Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

egy nyilvános, értékeket egybegyűjtő szakintézmény, egy valódi múzeum a városban. Ennek megvalósulása érdekében minden adódó lehetőséget kihasznált. De a már említett 1904-es akciója után jó időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy új alkalom kínálkozzék. Mikor ez felcsillant, a saját kiadásában és szerkesztésében megjelenő Független Lap-ban az Alföldi Közművelődési Egylet 1913. évi első közgyűlése kapcsán nemcsak annak munkáját, terveit, helyzetét értékelte saját gyűjteményére és kutatásaira támaszkodóan, de megfogalmazta egy régóta vágyott megyei múzeum képét, s annak megalapozásához szükséges múltkutatás akkori állapotát is. Kihasználva a kínálkozó lehetőséget, nyugodt lélekkel és joggal írhatta le, hogy csupán erős szándék, odafigyelés, lelkesedés és következetes munka szükséges a kívánt-óhajtott intézménytípus megvalósításához. Vagyis semmi más, mint az általa megkezdett és közel negyven esztendőn át szisztematikusan végzett munka eredményeinek továbbvitele, nagyobb arányúvá tétele. Tudta, hogy kijelentésében nincsen semmi túlzás. Két hosszú, folytatásos hírlapi cikkében szakszerű elemzéssel mutatta be az akkor kínálkozó lehetőség megragadásának szükségességét és módját. Az Alföldi Közművelődési Egylet közgyűlésével kapcsolatosan írja, hogy „ ...azt a nagyon leverő tapasztalatot hozta, hogy közönségünk apathiáját szinte lehetetlen megtörni. Elszomorodva látjuk, hogy a román »Astra« mily bámulatos eredményeket ér el. Maholnap kisajátítja Erdélyt. A magyar közművelődési egyletek pedig sehogy sem prosperálnak. Megdöbbentünk, mikor a titkári jelentésből hallottuk, hogy a Jásznagykun Szolnok megyei osztálynak még nincs 200 mond kétszáz tagja és vagyona nem sokkal haladja meg az ezer koronát. Természetes, hogy az ilyen kis arányú mozgalom úgyszólván hatástalan. Pedig, hogy szükség volna az intenzívebb működésre, bizonyítja a titkári jelentés azon adata, hogy az egylet által rendezett felolvasásokat 8.976 hallgató látogatta. Dehát az anyagi szorult helyzet mindent megbénít. Dr. Horthy Szabolcs főispán 11 órakor nyitotta meg a gyűlést, melyen az egylet lelkes és bámulatos szorgalmú titkára, Gergelyffy Géza nagy pontossággal számolt be az egylet múlt évi működéséről. Szinte látszott rajta, hogy többről, sokkal többről szeretne beszámolni. Utána Ferencsik Lajos főgimnáziumi igazgató a jövő évi gazdag programot terjesztette elő, melyben leglényegesebb az analfabétáknak írás-olvasásra tanítása, a háziipar terjesztése és a munkásnép szociális érdekeinek előmozdítása. Az egész gyűlésen csak ez a két előadó beszélt, más senki sem kritikával nem élt, sem indítvánnyal nem lépett fel. Ez a hideg érdeklödéstelenség megakadályozta azt is, hogy lapunk szerkesztője, ki amint hiszi, egyik legfontosabb szervnek, a múzeum és könyvtárnak ügyvezető igazgatója, akadályozva érezte magát, hogy e tekintetben megtegye indítványát, mert rettegett előtérbe tolakodni. Az ügy érdekében azonban szükségesnek tartjuk az indítvány lényeges részét közzétenni, nehogy a késedelemből kár származzék. Mert minden legkisebb halasztás igen sok múzeumi tárgy elkallódását vonja maga után. Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, hogy a nagy állami múzeumok hivatása az általános emberi kultúra produktumait gyűjteni minden időkből. Feladatának teljesítéséhez nagy értelmi és anyagi erők szükségesek. Minden legkisebb versengés e tekintetben bármely vidéki múzeumnál végzetes szervezési hiba. Vidéki múzeum hivatása saját körzete kultúráját bemutatni ősidőktől fogva, de ezt aztán oly teljességben, mely részletesség viszont nem képezi az országos intézetek feladatát. Az alföldi közművelődési egylet nevében viseli a körülhatárolást. Működési terrénumunk a nagy magyar alföld. De mert más életképes múzeumok környékeznék: a kecskeméti, a szegedi, a szentesi, a debreceni múzeumok az ő nagyon figyelemreméltó terjeszkedésükkel, ezekkel számot kell vetnünk. Feladatunk teljesítésének első lépése megegyezésrejutni ezekkel a gyűjtési terület szoros meghatározása és az egymás területéről beszerzett anyag kicserélése tekintetében. A nekünk meghagyott, vagy biztosított körben a régmúlt archeologikus, a múlt historikus és a félmúlt ethnographikus emlékeinket kell gyűjtenünk ernyedetlen szorgalommal, mert éppen a legmodernebb kor intenzív életműködése a legnagyobb ellenségünk, mert legtöbb régiséget tesz tönkre. A történelemelőtti időnek kiváló lelőhelye vármegyénk területe. Több mint két évezreden át a magyar alföld a jobbára keletről nyugatra, kis részben nyugatról keletre lassabban vagy gyorsabban húzódó népek szállója volt és autochton lakosságáról megbízható emlékek ma sincsenek kezeink között, de a megye síkterületének hátas helyei a neolith korszak számos nyomát tartották fenn. A bronzkorszak itt több századon át állandó tűzhelyekkel bírt és több öntő műhely, mint a hajdúszoboszlói, a karcagzádori bizonyítják, hogy a speciális magyar bronz kialakulásának egyik gócpontja itt volt. Ez veti fel az első nagy problémát: a turáni etruszk kérdést. A hallstadti és a La Téne korok czölöpépítményei elborították megyénk területét. Jász-Fénszarutól le Szelevényig mindenütt találunk terramara telepeket. A tószegi terramara, melyet vétkes könnyelműséggel elvesztettünk, világhírű. Azonban a Nemzeti Múzeum jóakaratával ebből még lehetne menteni. Habár a hallstadti kultúrának itt kevés nyoma mutatkozik, mégis a fokorúi lelet egyik legszebb emlékünk, a megyéből származik. Annál gazdagabb a történelmi időkbe átnyúló La Téne, melynek egyik legtipikusabb maradványa a jászszentandrási sírlelet, a birtokomban lévő remek vérzománcos jászberényi bronzöv, a nagyrévi bronzkard. A múlt század hetvenes éveiben alakult tiszazugi régészeti társulat báró Fechtig Imre és Széli Farkas buzgólkodásával Szelevény, Istvánháza, Tiszainoka, Nagyrév határaiban folytatott ásatásaival igen figyelemre méltó anyagot gyűjtött, mely azután a társulat megszűnése után, mint letét a Nemzeti Múzeumba került. Mint néhai Hampel József, a régiségtár igazgatóőre többször említette előttem, a tárgyakat — ha itt múzeum alakul — szívesen visszaadják. Mint hallom, némi maradványok néhai Elek Salamon hagyatékában lappanganak. Itt az archeológiához kell csatolnunk a paleontológiái leleteket is, melyekben a Tisza és annak elhagyott medrei dúsgazdagok. Gyűjteményemben mammuth számtalan maradványa, rhinocerosz merscis, bos primigénius, cervus 390