Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Bagdi Róbert-Demeter Gábor: Ny elvhatár-változás, asszimilációs helyzetek és a statisztika megbízhatósága Zemplén megye példáján

ruszinok előretörése figyelhető meg (akik telepítés és spontán település révén természetesen megülték a szorosan egymás mellé épült házakkal rendelkező útifalukat is). Az iskolamesterrel rendelkező ruszin falvak esetében Laska, Giglóc, Gyapalóc, Holcsikóc, Kolbása esetében történt jelentős változás, többségében a szlovákok javára, egy esetben a magyarság javára — ami 10% alatt marad. Az iskolamesterrel nem rendelkező falvak esetében is hasonló aránnyal találkozhatunk. A szlovákság esetében az iskolamesterrel nem rendelkező falvak 6—10%-a cserélt nyelvet, a magyarságnál is a 10%-os érték reális (lásd később részletesen). A 18—19. század fordulóján tehát abból az adatból, hogy egy falu rendelkezett-e iskolamesterrel vagy sem, nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a nemzeti identitás erősségére, illetve ismeretlen marad az oktatás hozzájárulása a nemzeti identitás kialakításához és fenntartásához az adatok nagy szórása miatt. Mielőtt további vizsgálatokat folytatnánk, nem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy a nemzetiségi hovatartozás igen képlékeny dolog volt a 19. századot megelőzően. Ugocsa megyében Alsókaraszlón a falu lakosainak nyelve (usitata lingua) az úrbérrendezés során 1772-ben felvett bevallások záradéka szerint magyar, a végrehajtásról 1774-ben kiadott bizonyságlevél szerint — bár a lakosok mindannyian értenek magyarul — rendes nyelvük (ordinaria lingua) a rutén. A falu jegyzőjének 1862. évi jelentése szerint a lakosság már egyedül oroszul beszélt.

48 Szintén Ugocsa megyében Túrterebes lakossága 1772-ben a magyart jelölte meg beszélt nyelvként, de az úrbérrendezés végrehajtásáról szóló jelentés a rutént nevezte meg használt nyelvként, bár a lakosság magyarul is értett. Az 1773-as jelentés szerint a rutén és a magyar egyaránt használatos volt, míg 1862-ben a jegyző a faluban használt nyelvként a magyart nevezte meg.

49 Andreas Kozák orosi lakos ruszinnak vallotta magát, a szintén orosi Joannes Kozák magyarnak. Basilius Szabó és Basilius Dobray ruszin volt, Joannes Szanits Bodrogkeresztúrról (Zemplén) és Emericus Siltz magyarok, Georgius Demeter románnak vallotta magát. Valamennyien görög katolikusok voltak, és 1803-ban a máriapócsi iskola növendékei.

50 A fenti adatokból is jól látszik, hogy a nemzetiségi viszonyok egyáltalán nem kristályosodtak ki a 18. század végén: A vallás fontos szerepet játszott az identitásban, de az adatsorok kivételeket is felmutatnak. Nagyon sok esetben ezek valamilyen lokális érdekhez fűződtek, esetleg elírásból eredtek. 1770-hez képest 100 év múltán egy falu egyforma eséllyel válhatott ruténná vagy magyarrá, de hogy melyik véglet következik be — vagy, mint pl. Salánk esetében hosszú ideig mindkét nyelv fennmarad — azt 18. századi adatokból előrejelezni predikció volna. Ez érvényes Zemplén megyére is. Ezért Fényes E. adatait — illetve a megelőző összeírásokét is — bizonyos fenntartással kell kezelni. Mivel azonban biztosabb támpontot más sem ad, mégis kénytelenek vagyunk az ő adataiban fogódzót keresni. Az előbbi problémának még egy következménye van: a 19. század előtt értelmetlen egymáshoz közeli időpontokra eső adatok alapján általános következtetést levonni az etnikai viszonyok alakulásáról, mert valószínűleg nem lehet kimutatható, egyértelmű tendenciát észlelni. Ezért a következőkben Fényes E. 19. század első felére vonatkozó adatait a régebbi, 1720-as összeírással vetettük össze, nem az úrbérrendezés korának (Lexicon locorum) adataival.

51 3. Zemplén megye etnikai viszonyai a 19. század első fele és 1910 között. Az asszimiláció földrajzi meghatározottsága A) Etnikai viszonyok alakulása a 19. század közepéig (összevetés az 1720-as adatokkal) Alsó-Zemplénben 1720-ban szórványban ruszinokat és szlovákokat találunk Rudabányácska, Láca, Vitány, Bodrogszerdahely, Csarnahó, Gercsely, Nagykázmér, Nagytoronya, Kiszte, Zemplén, Bodzásújlak, Csörgő, Cséke, Kolbása, Barancs településeken.

52 Kásó, Kisbári, Velejte, Biste már szláv (ruszin-szlovák) többséggel rendelkezett.

53 Ez az állapot a 19. sz. elejére a következőképpen módosult az itt felsorolt falvak esetében. (1. ábra). A szlovákságot és ruszinságot egy kategóriába összevonva, elsőként a szláv ajkúak arányát hasonlítottuk a magyarokéhoz. Rudabányácska, Barancs, Vitány, Kiszte, Csörgő, Czéke egyértelműen „szláv" többséget mutatott. Rudabányácska lakosságának 66%-át ruszinnak, 30%-át magyarnak tüntette fel Fényes E. statisztikája. Barancson a magyarság 30%-ot tett ki, szemben a ruszinok 35 és a szlovákok 20%-ával. Vitány Fényes E. szerint 40%-ban szlovák, 15%-ban ruszin, 35%-ban magyar volt.

54 Kiszte lakosságának 60%-a ruszin volt. Csörgőn a 60%-os szlovákság mellett 40%-os zsidóság volt megfigyelhető. Czéke lakosságának kétharmada szlováknak, 20%-a ruszinnak 48 Szabó I. 277. 49 Uő.:531. 50 Udvari I. 131—141. Ez a lista egyébként kemény kritika a névelemzés módszere felé. 51 Sem Szirmay Antal nem közöl falvankénti (falvakon belüli) etnikai megoszlást (Notitia historica comitatus Zcmpleniensis. Buda, 1804.), sem a Lexicon locorum, sem az 1828-as országos összeírás nem közli az etnikai hovatartozást, sem Thirring Gusztáv: Az 1804. évi népi összeírás c. munkája (Statisztikai szemle, Bp., 1936. XIV. 1.). 52 Rudabányácskát 1701 előtt megülték a ruszinok. A Lexicon Locorum szerint (1773) szlovák, 1799-ben orosz, Fényes E. szerint orosz-magyar falu (Udvari I. 98.). 1851-ben ruszin, 1863-ban szlovák településként van feltüntetve. Görög katolikus temploma 1774-ben épült. A lakosok tisztában voltak azzal, hogy nyelvük kissé eltér a szlováktól és a ruténtól is. Az 1720 után friss betelepülőkkel gazdagodó Komlóska lakossága 1880-ban 14 ruszin és 461 szlovák lakosból állt. 1890-ben a lakosok ismét ruszinnak vallották magukat, 1900—1910 között viszont magyarnak (Bónkáló S.: 23—24.) Bodzásújlak 1701 óta ruszin település, Bél Mátyás is így írja le. 53 Tamás E. 272. 54 Összehasonlítva ezeket az adatokat a későbbi, 1880-as népszámlálás adataival, elmondható, hogy a nemzeti hovatartozás még ekkor is igen képlékeny állapotban volt, és nagy változásokat mutatott. 368