Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Szurmay Ernő: Egy pedagógus portréja a XX. század első feléből
Ü&t • /<tJl.<^ 6. kép. Kinevezés rendes tanárrá a szolnoki főgimnáziumba, 1912 azon, hogy a gimnázium telkén botanikus kert létesüljön. Törekvése már 1913-ban eredménnyel járt. A VKM engedélyezte az épületet övező kertek körülkerítését, s így lehetővé vált a botanikus kert kialakítása, amelynek betelepítésén, gondozásán tanítványaival együtt évek hosszú során át munkálkodott. 15 Erről pl. a gimnázium 1922/23. évi közös értesítőjében a következőket olvashatjuk: „...Az iskolai munkán kívül fontosnak tartottuk, hogy szabadidejükben (t.i. a tanulókéban) az életrevalóság fejlesztésére önállóságukat is fokozzuk. A természetrajzot tanuló növendékek tanáruk vezetésével csoportokra osztva maguk művelték meg az intézettel kapcsolatos kis botanikus kertet. A botanikus kert az iskola egyik büszkesége volt és maradt egészen 1944-ig. Az évkönyvek minden évben megemlékeznek róla! Nem érdektelen tehát, ha egy húsz kép. Winter András katonatársával, Kovács Ernővel, Prága, 1915 évvel későbbi évkönyvből idézzük a következő sorokat: „... a keleti oldalon lévő botanikus kertet teljesen rendbe hoztuk Új ágyásokat készítettünk, seregnyi új növényt, köztük sok évelő növényt ültettünk és új sziklakertet alakítottunk A fákat megritkítottuk, hogy naposabbá tegyük a kertet. Az egyes fákat, bokrokat és növényeket új névtáblákkal láttuk el. Ismét törekedtünk arra, hogy ... diákjaink is dolgozzanak tanulmányi kertjük használhatóvá, széppé tételén. így is történt. Winter András r. tanár vezetésével és szakszerű irányításával az V. és VI. osztályok tanulói nagy kedvvel és szorgalommal igyekeztek, hogy fáradozásaikat siker koronázza... " 17 Ezt az egyenletesen és fokozatosan felfelé ívelő tanári pályát szakította félbe az első világháború kitörése, amelynek híre Bécsben érte utol Winter Andrást, ahová éppen tanulmányi kirándulásra vitte tanítványait. E hosszabb — általában 8-10 napos — a tanévzárást követő tanulmányi kirándulások tervezője, szervezője és vezető tanára egykét kolléga segítő részvételével szintén ő volt. így került sor még Szolnokra helyezésének első évében egy erdélyi, majd az 1912/13-as tanév végén egy felvidéki útra. Ez utóbbiról a Közös Értesítőben színes szavakkal részletesen be is számolt. 18 A Szabó István szerkesztésében megjelent, s már többször hivatkozott Valahol Oroszországban c. könyv bevezetője, gazdag és minden részletre gondosan kitérő jegyzetanyaga, s természetesen a még 1930-ban a szerző által kiadásra előkészített hadifogolynapló pontosan rögzíti Winter András katonáskodásának és hadifogságának korabeli jegyzetein alapuló történetét. Ennek az 1914 nyarától 1920 karácsonyáig terjedő közel hat és fél esztendőnek fölösleges és a legjobb szándék mellett is hiteltelenné sikeredő ismétlését elkerülendő itt csupán a naplónak néhány olyan sajátosságára utalok, amelyek Winter András személyiségének, a hadifogság sokszor embertelenül nehéz idején is megőrzött emberségéről, a szaktárgyait szerető és magas fokon művelő, olthatatlan tudásvágyát folyamatosan, a külső körülményektől függetlenül kielégíteni törekvő érdeklődéséről tanúskodnak. Az adott viszonyok között egyéniségének egyik legfontosabb, talán életmegőrző vonásának is mondhatnók azt, hogy mindvégig kitartott a horatiusi Servare mentem rebus in arduis (Megőrizni a lelket a nehéz körülmények között is) elve mellett. Fogolytársai közül sokan depressziósokká váltak, legyengült idegzettel könnyebben estek járványok vagy a kegyetlenkedő őrzők áldozataivá. Amint a hazatérés reményében keletről nyugatra átlépték Európa és Ázsia határát, s utána visszafordí15 Uo. 54. p. 16 A szolnoki m. kir. állami főgimnázium értesítője az 1922/23. iskolai évről. 3. p. (A továbbiakban: Értesítő) 17 A Verseghy Ferenc Gimnázium Évkönyve, 1942/43. 23—24. p. (A továbbiakban: Évkönyv) 18 Értesítő 1912/13.: Erdélyi utunk. 3-16. p.; Értesítő az 1913/14. iskolai évről, 26—27. p. 444
