Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

utóbbiban sokkal gazdagabbak. A társadalmi vagy hygienikus gyűjtemény, szerintem nem a mi feladatunk. Ha nem is kizárólag fővárosi, de legalább nagy városi intézmény, mely ha pénz, nagy summa pénz van rá, az illttő kereskedésekből bármikor beszerezhető. De akkor sem lehet soha olyan teljes és nem haladhat annyira a korral, mint mondjuk az az intézet, melyet akár a kormány a budapesti egyetemnél, akár a főváros állít fel. Ez itt Szolnokon nagy anyagi áldozat mellett is csak korlátolt erőnk szétforgácsolása lenne. Illuzórikus rész a programban az a cél, hogy „ a megyében elszórtan létező apró múzeumokat mind magába olvasztani". Ez mondjuk ki határozottan: lehetetlenség. A jászberényi jászmúzeumot a jászkürttel, a karcagi kunmúzeumot, a jászberényi, jászapáthii állami, a kisújszállási, karcagi, mezőtúri felekezeti gimnáziumok gyűjteményeit soha be nem olvaszthatjuk, azok az illető városok féltve őrzött tulajdonai, melyekről azok soha semmiféle körülmények között lemondani nem fognak. Magán gyűjteményekről pedig ne beszéljünk, a magamén kívül számbavehető collectiót e megye területén nem tudok, pedig negyed század óta a legszenvedélyes ebben ezzel foglalkozom. A program ez a része tehát szavak, még pedig üres szavak. A negyedik pont szerint fenntartják a megyei központi könyvtárat. Hol van az? Tudtommal a megyének van néhány száz kötet ötletszerűleg összegyűlt könyve, melyek nagyobb része a többi törvényhatóság által beküldött monographiából és Jókai nemzeti kiadásából áll és van egy közigazgatási szakkönyvtára, melyet néhány évvel ezelőtt Benkó alispán alapított és mely szerény dotációjával gyarapodik ahogy úgy. De a közönségnek hozzáférhető és az érdeklődésre érdemes „ központi könyvtára " nincs. Már most ha ez a vármegyéé, akkor az nem a közművelődési egyleté és nincs mit rajta fenntartani. Ha pedig a vármegye a monographiákat, a Jókait stb. — a közigazgatási könyvtárról természetesen le nem mondhat semmiféle körülmények között — adományozza az egyletnek, akkor az csak néhány száz könyv, mely besorolható a leendő könyvtárba. Semmi egyéb. Ezen most nincs mit fenntartani. A monográfia megírása és kiadása sem tartozik az alföldi közművelődési egylet feladatai közé. Az a vármegye becsületbeli kötelessége, melynek alkalomadtán, ha arravaló író és mű jelentkezik, bizonyára eleget fog tenni. Ez is sokba kerül, ennek nagy költségeivel sem szabad terhelni az egyletet. E bizottság kizárólagos feladata szerintem a nevében szabatosan körül van írva. Múzeum és könyvtár. Semmi egyéb. Feladatnak ez is elég nagy és ha szakértelem, pénz van hozzá: a leghálásabb. A közművelődés előmozdításának legerősebb tényezője. Létesítéséhez pedig, a soraim bevezetésében említett okból, azonnal hozzá kell fognunk. Mert periculum in morál Az anyaggyűjtést nem szabad halasztani addig, míg a kultúrpalota felépül, mert addig számtalan tárgyat, amit most még megszerezhetünk, elszednek előlünk. 26 HILD Viktor: Közművelődési Egyletünk akciója. In: Független Lap, I. évf. 31. szám. 1913. október 23. 2—3. p. Hogy példát említsek: a kecskeméti és szentesi múzeumok folyton a mi területünkön cserkésznek és a felállítandó szolnoki múzeumnak eddig is beláthatatlan károkat okoztak. Minden késedelem nélkül szakmegbízottal kell átkutattatni a vármegyét, összeíratni, megbecsülteim a magánosoknál lappangó muzeális tárgyakat és mielőbb megszerezni azokat, ha lehet ajándék, ha nem lehet, vétel útján. Ez áll a régi könyvekre is. De sietni kell, nehogy elvigyék előlünk. Ez legyen egyelőre a programunk. A többi frázis. "

26 Szükségesnek tartottuk a cikkeket, dokumentumokat teljes terjedelmükben közölni, mert egyrészt korábbi használói csupán egy-egy jól hangzó megfogalmazást idéztek belőle saját gondolatmenetüket hitelesítő dokumentumként, megkarcsúsítva ily módon a Hild-anyag egészét; másrészt, mert ezek a HILD-írások múzeumtörténeti szempontból elengedhetetlenül fontos eszmefuttatásokat tartalmaznak. Például az úgynevezett kultúrpalota kérdéskörét. Mint megannyi kortársának, HILD Viktornak is egy megépítendő kultúrpalota lebeg a szeme előtt, mikor szolnoki múzeumokról álmodik. A gondolati kötöttség nem véletlen. A millennium óta benne van a levegőben, s működő prototípusa is országszerte ismert: a szegedi. Amelyet a nagy árvíz utáni újjáépítést követően 1896-ban adtak át közös, könyvtár és múzeumi célokat szolgálni hivatott kultúrintézményként. A kultúrpaloták, más néven közművelődési házak létesítésének eszméje kaposi MOLNÁR Viktor jogi végzettségű kultúrpolitikus nevéhez fűződik, aki kolozsvári és budapesti tanulmányai után 1882-ben a közoktatásügyi minisztérium szolgálatába lépett, s ott 1905-től 1912-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig államtitkárként szorgalmazta ennek az intézménytípusnak minél több helyen való megvalósítását. A szolnoki múzeum története szempontjából fontos 1913-as, idézett HILD-cikk megjelenéséig már a szegedin kívül megépült kultúrpalota = közművelődési ház állott Marosvásárhelyen, Aradon, Máramarosszigeten és Békéscsabán. Felépítésükre I. Ferenc József megkoronázása negyvenedik évfordulójának (1907) lehetőségeit használták ki, amikor is a törvényhozás felhatalmazta a kormányt arra, hogy több vidéki városban létesítsen közművelődési házakat. Az 1907: XXVIII. t.c. alapján erre a célra az 1908. évben 550.000 koronát, a következő években pedig átlagosan 75.000 koronát fordítottak. Ezeknek a palotáknak a célja egyrészt az volt, hogy az érintett vidék kulturális, muzeális és etnográfiai emlékeit összegyűjtsék és megőrizzék, másrészt, hogy a szellemi és gazdasági fejlődést szabadoktatás útján előmozdítsák. Erre a célra szolgáltak a kultúrpalotákban lévő, felolvasásra és zenei előadásra alkalmas termek, múzeum, kölcsönkönyvtár, kísérleti laboratórium, a háziipari termékek boltja, a nagyobbrészt állami vásárlásokból és ajándékokból eredő, közszemlére tett festmények, szobrok, műtárgyak. A szolnoki kultúrpalota gondolatával újságjában HILD külön is foglalkozik. Felelős szerkesztői egyetértéssel két 393