Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Bagdi Róbert-Demeter Gábor: Ny elvhatár-változás, asszimilációs helyzetek és a statisztika megbízhatósága Zemplén megye példáján
| RUSZIN 1 1 SZLOVÁK | MAGYAR I 1 NÉMET I ZSIDÓ Fényes E. szerint magyar-orosz falu volt: 1850-ben 46 301 római katolikus, 332 görög katolikus, 17 református és 30 zsidó lakta. Mivel a magyarság volt többségben, a görög katolikusok egy része biztosan magyar volt. 1910-ben a falu minden lakosa magyar volt, 328 római katolikus, 378 görög katolikus, 254 református lakta. Az orosz görög katolikusok tehát beolvadtak a magyarságba. De hasonló képet mutatott az Abaúj megyei Pere is, amely magyarorosz faluként került leírásra a Magyarország geographiai szótárában 362 r. kat., 353 g. kat., 184 református és 14 zsidó lakossal, és manapság már nem is laknak ruszinok a faluban. Ugyanilyen település Felsőgagy is. A Lexicon locorum 18. századi és Fényes E. 19. századi adatait összehasonlítva szlovákból ruszin lett Falkus és Márkcsemernye. Kiscséb magyarból szlovákká vált. Lask görög katolikus ruszin faluból római katolikus szlovák lett. A ruszinság és szlovákság között pontosan akkora volt a határvonal, mint a görög katolikus és római katolikus vallás között. Általánosságban igaz, hogy amint egy görög katolikus falu római katolikussá lett, úgy lett ruszin lakóiból szlovák. Fényes Elek kimutatásában ugyanis már nagyságrenddel kevesebb görög katolikusként megjelölt szlovák faluval találkozunk, mint a Lexicon locorum falvai esetében. Zemplénben a görög katolikus falvak fele csak filiálé volt, nem önálló parókia. Ez más, ruszin lakossággal is bíró megyékkel összevetve igen rossz arány volt. Márpedig a 18. században a vallás volt a legfőbb identitásforrás, így a nemzetiség vállalását is nagyban meghatározta. (Sajnos statisztikai azonosságot nem lehet kimutatni a két változó között — többek között erre a megállapításra jutott KEMÉNYFI R. is 47 ). A reformkortól egy másik etni46 Fényes E. 1851.1. 47 KeményfiR. 1994. 165. 366
