Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Szathmáry István: Egy temetés képei
lakossága örömmel várja haza szülöttét, akinek tisztelete mindig töretlen volt a községben, melyet most már nyíltan is föl mernek vállalni. 3 A tengerészek a hazahozatal kezdeményezésével minden politikai töltés nélkül, az egykori nagynevű tengerész előtt kívántak tisztelegni, mint hivatalos közleményükben deklarálták: „Az egyesület minden politikai irányzattól elhatárolva magát, kezdeményezi Horthy Miklós tengernagy hamvainak hazahozatalát, továbbá annak lebonyolításában tevékenyen részt kíván venni. " 4 (1. sz. melléklet) Dávidházy András, a Magyar Tengerészek Egyesületének szenior kapitánya részletesebb kifejtése szerint az is közrejátszott elhatározásukban, hogy Horthy Miklós tengernagy mint kormányzó segítette elő a magyar Dunatengerhajózás létrehozását. Ezzel visszasegítette Magyarországot a tengeri kereskedelmi forgalomba, melynek jogutódjaként működik ma a magyar tengerhajózás. 5 A tengerészek szándékuk megvalósításában saját anyagi erőforrásaikra kívántak támaszkodni, amihez végül támogatást kaptak az időközben hozzájuk csatlakozott Johannita és a Máltai lovagrendtől is. Az egyetlen protestáns rendként létező Johanniták segítő szándékát az is motiválta, hogy a kormányzó szintén a rend tagjai közé tartozott. A család képviselői is hasonló elveket követve egy teljesen helyi és családi aktus szempontjai szerint, legfeljebb ötven-, százfős részvétellel lezajló végtisztesség elképzelésével ültek le a kezdeti tárgyalásokhoz. A közvélemény reagálása Amint az ügy súlyából fakadóan várható volt, ahogy a kormányzó hazahozatalának szándéka nyilvánosságot kapott, pillanatokon belül össznemzeti és egyúttal a határokon túl nyúló vitatémává vált. Egyik részről újra teret kapA család, az előtérben a magas férfi Horthy István, jobbján a felesége, balján özv. Horthy Istvánné 3 JKK. 1993. augusztus 13. 4 Damjanich János Múzeum Helytörténeti Adattár (továbbiakban DMHA) 3901-04. 460 Lovagrendek tagjai a temetésen tak, illetve fölerősödtek a háborút követően állandóan sulykolt elítélő vélemények, más részről elindult a nagy nyilvánosság előtt is egy igényes, a történelmi tényekből kiinduló polémia a két háború közötti negyedszázad és az annak jelképévé vált egykori államfő megítéléséről. Sokat cikkeztek róla, megszólaltak neves történészek, s korábban a nyilvánosság előtt kevéssé ismert dokumentumok is felszínre kerültek. A közérdeklődés megélénkülésének sajnálatos, de ugyanakkor szinte természetes következményeként egyúttal megjelentek kifejezetten ízléstelen és durva, elfogult megnyilvánulások is, melyek már jóval a temetés előtt elkezdődtek, és utórezgéseik még azt követően is eltartottak egy ideig. Néhány jellemző példa a kínálatból. A temetés napján egy hazai, főleg a fiatalabb, illetve középkorú népességnek szóló lap karikatúrája szerint szemmel láthatóan nép-nemzeti küllemű egyének visznek a vállukon két koporsót. Az egyik a megszokott formát mutatja, a másik ellenben szemmel láthatóan egy ló földi maradványait rejti magában. Közlője, azon túlmenően, hogy nem zavartatta magát a kegyeleti elvárásoktól, nem tudott elszakadni a lovastengerész képtől, melyet még a kommün veresége után Gábor Andor, a Csárdáskirálynő és a Mágnás Miska szövegírója dobott be a köztudatba. Itthonról elmenekülve a Bécsi Magyar Újságban jelentette meg cikkeit, melyekben folyamatos támadásokat intézett Magyarország és annak új rendszere ellen. Ezekben szerepelt a baloldali sajtó egy része által később fölkapott elnevezés, melyet a temetés apropójából előhúztak a feledés mélyéről. A felfokozott, szinte hisztérikus hangulat jele volt az is, hogy a temetés alkalmából kiadott emlékérem körül Gadó György SZDSZ-es képviselő igyekezett vihart kavarni a Parlamentben. Évszázados gyakorlat egy közérdeklődésre számot tartó esemény alkalmából emlékérem verése, s a vitatott darabok is ebbe a sorba tartoztak. Erről Orbán Sándor, az Állami Pénzverő kereskedelmi és marketingvezetője nyilatkozott. A két háború közötti időből fennmaradt, a kormányzót és hitvesét ábrázoló eredeti 5 v. Dávidházy András személyes közlése.