Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szathmáry István: Egy temetés képei

A határon túlról érkezettek egy csoportja A liberális Spiegelt csak egy kis cikk erejéig érdekelte az ügy, ezzel szemben a The Times részletes helyszíni tudósítást ad az eseményről. Azt írja, hogy a főleg idősebbek részvételével megtartott temetésen, melyen becslése szerint kb. 50 000-en vettek részt, nacionalista propagandával púpozott standokon Nagy-Magyarország térképeit, a Horthy házaspár fényképeit árulták. A nyugati hírügynökségek általában megemlítik az egyes kormánytagok magánemberként való jelenlétét a temetésen. Többen kiemelik Antall József miniszterelnök Horthyt méltató szavait, a francia La Croix pedig ahhoz az eseményhez hasonlítja a szertartást, mint amikor Mitterrand elnök koszorút küldött Pétain marsall sírjára. A Die Welt szerint a kormányzó előtti tisztelgés fejbiccentés jobbra. A Dpa emeli ki, hogy az unoka, ifj. Horthy István beszédében arra buzdította a politikusokat, hogy ne a múltba nézzenek, hanem együtt munkálkodjanak a jövőért. A Jüdische Jeruzsálem Makkabi arra hívja fel a figyelmet, hogy „a kormány a Horthy-kultusszal tereli el a figyelmet a bajokról", Kari Pfeifer aláírással jelzett cikkéből visszaköszön mindaz a balítélet, melyek negyven esztendőn keresztül kísérte a kormányzó nevét és személyét Magyarországon. A temetés A sajtópolémia közepette egyre változtak az előzetes becslések a szertartás várható résztvevőinek számát illetően. A növekvő érdeklődés már régen túlhaladottá tette a család és a szervezők által várt néhány száz fős létszámot, de a végleges adatról megoszlottak a vélemények. A lapok egy része 50 000 emberről írt, mások szerint a levegőből történő számlálás adataira hivatkozva nyolcvanezren gyűltek össze ezen a napon, hogy leróják kegyeletüket Magyarország kormányzója előtt, többen, mint amennyire bárki is számított. A közönség soraiban minden korosztály képviseltette magát, messze nem csak azok voltak jelen, akiknek életébe így vagy úgy beleszólt az a kor, melynek az elhunyt államférfi szereplője volt. A hazaiakon kívül a határon túli magyarok sokasága is felismerhető volt a megjelentek között — sokan népviseletben érkeztek —, és számos olyan szervezet sorakozott föl testületileg a kripta körül, amely a háború előtti országban valamilyen szerepet vitt, illetve a rendszerváltással újra megjelent a közéletben. A Vitézi rend egy tömbben foglalt helyet, ugyanúgy a Johanniták vagy a Máltaiak, különböző egyenruhák széles változatossága színesítette a civil ruhák sokaságát. Nem figyelt fel senki jelentősége szerint arra a két díszruhás brit haditengerészre, akik hosszú ideig megfigyelhetőek voltak a tömegben. Az egykori ellenfél kései tisztelgése volt ez a neves admirálisnak. A szertartáson a kormány ugyan hivatalosan nem képviseltette magát, de magánemberként számos tagja megjelent: Balsai István, Boross Péter, Für Lajos, Kádár Béla, Kis Gyula, Nagy Ferenc József, Surján László, Szabó Tamás, míg Antall Józsefet családtagjai képviselték. Az előzetes terv (3. sz. melléklet)

16 a gyakorlatban természetesen több, de nem lényegi módosuláson ment át, melyek közül a legjelentősebb a végtisztességen szolgáló református lelkész személyét illetően történt. Mivel a kormányzó és fia reformátusok voltak, a katolikus jószáshelyi Purgly Magdolnát búcsúztató dr. Seregély István egri érsek mellett itt szolgált a kenderesi református lelkipásztor, Szalay Pál is, habár ez a tervezetben nem szerepelt. Abban a kérdésben, hogy a református egyház milyen szinten képviseltesse magát, sokáig bizonytalanság uralkodott. Csak közvetlenül a temetés előtt alakult ki a végleges álláspont, miszerint nemcsak az egyházkerület püspöke, dr. Kocsis Elemér, hanem a Református Zsinat lelkészi elnöke, dr. Hegedűs Lóránt is szolgál a szertartáson. A temetési szertartás első beszédét Radnóczy Antal, a Vitézi Rend főkapitánya mondta el, minden bizonnyal annak okán, hogy a rendet maga a kormányzó alapította az első világháborúban magukat kitüntető katonák érdemeinek elismerésére. Bárányi Mihály, Kenderes polgármestere a falu hálájának és kegyeletének kifejezéséről szólt kiemelve, hogy Kenderesen a legnagyobb üldöztetések évei sem tudták elhalványítani a kormányzó és a Horthy család emlékezetét. Szavai szerint a kormányzó „Olyan Bárányi Mihály polgármester beszéde 16 DMHA: 3901-04. 465