Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

magaceros csontjai találhatók. Jászkarajenőről szereztem egy agyarat, melyhez foghatóval a fővárosi paleontológiái múzeum sem rendelkezik. Néhai Tóth Móric kir. ügyész barátom egyidőben szintén gyűjtötte ezeket afossilis csontokat és 1898-ban láttam nála egy ichtiosaurus koponyát, mely tudtommal Magyarországon unicum. De hogy hova jutott, arról fogalmam sincs. Sajnos semmi esetre sem szakavatott kézbe, mert másként az a szó teljes értelmében korszakot alkotó lelet publikálva lenne. A mi történelmi időnk a metanaszta jászokkal és a római érintkezéssel kezdődik. Claudius Ptolemaeus ma már leolvasható térképe szerint van okunk itt nagyobb városszerű letelepedések nyomait keresni. És éppen a rómaiakkal sokszor fennállott szövetség rója ránk azt a nagy feladatot, hogy ennek addig csak szórványosan gyűjtött nyomait folyton szaporítsuk és az aquincum porolittis mai útvonalát tisztába hozzuk. Ma már Mommsen, Domasevszky, Torma, Goos, Téglás és mások kutatásai kiderítették, hogy a Marcus Aureliusszal 175-ben kötött aquincumi béke után éppen a megnevezett kolóniától csörszárkaink valamelyikének koronáján római postaút vezetett valószínűleg Rukonion (Csege), Dorkidova (Debrecen), Ulpiunon (Nagyvárad) és Porolissumon (Mojgrád) át északi Dácziába, Erdély felső részébe. Ez az út megyénket mindenesetre keresztül metszette és az is bizonyos, hogy egyes állomásait apró erődök — castellumok — és őrtornyok — speculumok védelmezték, melyek állandó helyőrségekkel bírtak. Egy ilyent 1899-ben a jászberényi határ Újszász felőli részén a Tetemház halomban sikerült is felfedeznem, egy feliratos kövét ajberényi múzeumban őriznek. Ebben a tekintetben tehát a kutatásnak nagy és hálás tere nyílik. Hogy megyénk területén a kelta araviszk nép egy töredéke is lakott, bizonyítja az alsó szentgyörgyi Borsóhalom, mely tumulusnak bizonyult és melyben a nemzeti múzeum megbízásából 1898-ban megásva egy fejedelmi kocsitemetést találtam, Lucius Septimius Severus császár korából a II. század végéveiből. Egy 27 gramm súlyú tiszta arany szíjvég igen szép naturalisztikus indadísze már elárulja a szoros összeköttetést a kóbor jászokkal. Az avar beözönlés magával hozta az indadíszes turáni kultúrát, melynek kimagasló emléke a császári kincstárban őrzött nagyszentmiklósi aranylelet és egyik IV—

VI. századbeli remek emléke a jászberényi jászkürt. De e stylus apróbb tárgyait megyénk talajában mindenfelé találunk. A honfoglaláskori kor is a legtipikusabb nyomait e vidéken hagyta hátra. A törteli üst, a kecskeméti, alpári, szentesi lovas sírok. Az Arpádkori hagyaték sem kevesebb és az azután közeledő idők mind gazdagabb kiaknázást ígérnek. A török hódoltság kora, Szolnok várával, Törökszentmiklós és Jászberény erődjével bizonyára sok régiség fészke. Megyénk területén a számtalan mesterséges halom — melyek nagyrésze bizonyára őrhalom vagy határjelzés — szinte szakszerű megvizsgáltatásra vár, mert mindenesetre akad közöttük nem egy árja tumulusz és különösen kurgán, milyenekbe az Arpádkori okmányok tanúsága szerint a bessenyők és kunok még a XIII. században is temetkeztek és emléküket megyénk területén a „ korhány" elnevezések máig is fenntartották. Van okunk Jászberény táján Attila, Abádszalók környékén Aba Sámuel