Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Szathmáry István: Egy temetés képei
"A hálás zsidóságtól"feliratú koszorú mezte. Akkor az erősen baloldali értelmiségi csoportok befolyása alatt levő orgánumok összességében igen kritikusan és negatív hangvétellel szóltak a magyarországi eseményekről. Ennek a szemléletnek a továbbélését megvilágítja az a korábbi eset is, amiről Skultéty Csaba, a Szabad Európa Rádió hírosztályának müncheni munkatársa számolt be. 1957-ben, Horthy Miklós halálhírét csak az első adásban tudták a fontos eseményeknek kijáró első helyen bemondani, utána William Griffithnek, a politikai osztály amerikai vezetőjének utasítására már csak a legkevésbé figyelmet keltő helyen, a hírek közepe táján hangozhatott el a közlemény. Ezt a magyar szerkesztők végül úgy hidalták át, hogy a bejelentés előtt és után rövid szünetet tartottak, a halálhírt pedig más hangsúllyal mondták be, mint a többi hírt. A külföldi sajtó legnagyobb részének véleménye a hazai, temetést ellenzők álláspontjához állt közel, és közös vonása a megjelent írásoknak, hogy szinte kivétel nélkül nagy hangsúllyal szerepel bennük a zsidókérdés. A The Guardian egyenesen „Az antiszemita főnök rehabilitációja" címmel ír róla. Megjegyzendő, hogy ugyanakkor más hangvételű cikk is napvilágot látott, pontosan az izraeli sajtóban, amely a megfontolt ítéletre és a reális történelemszemléltre inti a zsidóságot a kormányzó személyét illetően. A zsidókérdés ügyéhez — melynek tisztázása valószínűleg az egyik legnehezebb hazai történészi feladat, nem utolsósorban a hozzá tapadó személyes indulatok és indítékok miatt — a temetés kapcsán is tartozik néhány adalék: A kriptában látható, a végtisztesség napján elhelyezett koszorú feliratának „A hálás zsidóságtól" üzenete, vagy a sírt időnként felkereső zsidó származású látogatók kérdése. A The New York Times Horthy Miklóst Hitlerrel kollaboráló államfőként emlegeti, és úgy fogalmaz, az újratemetés szertartás és vizsga is Magyarország számára, A közönség egy része a hősi emlékmű előtt hogy a Horthy-korszak mennyire kötődik a jelenhez. A már említett brit liberális The Guardian a rendszer feudális vonásait emeli ki Magyar miniszterek Hitler szövetségesének újratemetésén címmel, és azt állítja, hogy a jobbközép kormány aktív szerepet játszott az újratemetésben. Ugyanezt írja a The Daily Telegraph. A bécsi lapok szerint a miniszterek jelenléte hivatalos jelleget ad a temetésnek. A mérsékeltebb megállapítások bonyolult és ellentmondásos személyiségnek nevezik a kormányzót. A Herald Tribüné Horthy Miklóst a korabeli Európa egyik legkonzervatívabb és legantidemokratikusabb rezsimjének jelképeként határozza meg. Szól a kormány tagjainak magánemberként való részvételéről a temetésen, és megemlíti azt a budapesti tüntetést, melyet a televíziós közvetítés ellen szerveztek baloldali értelmiségiek. A Frankfurter Allgemeine Zeitung, melyet nehezen jellemezhetnénk a Magyarország két háború közötti története iránti megértéssel, annak megemlítése mellett, hogy a Horthy-unoka beszédében a demokratikus stabilitás megteremtése mellett szólt, kiemeli azt, hogy a temetés a kormánynyilatkozatok ellenére megterheli a magyar politikát. Korábbi számában Nicholas Denton aláírással elsősorban a revízióról és a zsidókérdésről értekezik. Meglepően reális képet ad ezzel szemben a The Financial Times a kormányzó személyéről és koráról Georg Paul Hefty tollából származó cikkében. A Süddeutsche Zeitung az ország megosztottságát említi a temetés kérdésében, kiemelve, hogy a kormányzó személyének megítélése lényeges változáson ment át az utóbbi időben, mivel Antall József miniszterelnök televíziós beszédében becsületes hazafinak nevezte az egykori államfőt. A svájci Tages-Anzeiger a környező államok érzékenységéről értekezik, a francia lapok közül pedig a temetést egyedül megemlítő Liberation Antall József távolmaradását helyesli, mert mint írja, részvétele a románok szemében revíziós üzenet lett volna. Kéri Kálmán vezérezredes 464
