Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

összes megyei lapokat járatni fogjuk a közkönyvtár olvasótermébe. Más vidékek a következő újságokkal szerepelnek a könyvtárban: „Nagyvárad", „Tiszántúl" (Nagyvárad), „ Eger ", „ Egri Híradó ". A budapesti napilapokra nem helyezünk olyan súlyt, mint szűkebb hazánk hírlapjaira, de azért teljes évfolyamokat elfogadunk. A könyvtárban csak a „Budapesti Hírlap "-nak és a „ Magyarság "-nak van meg néhány évfolyama, de ezek is egy-két hiányzó számmal kiegészítésre szorulnak. Különösen érdekes olvasgatnivalót nyújtanak a régi hírlapok. Könyvtárunkban legrégibb a „ Vereingte Ofner Pester Zeitung" 1831. évfolyama (teljes) és a „Március Tizenötödike" 1848. évfolyama (csaknem teljes). Csak egy szám van meg a „Jelenkorpolitikai tekintetben" c. lapból (1839). A „Politikai újdonságok" 1855—1865. teljes évfolyamainak lapozgatásába az ember könnyen belefeledkezik. Igen hiányos a „Hon" 1876. évfolyama. Hírlapgyüj reményünk egyik legértékesebb lapja a „Közlöny", hivatalos lap 1848. csaknem teljes évfolyama (HILDhagyaték). Az akkori kormányrendeletek és kinevezések olvasgatása megdöbbentően eleven képet nyújt a szabadságharc koráról. Egyes példányok vannak meg idegen nyelvű és amerikai magyar hírlapokból. Különféle témákban gyűjtik a különböző hírlapokban megjelent Szolnokról vagy szolnoki vonatkozású számokat és cikkeket. A „Magyarország és Külföld" 1901. évi nov. száma ismerteti Jász-Nagykun-Szolnok megyét és közli a megye akkori vezetőinek arcképét. Szolnokról van szó a „Városkultúra", az „Új Nemzedék", a „8 órai Újság" és több más lap egyes számaiban. A „Jászvidék" 1934. május 13. száma követeli, hogy a HILD- gyűjtemény jászsági vonatkozású anyagát Jászberénybe nagy áldozatok árán is szerezze meg. Itt árulom el a könyvtári munka egyik sok időfecsérléssel járó mozzanatát: a vidéki lapok példányainak rendezését megnehezíti az évfolyamok és példányszámok gyakran előforduló hibás számozása és keltezése (különösen a római számokkal van baj). Reméljük, hogy az érdeklődők sok kellemes órát fognak eltölteni a könyvtár olvasótermében a hírlapok olvasásával és tanulmányozásával." (Szolnoki Újság, IX. évf. 98. sz., 1934. augusztus 26. (vasárnap), 3. p.) Augusztus 28. „TÖRTÉNELEMTUDÓSOK SZOLNOKON A JÁNOSHIDAI LELETEK A KULTÚRTÖRTÉNELEM FORDULÓPONTJÁT JELENTIK F. hó 24-én Szolnokra érkezett gróf Zichy István és dr. Márton Lajos múzeumi igazgató a Nemzeti Múzeum megbízásából, hogy a jánoshidai ásatásokat és leleteket felülvizsgálják. Ismeretes ugyanis már a közönség előtt, hogy Jánoshidán egy körülbelül 3000 éves lelőhelyet tártak fel és ma is kb. 20 emberrel dolgozik az ásatásoknál Fettich Nándor professzor, az európai hírű régész. Eddig nem volna semmi különösebb az ásatásokban, hiszen Szolnok környékén bárhol leásnak egy bizonyos mélységig, már megtalálják az őskultúrák nyomát, azonban a jánoshidai leletek hivatva vannak arra, hogy az egész kultúrtörténetet új alaptételek elé állítsák. Ugyanis a kultúrtörténelem mai felfogása szerint a zene, — respektíve a tagolt, művészi vonalvezetésű muzsika, — az új-kor kultúrájához tartozik. Illetve az eddigi megállapítások szerint a történelmi időszak ajándékozta meg az egyetemes kultúrát a zene művészetével. A jánoshidai leletek erre a dogmára alaposan rácáfolnak. Jánoshidán tudniillik a többezeréves leletek között találtak egy darucsontból készült furulyát, amelynek igen komplikált zenéjű hangskálája van és a hangszabályozó nyílások elhelyezése olyan, hogy az azokból kicsalt hangok csak egy magasabb fejlettségű zene keretében helyezhetők el. Ez a furulya eklatáns bizonyítéka annak, hogy a történelem előtti időkben élő ősemberek is foglalkoztak zenével és pedig nem az eddigi megállapítások szerint egyszerű, hang összetétel nélküli, ős zenével, hanem a jánoshidai ősemberek már egy fejlett zenei kultúrát mondhattak magukénak és akkordrendszerbe foglalt muzsikával szórakoztak. Az előkelő tudósok Szolnokon Borbély György főispán vendégei voltak, majd Losonczy István tiszaderzsi földbirtokoshoz utaztak, aki egyike a legképzettebb régészeknek és mint műkedvelő történettudós, rendkívül értékes megállapításokkal szolgált a Nemzeti Múzeum kiküldötteinek. A tudósok f. hó 25-én tekintették meg a jánoshidai ásatásokat." (Szolnoki Újság, IX. évf. 99. sz., 1934. augusztus 28. (kedd), 1. p.) Szeptember 23. „REMEK NÉPVÁNDORLÁSKORI ÖTVÖSMUNKÁK, FEGYVEREK, CSONTFARAGÁSOK KERÜLNEK ELŐ A JÁNOSHIDAI SÍRMEZŐKBŐL. GRÓF ZICHY ISTVÁN, A MAGYAR TÖRTÉNETI MÚZEUM FŐIGAZGATÓJA ÉS MAGYARY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR, NY. ÁLLAMTITKÁR MEGTEKINTETTÉK A SÍRMEZŐK FELTÁRÁSÁT Többízben beszámoltunk azokról a régészeti ásatásokról, amelyek Jánoshida határában több, mint 2 esztendő óta nagyjelentőségű leleteket hoztak napvilágra. Gróf Zichy István, a Magyar Történeti Múzeum főigazgatója és Márton Lajos, a Régészeti osztály igazgatója nemrégiben megtekintették az ásatási munkálatokat. Különös érdekességgel szolgált, hogy az ő jelenlétükben fejezték be a Tótkérpusztai I. sírmező feltárását, amely több más, értékes lelet között a máris világhírű s eddig egyedülálló, darucsontból készült kettős avar fuvolát adta s amelynek ismertetése a Bartha Dénes n. múz. őr, zeneakadémiai tanár tollából a közeinapokban jelenik meg, mint az Archeológia Hungarica legújabb kötete. Ugyanazon a napon kezdődött meg a Zagyva túlsó oldalán, Jánoshida-Alattyán felőli részén egy másik sírmező feltárása, amely eddig nem is sejtett eredményeket hozott. Az I. sírmező leletei a tiszta „avar" kultúra emlékeit mutatják, míg a most feltárásra kerülő sírmező leleteiben egymás mellett, sőt egyazon sírban összekeveredve talál427