, valamint paticsot, agyagdarabokat, faszenes csíkot stb. Ellenben a horizontálisan mutatkozó hamusabb flekknek alig leltem nyomát így, verti2 Kcngyclpart II szarvasagancsos leleteinek apropóján végeztem egy gyűjtést. Ez csak a (rajzban vagy fényképen) publikált tárgyakat foglalja magában a gepida településekről, hozzávetőleg az V. század harmadik negyedétől a VI. század harmadik negyedéig terjedő korszakból. Hat lelőhelyen jutottak napvilágra agancslclctek, ezek közül négyet (Bihar, Kengyel két különálló telepe és Tiszafüred) tarthatunk olyannak, ahol kifejezetten ipari tevékenységre utalnak a régészeti jelenségek. Máshol csupán egy-két, munkaeszköznek stb. meghatározható tárgy szerepel az adott település emlékanyagában. A lelőhelyek sora a következő: (1. ehhez a 14. képet!): a) Bethlenszcntmiklós (Sinmicláuslc"Rástoci": Anghcl, Ghcorghc-Blájan, Mihai: Sápáturilác arheologice de la Sinmicláuslc (com. §ona, judcsfcul Álba), 1974. Apulum, XV. (1977) 292. o. Fig. 6. 6. — b) Bihar/Biharca"Grádina C.A.P. Baraj": Dumitrasbacu, Scvcr: Dcscoperiri arheologicc din sec. V—

VI. c.n. de la Biharea. Ziridava, X. (1978) 98. o. 14. a; Dumitrasbacu, Scvcr: O locuinsfcá-atclicr de lucrat piepteni (sec. VI. e.n.) descoperitá la Biharea. Crisia, XII. (1982) 111. o. Fig. 3. és 112. o. Fig. 4.; Dumitrasbacu, Scvcr: Un atelicr de lucrat piepteniá descoperitá la Biharea. Crisia, XV. (1985) 73. o. Pl. V., 75. o. Pl. VII., 76. o. Pl. VIII., 77. o. Pl. IX., 78. o. Pl. X., 79. Pl. XI., 80. o. Pl. XII., 8I.o. Pl. XIII., 82. o. Pl. XIV. és 83. o. Pl. XV.; c. Kengyel-"Kengyclpart I": Cseh János: Egy csontmegmunkáló műhely a Gepida Királyság korából (Kora középkori kézművesmesterség nyomai). Új Néplap, III. évfolyam 49. szám (Szolnok, 1992. február 27.) 12. o. fölső rajz 6—10; Cseh János: Kengyel-Baghymajor-Kcngyclpart I. (Képes beszámoló az 1991. évi régészeti föltárásról). Múzeumi Levelek, 71—72. (1993) 26. o. 10. kép; — d) Kengyel-"Kcngyclpart II": jelen dolgozat 9. kép 1—9 és 10. kép 1; — e) Malomfalva/Moresbati-"Podeiu": Horcdt, K.—Prodan, D.—Popescu, D.: saaanticrul arheologic Moresbati. Studii sbai cercetári de istoric veche, V. (1954) 203. o. Fig. 2. 5; Horcdt, Kürt: Moresbati. Grabungen in einer vor- und frühgeschichtlichcn Siedlung in Siebenbürgcn. Bukarest, 1979.105. o. Abb. 48. 6 és 111. o. Abb. 54. 13;—-f) Tiszafüred-"Morotvapart": Cseh János: Gepida csontmegmunkáló műhely és szövőház Tiszafüreden. Múzeumi Levelek, 53—54. (1986) 15. o. 4. kép 1—6; Cseh János: A kora népvándorlás kori (gepida) telep. Régészeti ásatások Tiszafürcd-Morotvaparton. Szolnok Megyei Múzeumi Adattár, 32. (1991) 208. o. II. tábla 3—4 és 6, 214. o. VIII. tábla 14—15. Egy megjelenés alatt álló dolgozatban közlésre kerülő szarvasagancs Kengycl-Baghyhomokról: Cseh János: Lakóház egy Közép-Tisza vidéki V—

VI. századi településről) Kcngycl-Baghy-homok, V. szelvény, E objektum). Múzeumi Levelek, 73—74. (1994) 44. o. 9. kép 4. Moldva késő római kori — nyugati gót, Marosszcntanna-Cscrnyahov kultsfara — csont-, ül. agancsföldolgozó műhelyeire (Birlad, Fcdc§bati) 1. Palade, Vasile: Ateliere pentru lucrat piepteni din os din secolul al IV-lca e.n. de la Birlad-Valca Seacá. Arhcologia Moldovci, IV. (1966) 261—277. o.; Palade, V.: Un nou centru de prelocrare a cornului de cerb ín secolul al IV-lea e.n. la Fcdcsbati, com. Sulctca (jud. Vaslui). Carpica, IV. (1971) 207—214. o.; Palade, Vasile: Centrul mcsbatcsbaugárcsc de prelucrarc a cornului de cerb de la Birlad-Valea Scacá, datínd din secolul al IV-lea c.n. Studii sbai Comunicári de Istorie a Civilizasfcici Populare din Románia, 1. (Sibiu, 1981) 179—215. o.; Palade, Vasile: Ccrcctárile arheologicc din anul 1981 ín asbaezarea de la Birlad-Valca Seacá. Memória Antiquitatis, IX—XI. (1985) 185—204. o. A Kárpátok délkeleti térségében: Diaconu, Ghcorghc-Tzony, Magda— Constantincscu, Marius—Drámbocianu, Vasile: L'cnsemble archéologiquc de Pictroasele. Dacia, XXI. (1977) 199—220. o. 4—5. századi cmlékanyagok provinciális római lelőhelyeken: Salamon Ágnes: Csontmühcly Intcrcisában. Archaeologiai Értesítő, 103. (1976) 207—215. o.; Bjelajac, Ljiljiana— Ivanisvic, Vujadin: Les témoignagcs archéologiques des Grandcs Invasions a Singidunum. Starinar, XLII. (1993) 123—139. o. Kcngyclpart II szemcsés keramikája egyenes, közvetlen folytatása a hun kori Kcngyclpart III homokkal-kaviccsal soványított agyagkészíményeinek, fazekainak, ami elég szoros etnikai kapcsolatra látszik utalni. Ehhez 1. Cseh János: Kora népvándorlás kori tclcplclctck Kengyel határában (Adalék a IV—

V. századi gepidák Közép-Tisza vidéki régészetéhez és történetéhez). Zounuk, 7. (1992. 18. o. 6. kép 8—15 és 20. o. 7. kép 1—3 50