Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Bagdi Róbert-Demeter Gábor: Ny elvhatár-változás, asszimilációs helyzetek és a statisztika megbízhatósága Zemplén megye példáján

BAGDI RÓBERT-DEMETER GÁBOR NYELVHATÁR-VÁLTOZÁS, ASSZIMILÁCIÓS HELYZETEK ES A STATISZTIKA MEGBÍZHATÓSÁGA ZEMPLÉN MEGYE PÉLDÁJÁN Jézus Krisztus munkát kínál a ruszinnak s a magyarnak, s a munkára —jóllehet a ruszin egész éjjel álmatlanul készül — a magyar érkezik meg először. Ezért őt az Úr a síkvidékre küldi, hogy övé legyen a búzatermő Alföld. A ruszinnak a hegyvidék jut. Mivel azonban a tél beálltával a ruszin éhezik, a magyar meg fázik, mert nincs fája, ezért az isteni akarat egymás mellé rendeli a két népet: a magyar így búzát ad a ruszinnak, hogy az ne éhezzen, emez meg fát a magyarnak, hogy az ne fázzon, (ruszin népmonda, Bónkáló S. lejegyzése*) 1. Célok, munkamódszerek Zemplén megye

1 és az itt élő népek, nemzetek történetét és irodalmát örvendetes gazdagság jellemzi. A müvek között egyaránt akad demográfiai, néprajzi és történeti munka. A levéltári anyagok jó része feldolgozást nyert, ezek támaszul szolgálnak a további kutatásokhoz. Az utóbbi évtizedben a nemzetiségek történetére, a népiségtörténetre is megújult figyelem irányult. S bár Zemplén megye népesség- és gazdaságföldrajzáról sok adat és régiótörténeti munka látott már napvilágot, tudomásunk szerint nem született összefoglaló munka az asszimiláció térbeli és időbeli dinamikájáról, az egyes népek, nemzetek etnikai viszonyainak változásáról. Három népességösszeírás településekre lebontott etnikai viszonyait rekonstruálva főként az asszimiláció földrajzi meghatározottságát vizsgáltuk. Az egyes települések etnikai jellegéről a közelmúltban már születtek tanulmányok szép számmal, de nem fordítottak különösebb figyelmet az egy településen belül lakó népesség etnikai viszonyaira és annak változására. Mi ennek rekonstruálására tettünk kísérletet. A vizsgált korban az etnikai határok és különbségek elmosódottak voltak, sokan kétnyelvűek voltak, kettős identitással. Éppen ezért 1850 előtti adatok esetében a vallás alapján következtettünk az egyes falvak lakosságának etnikai hovatartozására. Mivel módszereinket főként a földrajz alkalmazza, így nem volt célunk árnyalni az asszimiláció társadalmi és gazdasági meghatározóit, bár természetesen nem kerülhettük meg őket. Belátva, hogy vizsgálódásainkat pusztán a földrajzi tényezőkre és statisztikai-matematikai módszerekre szorítva nemcsak az összkép szenved csorbát, hanem megkérdőjeleznénk az elődök úttörő munkájának érdemét is, végül — a történeti források felhasználásával — egy történeti-földrajzi munka született.

2 Zemplén megye ideális választás volt, hiszen három nemzet, nemzetiség

3 érintkezik itt. A településen belüli etnikai viszonyokon kívül a települések közötti asszimilációs helyzetek sajátosságait is megvizsgáltuk. 12 térképünk Smart Sketch és Autocad programok segítségével készült el. A történetet lásd részletesen: Bónkáló S. 1996. 15—16. Nem foglalkoztunk a két legdélibb fekvésű járással, mivel ott csak szórványok vagy etnikai szigetek találhatók a 19. századtól kezdve. A Lexicon locorum szerint 1773-ban 41 településen a magyarok voltak többségben a Hegyaljai járás területén, 3 német és egy cseh falu mellett. Mivel az összefüggő nyelvterület határa a járás határain túl húzódott, Zemplén megyét leszűkítve értelmeztük, és az elnevezés sok esetben a tanulmányban is így értendő. Távlati céljaink közt az északkelet-magyarországi megyék etnikai képe módosulásának felvázolása szerepel. Nem kívánunk belemenni a nemzet, nemzetiség, nép, ethnosz fogalmának vitájába. Egy definíció szerint a ruszinság az oroszság egyik ága, mely a Kárpátok területén lakik. Történelme folyamán nem volt államalkotó nemzet, de önálló nemzet saját nyelvvel, azonosságtudattal és műveltséggel. (Sasvári L.1996. 14.). A ruszinok természetesen nemzetként definiálják magukat. Romsics I. szerint viszont az ukránok egyik ágáról van szó, így a ruszinságot önálló nemzetnek tekinteni nem lehet. Lásd.: Romsics I.: 1998. 7—16. és 78—82. (Hozzá kell tenni, hogy hasonló a hozzáállása az ukrán hatalomnak is.). A szlovákságot a XIX. századtól egyértelműen nemzetként lehet értelmezni. Lásd: Szarka L.: 1995.2—150. 359