Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Bagdi Róbert-Demeter Gábor: Ny elvhatár-változás, asszimilációs helyzetek és a statisztika megbízhatósága Zemplén megye példáján

(20% és 80%), Kolbása (40% és 70%), Isztáncs (5%-ról 55%-ra) stb. Szlovákká vált Lasztóc (40%-ról 50%-ra nőtt a szlovákok aránya. Gálszécstől délre a magyarság aránya sok faluban meghaladta a 25%-ot (3. ábra). A lengyelek jelenléte szintén érdekes, hiszen elég messze szakadtak a magterülettől, ugyanakkor 1910-ben több településen többségben voltak, és azt sem feltételezhetjük, hogy a zsidóság vallotta volna lengyelnek magát. Megjegyzendő, hogy sok esetben vegyes lakosságú, ruszin és szlovák falvakban jelennek meg. Ennek ellenére nem bizonyítható teljességgel, hogy asszimilálódó, bizonytalan identitású ruszinokról vagy szlovákokról van szó, akik így definiálják önmagukat, sokkal valószínűbb, hogy spontán település, vagy toborzás során kerültek Zemplénbe az iparosodás idején. A németek száma — nemcsak a zsidó vallásúaké — ugyancsak növekedett. A nagy kozák pogrom óta a 16. sz. közepén elinduló Ny-i irányú zsidó vándorlás Galícia felől a 19. századra érte el a területet, és a zsidóság aránya hamarosan megközelítette a 12%-ot.

74 A 19. sz. közepétől a városokban is letelepedhettek, így arányuk — érthető módon — ott még az átlagot is meghaladta. A városi zsidóság általában németnek, 1880 után németnek vagy magyarnak vallotta magát. A Verhovina térségében, ahol ismét a nagyobb fal373