Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szurmay Ernő: Egy pedagógus portréja a XX. század első feléből

tották a szerelvényt, többükön a kétségbeesés lett úrrá, vagy a biztos pusztulásba vezető szökést választották. 0, bár döbbenten vette tudomásul a szomorú tényt, belenyugodott a változtathatatlanba, és igyekezett a maga számára megfelelő túlélési stratégiát kidolgozni. Ennek lényege a holt időt is élővé tenni: munkával, renddel, a környezet megfigyelésével, a ritkán adódó apró örömök kihasználásával — lett légyen az egy enyhülést adó tisztálkodás, egy jó tál étel vagy egy, a kietlen homokon nőtt szép szellőrózsa megtalálása. Tudatosan tartózkodott a szélsőségektől. Egy „Sic transit glória mundi"-val rögzíti az orosz cári család szörnyű pusztulásának hírét. Részvéttel, de különösebb kommentár nélkül hallgatja meg a szemtanúk beszámolóját a legyengülten elfogott vörös gárdisták kivégzéséről. Ugyanígy jegyzi fel Ferenc József halálát, illetve IV. Károly trónra lépését, s az utóbbi trónfosztását. Ezt a magatartását tükrözte a Tábori Újság szerkesztőségében végzett munkája is. „Sokszor több számban elosztva, adagolva közölte inkább az újságunk a híreket, így aztán nem érte olyan fej beütés szerűen a társakat (pl. a frontunk összeomlásáról, a forradalomról, hazánk feldarabolásáról, az ostromról, a megszállásról, kifosztattatásunkról szóló hír), az idegileg is felzaklatott hadifoglyot" — írja naplójában.

19 Alkalmazkodott a körülményekhez, de a gerincét nem hajlította meg! Amikor sokan engedtek az utódállamokból érkező cseh, szerb, román agitátorok csábításának, s a korábbi hazatérés reményében közéjük valónak vallották magukat, ő nem tette. Pedig tehette volna iskolai tanulmányainak székhelyére, Késmárkra vagy karánsebesi tanárkodására, esetleg Arad környékén lakó rokonságára hivatkozva! Nyilván ezek a tulajdonságok is szerepet játszottak abban, hogy a hadifogolytábor összlakosságának egyetértésével beválasztották abba a különbizottságba, amely a fogolytársak hazautazási sorrendjét volt hivatva megállapítani. Jogosan írja tehát: „Ebbe (t.i. az említett bizottságba) engem is megválasztottak, büszke is vagyok és leszek erre a bizalomra mindig. "

20 Az a rendszeretet és pontosság, amelyet tanári pályáján tanítványaitól is megkövetelt, olyan apró dolgokon kezdve, mint a különböző árucikkek, élelmiszerek, ételek, vendéglői áraknak, a gyalog, vonaton, hajón megtett utak hosszának feljegyzése, egészen személyes iratainak, a különböző dokumentumoknak megőrzéséig kimondatlanul mindig és mindenben megnyilvánult! Találékonysága, munkaszeretete is sokszor átsegítette a nehézségeken, és tette elviselhetővé azokat, így lett belőle bőrdíszműkészítő, rakodómunkás, szíjgyártó 8. kép. — mikor mire volt szükség. Amikor mások tiszttársai közül a lélekölő tétlenségbe vagy az értelmetlen körbekörbe sétálásba menekültek, mivel a szolgálati szabályzat tiszteknek tiltotta a fizikai munkát, ő a legfeketébb, „tanulatlannak való" munkát is vállalta — s a farkasordító hidegben is cipelte a vasútállomáson a vastraverzeket, ládákat, élelmiszereket, fegyvereket rakodott a menekülő fehérgárdisták autóira. Az így keresett pénz jól jött tartaléknak a hazatérés hónapjaira, a kapott vagy szerzett élelmiszer pedig a túlélést biztosította, s még bajtársainak is tudott juttatni belőle. A fogság utolsó éveiben elsajátított kézügyességét már itthon, a gimnázium cserkészeinek asztalos és könyvkötő munkájának segítésében is hasznosította. Természettudományos és etnográfiai érdeklődésének számos tanújele található naplójában. Fogságba esésétől kezdve feljegyezte a hosszú, kényszerű utazás alatt tapasztalt látnivalókat. A tobolszki táborba vivő hajóútról írja pl.: „Elindulás után a vidéket szemléljük: az egyik part menedékes, a másik, a nyugati part kimosottan meredek a legtöbb helyen... A part mentén sok helyen erdő, pagony, nyír, bükk, tölgy s fűzfa látható, a síkságon pedig sok nyírfaliget. "

21 Megörökítette az északi fény csodálatos látványát, érzékletes szavakkal írta le a szibériai téli vihar, a burán pusztító erejét. A megtett út egyes állomásainak pontos földrajzi leírását adja. Beleértve nemcsak a nevezetességeket, hanem a botanikai, zoológiai vagy bányászati sajátosságokat is. A Bajkál-tó leírása földrajzkönyvben is megállná a helyét. A tobolszki lágerben 1915 decemberétől 1917 szeptemberéig grafikonon ábrázolta a napi hőmérsékleti ingadozásokat. Egy kirgiz jurtában tett látogatás során pl. a kirgizek szokásait, életmódját, ruházatát is tudósi pontossággal rögzítette. „A jurta kb. 9 lépésnyi átmérőjű (6,65 m) körsátor, félgömbszerű boltozat, favázra kikészített lóbőröket és nemezszőnyegeket raktak vegyesen, melyek szalagszerű speciális hevederekkel vannak ősi szabály szerint lekötözve. A sátorbejárat kb. 80X150 cm favázas bőrajtó. Ablak nincs. A jurta fala körül a föld kissé fel van hányva, főleg kívül, hogy a víz be ne folyhasson. A jurta belseje meglepett gazdagságával, tisztaságával, rendjével." Ugyanezt tette mandzsúriai „táborozásuk" idején a kínai lakosság újévi ünnepének megrajzolásával. „Az utcák, kapuk tele vannak lefele menő függőleges sorokkal, újévi gratulációkat kifejező, teleírt papír- és vászonplakátokkal, lampiónokkal... A felvonulásokban főleg maskarások vesznek részt, ki a maga lábán, ki magas falábon. Lovat vagy sárkányt ábrázoló kétemeletes alakzatok láthatók, és lobogók jelképekkel díszítve." Egy vásár leírása kitűnő megfiA tanár úr. P. Schwabach rajza. Volhynia, 1916 19 Szabói. 1992. 80. p. 20 Szabói. 1992. 89. p. 21 Szabói., 1992. 32. p. 445