Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

leletek a Zagyvagátról, Tószegről, Kengyelről és Felsőszászberekről. Ehhez járulnak még a reálgimnáziumban ideiglenesen elhelyezett tárgyak, melyek közül többet Winter András rg. tanárnak köszönhetünk. A város több képpel járult a múzeum anyagához. Ujabban dr. Elek István főorvos ajándékozott tárgyakat... "

62 S míg e „dualista" egyesület könyvtári részlege a gyűjtőhely első fél esztendejében is jelentős számú (2.860 szerző=3.616 kötet), a muzeális tárgyak 1934. évbeli gyarapodási összdarabszáma igencsak alacsony: mindössze 797 db egyedi tárgy. A klasszikus múzeumi szakbontásban ebből: Régészeti: 1 db urna Rákóczifalvárói (Rész József elemi isk. igazgató ajándéka); 14 db régiség (feltehetően régészeti anyag) Tószegről (Bakai Gyula rt. igazgató ajándéka); 1 db bronzkori női sírcsontváz mellékletekkel Rákóczifalvárói, a Nemzeti Múzeummal együtt végzett ásatásból); Történeti: 226 db bankjegy (Winter András rg. tanár ajándéka); 475 db ércpénz (Winter András ajándéka); 8 db bankjegy (Szulyovszky Tibor rgimn. tanuló ajándéka); 63 db ércpénz (Szulyovszky Tibor rgimn. tanuló ajándéka); 2 db bankjegy (Bodnár Ferenc kir. törvényszéki tanácselnök ajándéka); 1 db ércpénz (Bodnár Ferenc kir. törvényszéki tanácselnök ajándéka); 1 db fegyver (Horváth János m. kir. honv. százados ajándéka); 1 db kép = a szolnoki csata képe (Szolnok város ajándéka); 1 db dokumentum = Dr. Márton Lajos gyászjelentése (Dr. Balogh Béla ajándéka); 1 db dokumentum = Hild Viktor gyászjelentése (Csighyné Hild Elza ajándéka); 1 db német altiszti pisztoly (Horváth János m. kir. honv. százados letétje); Fényképek (darabszám nélkül) 30 Pengő 20 fillér vásárlási értékben a rákóczifalvi ásatásokról; Képzőművészeti: 1 db festmény = Aba-Novák Vilmos: Hajnali indulás a vásárra (a Rotary Club ajándéka).

63 Nem tudjuk számszerűen, hogy a gyűjtőhely vezető BALOGH Béla említett saját régészeti gyűjteménye hány darabos lehetett, az azonban világos, hogy erre a 797 darabos tárgyegyüttesre, amelyből 475 db egynemű, (egy-két vitrinnyi, kis terjedelmű papír és rézpénz), merészség lett volna múzeumot építeni. Szerencsére azonban — miként azt BALOGH Béla már az egyesület alakulási jegyzőkönyvében is rögzítette — a múzeumi gyűjtőhely alapja nemcsak ennyi volt. Ott voltak még „...a magánosak birtokában levő tárgyak, a reálgim62 Jegyzőkönyv, 1934. DMHA: 3900-04. 63 Szolnok Megyei Város Múzeumi Gyűjtőhelye állományának gyarapodása 1934-ben. Melléklet az 1934-cs Jegyzőkönyvhöz. náziumban elhelyezett kis gyűjtemény és remélhetőleg az t értékes HILD féle gyűjtemény is ". Mely utóbbi HILD Vik•t tor 1929-ben bekövetkezett halála után leánya révén hateb zer korona ellentételezés után 1934-ben már ugyancsak az éves gyarapodási listára került: régiséggyűjtemény címszó alá sorolt 397 (=488 db) tételével és 14 tárlóba helyezett 1 értékes és rendezett 1.657 darabos éremgyűjteményével 5 együtt.

64 így ez a kb. kétezer tételes értékes gyarapodás az említettekkel együtt már a múzeumi gyűjtőhely működéi sének első évében lényegében azonos színvonalúra és nagyságrendűre emelkedett a könyvtári részlegével. Sőt tudományos súlya is volt: hiszen a HILD-gyűjteményt megvétele előtt a város az akkori magyar tudományos élet legrangosabbjai: dr. Bátky Zsigmond, a Nemzeti Múzeum helyettes főigazgatója, dr. Márton Lajos, a Nemzeti Múzeum régészeti osztálya igazgatója és dr. Schneller Vilmos, a Vidéki Közgyűjtemények felügyelője szemlézte, véleményezte és javasolta megszerzését. A működési engedélyből az is kiderül, hogy nevezettek bár sokra becsülték az ily módon összeálló múzeumi kollekciót, az új közművelődési intézményt igencsak helyén értékelték. Nem múzeummá fogadták, hanem csak múzeumi gyűjtőhellyé. Ebben a minőségében segítették szaktanácsaikkal a további években is, Balogh Béla teljes működési időszaka alatt. Múzeummá ugyanis fejleszteni kellett volna ezt az indulási alapgyűjteményt. A fejlesztésnek azonban többrendbeli akadálya volt. Mindenek előtt az, hogy akkor, amikor végre a megindulás utáni „éppencsak állapotá"-ból ténylegesen is működő múzeumi intézménnyé válási stádiumába került: a város anyagi tartalékai elapadtak. 1932-ben még üzembe helyezték a város új, modernizált postahivatalát, még 1934-ben is új létesítményeket avattak (a jelentős beruházásnak számító, művészi freskókkal, üvegablakokkal ékített újvárosi kriptatemplomot és a rekordidő alatt kiépített gabonakikötőt a gabonatárházzal); még a város a művésztelepi garden partyk eseményeiről pletykált, a városi zenekar térzenéjét hallgatta és a Tisza-parton Verseghy-szobrot avatott: ezeknek már nem volt igazi fedezete. S jóllehet még gátépítési, alkaloida és papírgyári elképzelésekről, Zagyva-part rendezésről, Tisza-parti építkezési tervekről írtak az újságok: a városi kassza üresen tátongott. A lelkes városfejlesztőt, dr. Tóth Tamás polgármestert és segédcsapatát — a már megvalósult létesítmények bizonysága ellenére — perbe fogták, felfüggesztették, a város ügyeinek ellenőrzésére megyei biztost állítottak, s a belügyminiszter pedig minden újabb városi kölcsön folyósítását ellenezte. Mindez természetesen a városi Könyvtár és Múzeumi Gyűjtőhelyet is alapjaiban érintette. Számára ez azt jelentette, hogy a város nyújtotta addigi 500 pengős támogatás emelésére semmi remény nem maradt. Sőt örülhettek, hogy egyáltalán azt is folyósította a város. Mert még 1936-ban is az áll a dr. Vitéz Válya Gyula kinevezett megyebiztoshoz írott beadványban, hogy 64 Jegyzőkönyv az alakulásról és az 1934-es állomány gyarapodási lista. 401