Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Szurmay Ernő: Egy pedagógus portréja a XX. század első feléből
nűleg életben maradt volna szegény. Úgy tudom, semmi hír nincs róla. Ezenkívül a polgármestert személyesen (Szolnokra utaztam), levélben, telefonon kértem, hogy intézkedjék a múzeum és a könyvtár értékesebb részének becsomagolásáról és olyan biztonságosabb helyen való elhelyezéséről, ahol biztonságban lehet. Azt felelte, hogy nekik most komolyabb dolgaik vannak. Magyaráztam neki, hogy emberileg minden lehetőt el kell követni, hogy egy romba dőlt házat fel lehet építeni újra, de egy gyűjteménytárgyat, egy tudományos dokumentumot soha többé nem lehet pótolni. Minden hiábavaló volt. Intézetemnek a tanításban igen nagy szüksége volna a Martin-féle embertani képekre. Szolnokon beszereztük a gimnáziumnak, emlékszel, milyen örömünk volt, mikor a 24 bekeretezett és üvegezett képet elhelyeztük a folyosó falain. Tőled tudom, hogy Névelős a képeket keretüktől megfosztva valahová eltette, de minthogy ott nemigen van szükség a képekre, hajlandó lett volna a szolnoki gimnázium beszerzési árban átadni a debreceni egyetem embertani intézetének. A dolog abbamaradt. Most tudnék annyi pénzt kiszorítani intézetem szegényes átalányából. Adj tanácsot: írjak a mostani igazgatónak, vagy valamelyik aktív tanárnak, vagy Te lennél szíves kezedbe venni a dolgot és megbeszélni az Igazgatóval? A szóbeli tárgyalás alkalmasabb szokott lenni, különben is megnyugtatóbb volna, ha Te intéznéd el. A képek már nem kaphatók a kereskedelemben. Nem tudom, halottad-e, hogy Besse Gyula Debrecenbe kérte beosztását tanári szolgálatra. Már itt laknak, a kollégiumban kaptak ideiglenesen egy szobát. Már voltak nálunk és mi is meglátogattuk őket. Szegények, ők még nálunk is jobban le vannak rongyolódva. Ha bemegy a Rényi-boltba. add át üdvözletemet a családnak. Mancinak légy szíves tolmácsold kézcsókomat. A család Egyetlen utaláson kívül eddigelé nem esett szó Winter András családjáról. Pedig abban, hogy ő hivatását az eddigiekben vázolt magas szinten gyakorolhatta, sokrétű társadalmi munkáit a haza javára zavartalanul végezhette, múlhatatlan érdeme volt a család gondozását, ápolását, háztartását a legnehezebb körülmények között is odaadóan ellátó feleségének, Fenczik Karolina Máriának, akivel Munkácson kötött házasságot az orosz hadifogságból való hazatérte után. Fenczik Kornél, görög katolikus egyházmegyei festőművész és Bedey Mária házasságából 1893. ápr. 18-án született Munkácson 50 , és 1967. febr. 6-án halálozott el Szolnokon. 51 Férjével egy sírhelyen nyugszanak. Házasságukból egy gyermek született: az e tanulmány elkészülését adatokkal, dokumentumok rendelkezésre bocsátásával segítő Winter Endre, a későbbi dr. Bedey Endre. De mindjárt magyarázatra szorul: miért viseli Winter András gyermeke a Bedey vezetéknevet. A névmagyarázat egyszersmind alkalmat ad néhány, eddig csak érintett momentum hátterének megmagyarázására is. Winter Andrásné édesanyja Fenczik Kornélné született Bedey Mária volt, aki 1865. április 10-én született a Máramaros megyei Rónaszéken (ma Costini, Románia). 