Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

ják az egymástól időben távolálló, úgynevezett „vandál" és „avar" kultúra nyomait. Szeptember 19-ére jelezte gróf Zichy István főigazgató és Magyary Zoltán egyet. ny. r. tanár ismételt látogatását a jánoshidai ásatásokhoz. Erre az alkalomra Borbély György főispán és Alexander Imre alispán, Losonczy István ny. h. őrnagy és Madarász Imre vármegyei másodfőjegyző társaságában szintén kiutazott az érdekesnek ígérkező ásatások megtekintésére. Munkatársunk csatlakozott a megyei bizottsághoz, így módjában volt a kutatásokról személyes tapasztalatokat szerezni. A munkálatokhoz a premontrei rend kormányzója, Kőműves Kolos is ellátogatott ez alkalomra. A mostani ásatások a jánoshidai premontrei tanítórend birtokának mintegy másfél holdnyi részén folynak. A sírok feltárását Fettich Nándor egyetemi tanár n. múz. őr, a népvándorlás korának Európa-szerte egyik legelső szakértője, László Gyula tanár, a Nemzeti Múzeum gyakornoka segédletével irányítja és eddig 223 sírt tárt fel. Északról dél felé futó 70 cm széles és mély kutató árkokat ásnak és ahol a kiásott fekete földben sárgás agyagréteg jelentkezik, ott folytatják az elővigyázatos körülásást és eddig minden alkalommal épségben tárták fel az ezerévesnél idősebb sírokat. A magas vendégek érkezésére a 223, 224, és 229-es számú sírokat készítették elő és jelenlétükben távolították el a begyakorlott, elővigyázatos munkáskezek a csontokat takaró, vékony földréteget. Olyan szakértelemmel dolgoznak az ott alkalmazott munkások, mintha sok esztendős előtanulmányokat végeztek volna és munkájukra igen találóan jegyezte meg Magyary Zoltán neje, hogy ezek az emberek lesimogatják elődeik csontjairól a földet. Egyszerre kezdődött a 3 kijelölt sírnak a szakszerű feltárása és hol az egyik, hol s másik 2 méter mély gödörből hangzott fel a munkás hívó szava és egymásután kerültek elő remek csontfaragások, bronz fülbevalók, ezüst, bronz fibulák, ékköves és gazdagon vésett fegyverövdíszek, orsógombok és tűtartók. A sírokból kikerülő, épségben maradt csontokat óvatosan becsomagolják és antropológiai vizsgálatok megejtése céljából Bartucz professzor laboratóriumába küldik. Különös jelentősége ennek a most feltárásra kerülő sírmezőnek az, hogy összekeverve találtak bennük vandál és avar kultúra emlékeit, melyek pedig a régészeti kutatások szerint 2-300 éves időbeli eltérést mutatnak. Ezt a látszólagos ellentétet ezidőszerint Fettich Nándor sem tudja megoldani és a további kutatástól reméli a megoldást. Érdeklődésünkre Fettich Nándor és segédje László tanár úr elmondotta, hogy erre a sírmezőre a véletlen folytán bukkantak, egy használhatatlan gödör betömésekor és a megye, a BESZKART és Jánoshida község anyagi támogatásának köszönhető, hogy hozzáfoghattak annak feltárásához. A szerződtetett munkások környékbeli napszámosok és segédkeznek nekik a gyermekeik. Különösen kitűnt ügyességével a 13 esztendős Kosik János, aki mint örök mozgó, hol a számokat jelző pálcikákat dugja a földbe, hol papírba csomagolva hordozza a földből kikerülő csont, bronz és vastárgyakat, hol pedig simára tisztogatja valamely avar harcos koponyáját. Nagy örömünkre szolgált Zichy István múzeumi főigazgatónak az a kijelentése, melyben a megye nemes áldozatkészségét méltatta és az a megállapítása, hogy nem hiszi, miszerint az országban akadna még egy főispán, aki az archeológiai kutatások terén olyan gazdag tapasztalatokkal dicsekedhetnék, mint a mienk. A jánoshidai kutatások során, a már fentebb említett, világhírűvé lett avar fuvolán kívül, régészeti szempontból legértékesebb lelet volt egy ezüstveretü, borostyánkővel díszített kardmarkolat és ezüstszíj garnitúra. Sajnos a pénzhiány itt is a munka beszüntetésével fenyeget és félős, hogy a nagyjelentőségű, tudományos eredményt ígérő munka teljes befejezése a szükséges összeg híjával elmarad. Tudományos intézeteink igen szűk dotációt élveznek és néha filléreken múlik a szép reményekkel induló munka sikeres befejezése. A megye területén, részint a véletlen, részint tervszerű tudományos kutatás számos lelőhelyet tárt fel, ezeknek egy része, a tiszaderzsi avar sírmező, a rákóczifalvi bronzkori urna-temető és a jánoshidai sírmezők feltárattak, más részük feltárása azonban, megfelelő anyagiak híján, mint pld. a mezőtúri honfoglaláskori temető, az abádszalóki ún. Királyhalom, stb., jobb időkre vár; pedig mindkettő alkalmas arra, hogy az érdeklődést a legnagyobb mértékben felkeltse. A szolnoki „Strázsahalom" adta egyikét a legszebb honfoglaláskori tarsolylemezeknek, Béla király névtelen jegyzőjének krónikája szerint pedig az abádi révnél temetkezett Thonuzóba. Ki tudja, nem az ő sokat keresett sírját rejti e a tetejéről fejedelmi kilátást nyújtó, kétségtelenül emberi kéztől összehordott tumulus, vagy ahogy nevezik „kunhalom". Most is, dacára, hogy az évszázadok talán a felénél is alacsonyabbra zsugorították, 11 templom tornyát látni a tetejéről. A föld mélyében rejlő kincsek feltárása nemcsak a tudományt gazdagítja, de szaporítja nemzeti vagyonunkat is. Múltunk emlékei legnagyobb értékeink közé tartoznak, azoknak feltárása és gyűjteményekben való megőrzése elsőrendű nemzeti feladat volna. Fel kell azért vetnünk a kérdést: nem volna-e helyes és célszerű, ha az ínségmunkákra előirányzott összegek egy bizonyos százalékát tudományos kutatások elősegítésére fordítanák? A kutatásnál a legnagyobb költséget a földmunka teszi ki és így végeredményben a munkanélküli kubikosokon és földmunkásokon volna segítve. Bízunk abban, hogy a vármegye bölcs vezetősége, Alexander Imre alispánnal az élen — ki már eddig is több esetben volt a tudományos kutatás segítségére, — ezúttal sem fog a gondolat megvalósítása elől elzárkózni." (Nemzeti Jövőnk, III. évf. 76. sz., 1934. szeptember 23. (vasárnap), 2. p.) Október 7. „— EZER PENGŐS ADOMÁNY A VÁROSI KÖNYVTÁR ÉS MÚZEUMNAK. A HILD-féle hagyaték megvásárlása alkalmával a HILD-család ellenszolgáltatásul azt kérte a várostól, hogy sírboltot építtessen a város HILD Viktor számára és a temetési költségek megtérítése címén 1.000 pengőt fizessenek a családnak. A sírbolt díszes sírkővel el is készült, az ezerpengős összegről azonban HILD Elza úrnő úgy rendelkezett, hogy azt átengedte a Városi Könyvtár és Múzeum javára. Ez a nemesszívű és bőkezű adomány jelentős anyagi eszközökhöz jut428