Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Bagdi Róbert-Demeter Gábor: Ny elvhatár-változás, asszimilációs helyzetek és a statisztika megbízhatósága Zemplén megye példáján

Munkánk során FÉNYES E. adatait felhasználva a zsidóságot is külön kategóriába soroltuk, hiszen a szerző munkájában alapvetően vallási viszonyokat közöl.

4 Az etnikai viszonyokra való következtetés ezért néha bizony nehézségeket okozott, illetve fényt vetett bizonyos esetekben a statisztika megbízhatatlanságára is. Fényes E. adatain kívül még két, immár pontosabb népszámlálás statisztikáját vizsgáltuk. Bár az 1880-as, 1910-es népszámlálás már a vallási és nemzetiségi hovatartozás tekintetében is különbséget tesz, ezeken a térképeken az összevethetőség érdekében a zsidóságot továbbra is szerepeltettük a statisztikákban. Digitalizált alaptérképünk,

5 illetve Fényes E. müve még a régi településneveket tartalmazta, így mi is ezeket használtuk.

6 Mivel az első magyarországi népszámlálásról kiadott kötet

7 nem tartalmaz adatokat az etnikai megoszlásról, így korábbi adatainkat más feldolgozásokból vagy kiadott levéltári anyagokból nyertük.

8 Ezeket a tanulmány első felében dolgoztuk fel, mely inkább történeti jellegű, míg a második rész főként földrajzi vonatkozású. Három térképünk 50 illetve 30 év különbséggel mutatja be az etnikai viszonyok változását 1830—1910 között, így egyszerre nyílt lehetőség hosszú távú folyamatok és rövidebb, egy generáció alatt bekövetkező változások értékelésére. 2. A települések etnikai viszonyai a 19. századig A Felföldről délre húzódó szlovákok a 17. sz. közepéig nem törték át a középkori összefüggő magyar településterület határát,

9 amely a Pozsony—Nagyszombat—Rimaszombat—Rozsnyó—Hernád-völgye—Tarca-völgye— Gálszécs—Szobránc—Munkács—Huszt vonal felett húzódott. Legfeljebb a folyóvölgyekben kezdődött meg szórványos betelepülésük.

10 A szlovákság előretörése ekkor 4 Illetve a nemzetiségek között is feltünteti a zsidóságot. Fényes E.: 1836—40. E művében Fényes E. járásonként közli a számszerű vallási és etnikai viszonyokat, falvankénti megoszlásban csupán a domináns nép(ck) megnevezése szerepel, a lakosságszám és a lakosság vallási megoszlása. Az utóbbiakat illetve a járási adatokat kombinálva viszont lehetőség nyílt a nemzetek-nemzetiségek falvankénti arányának megállapítására egy bizonyos hibahatáron belül (kb. 5-6%-os pontossággal). Tapasztalatunk szerint Fényes E. egy falunál több nemzetiséget akkor tüntet fel, ha aránya meghaladja a 10—12%-ot, vagy a 100 főt. Fényes E. másik munkája, a „Magyarország geographiai szótára" sok esetben ugyanazokat a népességi adatokat közli, mint az előbbi, így a vizsgálatba nem vontuk be, mivel nem juthattunk volna belőle egzakt adatokhoz. A két müvet egyébként is alig több, mint 10—15 év választja cl egymástól, ennyi idő alatt a nemzetiségi viszonyokban jelentős változás nem játszódik le. 5 http://lazarus.cltc.hu/hun/meterkep.html, 1:470 000 6 A szakirodalom viszont a Bánffy-kormány elrendelte helységnév-magyarosítás során keletkezett neveket alkalmazza, ezért igyekeztünk megadni a különböző régi nevek újabb verzióit. Egyes helységnevek nem szerepelnek Fényes E. összeírásában a változó közigazgatási határok miatt. Mi mindenhol az 1910-cs közigazgatási határokat használtuk. 7 Danyi D. — Dávid Z. 1960. 389. 8 A kiadott levéltári források közül elsősorban Takács P. — Udvari I.: 1995. illetve Mészáros K.: 1999. 112—238. c. munkáit haszleginkább a németek rovására voltjellemző. Hat, 1605-ben még német néven

11 szereplő falu 1652-re már szlovák néven szerepelt.