52 Az ő testvéröccse volt a másfél évvel később, 1866. augusztus 24-én, ugyancsak Rónaszéken született Bedey Sándor Ferenc, aki a Szolnokon 1941. november 29-i, illetve Kolozsvárott 1941. december 8-án kötött szerződéssel örökbe fogadta Winter Endre Gyula Ferencet. A M. Kir. Igazságügyminiszter 1942/861. sz. határozatával hívta fel a szolnoki árvaszéket, hogy az anyakönyvi bejegyzést eszközölje. Winter András gyermeke tehát ettől kezdve a Bedey nevet viseli. Az örökbefogadást elsősorban az motiválta, hogy az ősi Bedey név fennmaradjon! Az örökbefogadó Bedey Régi baráti szeretettel ölel Béla Édes Mancikám, kedves Bandi! Én is köszönöm a jókívánságaitokat. Örömet okozott a Bandi levele. Kedves Földim, sokat gondolok Reád, jól esnék elbeszélgetni együtt. Magunkról nem sokat írhatok. Élünk, dolgozunk, emlékezünk. Szolnokon töltött éveinkre sokat gondolok. Minden elviselhetőbb lenne, ha a lakásunk felét nem vették volna el. Hála a forintnak, híztunk. Én jó sokat híztam, boldogan adnék át Bélának néhány kilót. Olajat keveset használok, s a zsírral főzött étel s szalonna hizlal. Képzeld, a két macskánk még mindig megvan, s ha az öregasszony összeszedi magát s nem vág buta arcot, még mindig szép asszony. Sok szeretettel csókollak benneteket Incid" g rokkant * tisztelgő BitógatiiM és z: & 32 tó át adlio LőlcfeiieUí ,«s mjegíi»tói üuitepgég fojyl le kepten d.& MunÜftSoni íf A hiiiirxJlítómüsjkr ha^iöm gyek és IteMiKlrvak,: f»".Kzs%ji» ncm/Jeá sstövjUtpjgín-ok .!«-.j{vv<íii;i:a^n KijIicVöllséjSe ér' %vJk^ &0 - Afr ükás j?i«eirJiok- Tutrd&í^uiíM;!' t'üijUlcár & Márton. József vczietésévicl. A rwin-irnhíilía -öltőről I kiiMülívSégKt> skaflyten l\$i, Saoüaolc ás Ssínlx>k;s yánorgye roUtánija? wltrtk képviselve tí.e. 0 óraJáíi' a városháza «lő[l íínnepél.VüSteu; fogad-htk s tiszteLéi ükre a (ioníaiygyíírj zenekar n lUíkócai-Miutót jáUszoUa cl. A kötósönqs üdVöriiíiSí'li.' lilán a váröshazia iia&vkTméJ.wn folyt le a. tffisZ" gyítiús, ámenen, Lakcsz Mjvhály hielyi elnök láJBiMmlíJíte a vKaildJcg hajtsárísakaí, íwúl>bá Tonka&zcr jJntjffa-meBt<a* ti. iiK'jjl> ! i7-<>'lí. és N'finics Jásfaítf ex-' «*K«,'város^ítfanttawk, aki "kiáUői ' sz«jw<-g'í'b tujpvhvil K2J6 : l<> . 5*s'/ jtfotnlKwiijíoíia l(j a 'frjcsiÍKáryűS''.'í|()t-' kanták étNÍcimib erényiéit. & a?, tagra ;l;|kUúkkAi'.l<ií:l k'i'írt^; hogy* ü$vps~bajoa Hb^Kbáu ssáv'w] MekkáT támlássá !c « roidfiaiínkfíí' :i ' fronUuXíisufcAÍ • és'ltóí^iaílowCBtkaí. A froiuh%C(is kültfcíliscg vcijctőjc iMCteghTijsgu- iéikfcs íitméílifa.) válaszolt! .kit'triel.vc, "hogy. rojUy bftUí.rUii<in Si-A'1-oi.eHsci fogaöjiák az 'toyaorstiigh'M vjteaitórl 3.s\jiíuisakal'.és tbaj- • lárSuökv[> instjd 1 átnyújtotta a S&övet23. kép. Kárpáti Híradó, 1938. november 25. 50 51 Kivonat a munkácsi görög katolikus egyház keresztelési anyakönyvéből, 1939. XI. 9. Kivonat a szolnoki halálozási anyakönyvből, 1991. szept. 26 52 Kivonat a rónaszéki róm. kat. egyház keresztelési anyakönyvéből, 1929. febr. 11. 454
