Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szurmay Ernő: Egy pedagógus portréja a XX. század első feléből

gyelőképességének is tanúbizonysága. „ Vásár. Ritka alkalom egy szegény magyar középiskolai tanárnak sokirányú tanulmányozásra... felfogadtunk egy konvojt és elmentünk megnézni a vásárt. Vegyes néprajzi bemutató: a vásáron osztjákok, szamojédek, zűrjének, komik, votjákok és baskírok, kirgizek, tatárok. Már sok helyen kevert ez a sok ősi nép egymással, az orosszal különösen, mert a száműzötteket sokszor közöttük telepítették le. Pl. egész lengyel falvak is vannak telepítve. Az egyik szánt rénszarvas húzta, a másikat ló, de van kutyás fogat is. Mindegyik elhozta a maga áruját: medvebőrt, farkas-, róka-, coboly-, menyét-, hermelin- stb. gereznát — repülőmókus bőrt vettem én is —> egy prémet kitömve haza is hoztam (látható a gimnázium szertárában), vagy sarki nyúl fehéres prémjét. Rengeteg nyúzott nyulat árultak, meg hófajdot, halat füstölve és nyersen, s mindent természetesen csonttá fagyva... Mindegyik férfi lehetőleg a családját is elhozta. Az asszony teát főz nyírfakéreg edényben, melynek vizét úgy hozzák forrásba, hogy parázsban áttüzesedett követ tesznek bele." Hosszan lehetne sorolni a példákat, de talán ennyi is elég annak igazolására, hogy Winter András a hadifogság hosszú esztendei alatt is megmaradt tanárnak. Arról már csak említést tudok tenni, hogy tanult és szerzett ismereteit kiselőadások formájában fogolytársainak is előadta — közérthető fogalmazással még a legénységi táborokban is. Minderről a napló hü képet ad. A példák további sorolása helyett — hiszen ez úgysem pótolhatja a napló teljes szövegének elolvasását, amely egyébként minden érdeklődőnek ajánlható — néhány mondattal annak irodalmi értékét érdemes kiemelni. A napló elolvasása ugyanis bárkit meggyőzhet arról, hogy ez az alapvetően a termé** :

' j l &#£&• , ?»-<e^-'-*<9. kép. Emlékek a hadifogságból és a HONSZ-zászló átadásáról 22 Értesítő 1916/17.: Iskolánk és a háború — Az intézeti tanárság. 13. szettudományok művelésére szakosodott tanárember szépírói vonásokkal is rendelkezett. A naplóban rögzített események hitelét, valóságábrázolását nem elemezve most csak azokra a stílusjegyekre hívom fel a figyelmet, amelyek a fenti megállapítást igazolják. Ezek közül is kiemelendőnek tartom a hangulatosságot és a szemléletességet. Winter András kitűnően tudta érzékeltetni a hadifogoly élet hangulatváltozásait. A komor valóságot gyakran a derű képeivel színezte. A feléledő, majd hamvába hulló reménykedéshez mindig megtalálta a megfelelő hangot. Szavai olykor száraz tárgyilagossággal koppannak, máskor a túlzásoktól mindig mentes, de az együttérzést mégis kifejező sorok árulják el írójuk érzelemgazdagságát. A szemléletesség minden tájleírását jellemzi. Különösen szépek a hazafelé hajóval megtett három hónapos út élményeit tükröző képei. A fogság nyűgétől megszabadult ember rácsodálkozása az addig nem látott tenger szépségeire, az egyhetes vietnami tartózkodás tapasztalatai egyaránt érzékletes képekben tárulnak az olvasó elé. A naplónak „Hazautazásunk a hadifogságból" címet viselő utolsó része önálló tanulmányként is megállná a helyét. Az egész anyagnak mintegy negyedét kitevő, rajzokkal, vázlatokkal színesített útleírás már nyugodtabb körülmények között született. Minden bizonnyal a szerzőnek volt már itthon lehetősége az anyag „átfésülésére", kiegészítésére. (Erre egyébként a bevezető sorokban maga is utal.) Csak sajnálni lehet, hogy a maga idejében (hadifogoly naplójának másolatát lírai hangú bevezetőjében 1930. július 20-án ajánlotta fiainak) nem jelent meg nyomtatásban. Sem a Verseghy Kör, sem iskolája, sem a korabeli szolnoki újságok nem figyeltek fel rá. Természetesen nem tudható ma már, próbálkozott-e egyáltalán a szerző a kiadó keresésével. Winter András hadifogsága alatt is tartotta a kapcsolatot a szolnoki gimnázium tanári karával. A közös értesítők a háborús években mindig megemlékeztek a tantestület hadba vonult tagjairól, köztük róla is. 0 pedig — amikor lehetett — levélben, tábori lapon adott hírt magáról. Az 1916/17. évi értesítőben ennek nyomát is találjuk: „1916 július havában az orosz harctéren hadifogságba került (t. i. Winter András), Tobolszkból gyakran felkeres bennünket soraival. "

22 Szerencsés hazatérését is örömmel nyugtázta az Értesítő, bár a ,jó egészségben" kitétel nem egészen fedi a valóságot, hiszen hat és fél évi katonáskodás, fogság, kétszeri sebesülés nyomai (skorbut stb.) végigkísérték hátralevő éveit. Egészségi állapotától függetlenül nagy kedvvel fogott hozzá végre tanári munkájához. A szorosan vett oktatónevelő munka mellett ismét ellátta a természetrajzi és vegytani szertár gondozását, amely az adott viszonyok között sokkal inkább kiegészítést, újra feltöltést, rendezést jelentett. Mert hiszen a proletárdiktatúra, a román megszállás a gimnáziumot az épület elhagyására kényszerítette, s a gazdátlanná váló szertárak alaposan megsínylették ezt az időszakot. Dr. Balogh Béla mellett Winter András oroszlánrészt vállalt az általuk szorgalmazott és 446