12 Zemplén megye északi falvai már a XV—

XVI. században léteztek, és lakosságuk túlnyomó részben ruszin eredetű volt (Első említésük: Dara, 1598, Sztarina, 1492, Nechválpolyánka 1492, Szmolnik, 1568).

13 A síkvidéki ruszinok, a dolisnyákok a tatárjárás után érkeztek Bereg, Ung, Ugocsa területére. A verhovinai hegylakók később, a 16—19. században vándoroltak be Galíciából, Bukovinából. A megye földrajzi adottságai észak-déli irányú közlekedést tettek leginkább lehetővé. Ennek köszönhetően az alföldi munkaalkalmak vonzották a Felvidék szláv eredetű, szlovák vagy ruszin lakosságát is. Különösen a török kiűzése után vált ez érzékelhetővé. A török uralom alatt viszont éppen a magyar lakosság egy része keresett menedéket északon. Ez etnikai szórványok, szigetek kialakulásához vezetett. Utódaik egy része később természetesen visszatelepült, de például a Heves megyei Kisnána és Domoszló egykori lakossága azonos családnevekkel, de „tót" nyelvvel és öntudattal tért vissza lakhelyére.

14 Bereg megyében 42, a 20. század elején már ruszinajkú települést 1649-ben még magyar nevű jobbágy családok laktak.

15 A török kiűzése vagy éppen pusztításai miatt azonban a ruszin etnikum a peremterületekről a folyóvölgyek felé migrált. Az előbb említett tényezők és az asszimiláció miatt sok ruszin jobbágynak volt magyar neve. DIENES D. a 17. század eleji (1611—1633) református és lutheránus egyházlátogatási jegyzőkönyvekben előforduló családnevek (Krisan, Zoka, Pálinka, Polyák, Petrenko, Scultetus, stb.) alapján következtetett a lakosság nemzetiségére. Nem magyar ajkú lakosságot talált: Agyagos, Jesztreb, Mernyik, Mogyorós, Feketepatak, Mihalóc, Izsép, Kvakóc, Tótkajna, Sókút, Zamutó, Csáklyó és Vehóc, Komaróc, Dobra, Nagydamasa településeken, a Gálszécsi járás északi területein.

17 A déli — református — náltuk, továbbá a Lcxicon Univcrsorum regni Hungariac locorum populosorum adataira támaszkodtunk. 9 Szórványok, foltok természetesen léteztek a tömbön belül is, kívül is. 10 Varga J. J.: 1999. 43. Zemplén megye sajátos, elnyúlt alakja kitűnően megfelelt mind a természetföldrajzi adottságoknak, mind az ebben rejlő gazdasági lehetőségeknek — például Hegyaljára jártak szüretelni a parasztok akár kétnapi járóföldről is, északi irányból! 11 Különösen jól megfigyelhető a jelenség Szcpcs megyében, ahol sok falunak csak a német neve került lejegyzésre, de a 18. század végére lakói már evangélikus szlováknak (tótnak), vagy görög katolikus ruszinnak vallották magukat (Fényes E. müve alapján), más falvaknak pedig egyszerre volt német és tót elnevezése is, de lakói között németajkú egy sem akadt. Mengusdorf lakossága evangélikus szlovák volt, Richwald lakossága katolikus tót volt Fényes E. szerint, Javorina/Urgarten lakossága is szlovák volt, Kamjonka/Stcin pedig ruszin, Kisszalók/Sclagendorf, Filic/Filsdorf, Sztraska/Náhrc ismét szlovák. 12 Varga J. J. 68-69. 13 Udvari I.: 1994. 338. 14 Sasvári L. 21. 15 BónkálóS. 28. 16 A demográfiában is alkalmazott névclemzéssel már csak ezért is óvatosan kell bánni (lásd részletesen később). 17 DienesD.: 1999. 106. (Az 1910-cs közigazgatási határok szerint.) 360