Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Bagdi Róbert-Demeter Gábor: Ny elvhatár-változás, asszimilációs helyzetek és a statisztika megbízhatósága Zemplén megye példáján

2. a)—b) ábra. Zemplén etnikai viszonyai 1880-ban kai azonosságtudatot tápláló vagy gerjesztő tényező az iskolázottság lehetett, bár a tanítók hatása a korábbi évszázadban is fontos lehetett. Kérdés azonban, hogy az analfabétizmus tekintetében rossz mutatókkal rendelkező területen mekkora lehetett a tanítók szerepe a nemzeti azonosságtudat kialakításában — ha volt egyáltalán. A Lexicon locorum közli az iskolamesterek számát. Megvizsgáltuk, hogy az 1770—1830 közötti időszakban mekkora volt a „nemzetiséget váltott" falvak aránya a tanítóval rendelkező és nem rendelkező falvak esetében. A kevert vallású és lakosságú falvak általában több tanítóval is rendelkeztek. Iskolamester (ludi magister) 21 magyar faluban volt, továbbá 42 szlovák településen, és némi meglepetésre 73 ruszin faluban is találtunk tanítót. Az előbbi adat — nem számítva a hegyaljai járásban lévő 41 magyar többségű települést, ahol 27 településen volt 43 iskolamester, ami kiemelkedő érték — a magyar falvak esetében 25%-os aránynak felel meg, a szlovákok esetében ez az arány 30% körül mozgott, míg 1773-ban minden második ruszin falu rendelkezett iskolamesterrel, ami a vártnál magasabb érték volt. A ruszin falvakban mutatkozó magas érték annak köszönhető, hogy az ottani tanítók valójában inkább kántorok voltak, vagy teológiát hallgató kispapok, akik felszentelés előtt álltak, még nem nősültek meg, és megélhetési gondok miatt vállalták a kántori állást. Iskola természetesen ezeken a helyeken nem volt — Kazinczy idején volt összesen 29 — és valószínűleg írásoktatás sem, erre a magas analfabetizmus utal. Bár a kántor egy faluközösség öntudatának erősítéséhez hozzájárulhatott, mindez nem jelenti a szervezett keretek között történő oktatást — főleg, hogy rövid ideig maradtak egy helyütt, így közvetlenül ezek az adatok sem sokat árulnak el. Ezek a kántor-tanítók egyébként pl. temetésen 12 krajcár pénzt kaptak, míg a pap 1 forintot. Megállapításaink szerint az összes, 1773-ban iskolamesterrel rendelkező magyar falu megmaradt magyarnak. A görög katolikus Rákócz, Szopkóc, Bacskó, továbbá Azar, Papina, Bányácska, Szedliszke, a görög katolikus Laborcvolya, valamint a városok közül Gálszécs és Terebes települések esetében a szlovákság hátrányba került a ruszinokkal szemben — ez pedig az összes iskolamesterrel rendelkező szlovák falu 25%-át jelentette. Különösen az érdekes, hogy bár Gálszécs és Terebes mezőváros volt, mégis a megélhetést főként földművelésből és állattenyésztésből fedező, spontán módon olykor zárt falvak helyett inkább szórt, tanyás jellegű településeket létrehozó 367