Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

lapszámban is terjedelmes, a témát sokszempontúan taglaló írást közöl „-Ó" szignójú munkatársától. Az eszmefuttatásból kiderül, hogy a fenti, ideálisnak elképzelt kultúrcentrumok létesítésével természetesen a Független Lap is egyetért, de nem támogatja annak minden áron való és kritikátlan megvalósítását. Különösen nem annak más, fontos teendőket háttérbe szorító erőltetése esetén. Mint ahogy azt az alföldi magyar közművelődési egylet központi elnöksége 1913-ban javasolta, mikor „...városunkhoz ajánlatát beadta az itt, Szolnokon létesítendő kultúrpalota és internátus érdekében. Ebben a beadványában telket kér a vásártéren, a Gólya-kocsmával szemben levő sarkon, a víztorony előtt, Baross utcai fronttal. Oly nagy telket, melyre 120 tanuló befogadására alkalmas internátust és a tanító otthont magában foglaló kultúrpalotát építhet. Kér továbbá a várostól 1916. évi január 1-től évi 1.500 korona segélyt, teljes adómentességet, ingyen vizet és villanyáramot hektowatt és óránként 3 fillérért. Kéri továbbá a várost, hogy vegyen fel 320 ezer korona amortizációs kölcsönt az építkezések létesítésére. És fizesse az amortizációs kamatot, a kölcsön felvétele napjától az intézmény megnyitását követő újév napjáig, tehát legalább két évig. Ami körülbelül 40 ezer koronát tesz ki. A tervezőknek fizessen 16.000 korona tiszteletdíjat. (S ezekkel a ráfordításokkal) egyelőre csak az internátus épülne. A kultúrpalota és a tanítóotthon elmaradna boldogabb időkre. "

21 S mindezek ellentételezéseként — idézi a cikkíró az ajánlat további passzusait — „... a közművelődési egylet elvállalja az épület jókarban tartását, a berendezések és felszerelések hiányainak pótlását és a tűzkár elleni biztosítást úgy, hogy az intézet tulajdonjoga az ő nevére kebeleztessék azzal a fenntartással, hogy a telek és épületek csakis a tervezett célokra használhatók... ". (Vagyis): a város telkén, pénzén felépül az internátus (kultúrpalota még sehol!) a vallás és közoktatási minisztérium segélyezi a törlesztési kölcsön rátájával. A deákok fizetnek ellátásukért. Hát az alföldi magyar közművelődési egylet hol van?" A hús csak megvolna, de hol van a macska? — teszi fel a kérdést a cikkíró — konklúzióként a pap és szakácsnéja ismert anekdotáját idézve az elcsípett macskáról, aki ellopván a konyháról két kiló húst, a mérlegeléskor pontosan két kilót mutat. Visszatérve a tárgyhoz, a kultúrpalota kérdéséhez, miként fejtegetése végén „-Ó-" is teszi: „ ...a határozott kórvonalakat öltő helyi tervezgetésekhez ez alkalommal csak annyit jegyzünk meg, hogy azt elhibázottnak tartjuk. "

28 Természetesen a nemes gondolat nem a HILD-újság őszinte és jogos ellenvetései és logikus érvelése miatt vetélt el. A világháború volt az, ami a koncepciózus program megvalósulását nem tette lehetővé. „A világégés zordon esztendőin át tömérdek megpróbáltatás, szenvedés zúdult a vármegyére és közönségére... 27 -Ó-: Kultúrpalotánk kérdése. Független Lap, I. évf. 43. sz. 1913. dec. 11. 2. p. 28 Ua. -Ó-: Kultúrpalotánk kérdése. Független Lap, I. évf. 43. sz. 1913. dec. 11.2. p. 29 VARGA Sándor Frigyes: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 394 — olvashatjuk Varga Sándor Frigyes 1935-ben megjelent vármegye-történeti összefoglalójában — ...A rendkívüli viszonyok közt a közigazgatás teendői, a szociális, népélelmezési és gazdasági feladatok egyre halmozódtak. A vármegye fiai a legendás hírű cs. és kir. 68-as és 29-es honvédgyalogezredben harcoltak... az itthon maradottak (pedig) minden anyagi és erkölcsi erejükkel segítették a sorsdöntő időkben a nemzet létharcát. A hadikölcsönjegyzések tanúbizonysága szerint a közületek, intézmények és magánosok tőkéiket a haza oltárára helyezték... (lerótták) vér-, pénz- és terményadó (jukat). A rekvirálások, élelmi és közszükségleti cikkek adagolása, a hadbavonultak hátrahagyottainak, majd a hadiözvegyek és hadiárvák ügyeinek intézése mind a közigazgatási apparátus ügykörébe tartoztak, mely felfokozott munkakörét példás igyekezettel látta el... De 1918 októberében nyilvánvalóvá lett, hogy a háborút elveszettük; ... (először nemzeti tanács alakult... (majd)... a kommunista-párt kezébe került a hatalom.... a proletárdiktatúra a régi rendszer minden elemét elsöpörte. Megsemmisültek: a vármegye, a városi és községi hatóságok, a bíróságok és a rendőrség, s átalakult a közoktatási szervezeti is. Az ügyeket mindenütt a munkás- és katonatanácsok intézték a követtanács (szovjet) és a direktóriumok által. Megkezdődött a vörös gárdák szervezése; a pénzintézetek a pénzügyi népbiztosok ellenőrzése alá, a közigazgatási ügyek az ellenőrző, közmunkaügyi, igazságügyi, közélelmezési stb. népbiztosok illetékessége alá kerültek... (Majd jöttek a románok és megszállták a vármegye tiszántúli részeit ... s Szolnokért megindultak a hosszadalmas küzdelmek)... a szerencsétlen város a román ütegek ágyútüzében ostromlott, pusztuló városhoz lett hasonlóvá"

29

... Egészen augusztus l-ig, a vörös csapatok kivonulásáig. Mikor is a régi rendszer újból kezébe vette a közigazgatást, s hosszú szünet után, 1920 április 8-án a vármegye élére kinevezett Lippich István kormánybiztos elnökletével a vármegyei törvényhatóság megtarthatta első ülését. „ ...Óriási munka előtt állott ekkor a vármegye, mindenfelől a pusztulás és romlás képe tárult elő, úgyszólván minden egyes lépés el nem takarított romokba ütközött. "

30 Egy későbbi cikk hangulatilag is felidézi Szolnok városának képét ebben a lepusztult állapotában. „ ...Két esztendővel ezelőtt (1920), egy csatakos, havas, esős januárvégi napon jöttem Szolnokra. A Baross-utcán árván lógtak a hervadt füzérek és ágak, melyek pár nappal előbb a kormányzó úr tiszteletére emelt diadalkapuk vázát voltak hivatva ékesíteni. A régi Szolnok helyett, melyet tábori pap koromból ismertem, egy sokat szenvedett városnak megdöbbentő képe fordult felém. A házak tetői, ablakai siralmasan beszéltek az alig kiállóit ostromról, a kocsi zökkenései a föltört úttest sérüléseiről panaszkodtak s az emberek, de még a gyermekek megöregedett arcvonásai is meggyúrt lelkek szenvedéseiről tanúskodtak. "

31 A háború után pedig a megnyomorodott, megcsonkított története 1876-tól napjainkig. In: (szerk: SCHEFTSIK György): Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Pécs, 1935. 170—173. p. 30 VARGA Sándor Frigyes, 1933. 173.p.