sírját keresni. Szóval megyénk területe még ma is egy régészeti kincses bánya, mely egy hatalmas múzeumot betölteni képes, ha van kiaknázásához ambíció, szakértelem és pénz... Nagy feladat vár a numizmatikai, érmészeti osztályra is. A Krisztus előtti IV és III. században a Duna-Tiszaköz barbárjai már élénk összeköttetésben voltak a középtenger medencéjének művelt államaival. Vannak nyomok, hogy az egyiptomiak az akkor oly nagybecsű borostyán után ezen az úton vándoroltak a keleti tengerhez. Szolnokon egy házépítéskor ptolomeida érmeket találtak. — Gyűjteményemben vagy 100 drb itt talált római köztársasági dénárt, több görög tetradrachmát és drachmát őrzök, tehát a pénzforgalom már jelzi pontosan a kereskedelmi érintkezés irányát. Ezek teljesen elütnek a Pannónia területén található, sokkal jobban kiállított barbár pénzektől, melyek már uralkodók képeit és neveit viselik. De természetesen itt is meg kell tartanunk a területi elkülönítést. És azt az elvet kívánom felállítani, hogy 1690-ig a török hódoltság végéig minden megye területén található régi pénzt, tekintet nélkül ismétlődésükre, meg kell őriznünk, hogy a ravennai, aquilejai és frizachi dénárok által közvetített déli, német, cseh, brandenburgi és északi érintkezések fokmérőjét nyerjük. Az ethnografiai emlékek a félmúlt maradványai. A legrégibb ilyen kézimunkát 1894-ben Karczagon találtam. Egy párnahuzatot, melynek hímzésében az 1582-ik év volt megörökítve. Tavaly, midőn a karczagi levéltárat rendeztem, nyomoztam utána, de sem a múzeumban, sem magánkézben megtalálni többé nem tudtam. Az ősfoglalkozások eszközei, a pásztorélet, halászat és földmüvelés köréből még számos emléket hagytak hátra. A házi felszerelések, textil és keramikai kézművek helyi individualitása ma már alig állapítható meg. Az általános terjeszkedést pedig mindenben lehetőleg kerülnünk kell. Régi okmányokkal is rendelkezünk, van néhány antemohácsiána is. A legrégibbet vármegyénk levéltára őrzi. Róbert Károly királynak 1328. március 8-ikán kelt szabadalmi levelét, melyben 18 jászcsaládot Koveryge főúr hatósága alól kivesz, a király zászlaja alatt katonáskodó jászok sorába áthelyez s megengedi nekik, hogy kapitányaikat szabadon választhassák. Ehhez régiség tekintetében legközelebb állnak a jászkiséri levéltárban őrzött 1391. és 1393. évi kiadványai a budai káptalannak. A Könyvtár szervezésének kérdése sokkal egyszerűbb. A vele okvetlenül egyesítendő levéltárat és a történelmi szakot kivéve, melyben fokozott gonddal feltétlenül egybegyüjtendő lehetőleg minden, ami a megye alkotó részeinek múltjára vonatkozik, nincs helyhez szorított, speciális feladatokhoz kötve. A népkönyvtárak folytatásaképpen mi a művelődni kívánó intelligens osztálynak további önképzésére vagyunk hivatva eszközt nyújtani, különös gonddal arra, hogy a nagyrészt itthon kenyeret kereső egyetemi fiatalságnak tanulmányaik kiterjesztésére és befejezésére szükséges forrásmunkákat is rendelkezésükre bocsáthassuk. Tehát fel kell szerelnünk a könyvtárunkat népszerű tudományos és szigorúan tudományos forrásmunkákkal, természetesen elsősorban magyar, de nagy hányadában német, úgy megfelelő mértékben olasz, francia és angol munkákkal. Szépirodalmi anyag beszerzését nem ajánlom, elvon a komolyabb tudományoktól, nem kívánatos elemek391